KERESD A NŐT / Férfiszempont


Férfiszempont: Engedd el, hogy megkaphasd

A mai napot csak akkor kapod meg teljes egészében, ha elengeded a tegnapot. Amikor egy ember ragaszkodik egy helyzethez, egy állapothoz, egy személyhez vagy egy tárgyhoz, hidd el, hogy oka van rá. Nyomós oka. Valamiért úgy érzi, hogy segíti az ő túlélését.

olvass tovább

Férfiszempont: Azok a bizonyos 'elsők'

Talán tizenhat lehettem, mikor először találkoztunk. Ennek már vagy huszonkét éve. Rendkívül, babonázóan szépnek találtam minden vonalát, ívét. Aztán mikor beszélgetni kezdtünk a tikkasztó nyári napsütésben, percek alatt ömlesztett rám annyi kérdést, amennyit feldolgozni sem voltam képes, nemhogy megválaszolni.

olvass tovább

Férfiszempont: Szeretetet koldulni

Az emberiség végre eljutott arra a pontra, hogy egyre többet foglalkozik az önszeretet témakörével. Egyesek úgy vélhetik, talán túl sokat is foglalkozunk vele. Nem gondolom, hogy az önszeretettel kapcsolatos bármilyen gondolatok valaha is klisé minősítést érdemelnének, hiszen a fontossága megkérdőjelezhetetlen. Az önszeretet a legmélyebb alapot képzi, hiszen a tiszta forrást jelenti egy ember életében, mely később folyammá duzzadva áramlik sebesen, s megállíthatatlanul hosszú éveken át.

olvass tovább

Férfiszempont: Hazugságok hálójában, pedig a belső hang segítene, ha hallgatnék rá

Már egy ideje nagyon „jóban vagyunk” én és a belső hangom. Persze fogalmam sincs, hogy ez egyfajta megérzés, ami bennem van, esetleg az intuíció hangja, netán isteni sugallat, vagy szimplán az ego unatkozik és dumál hozzám. Ma már tudatosan figyelek rá és tudom, hogy amikor elmegyek egy cukrászda előtt és folyamatosan szövegel hozzám, hogy pl mennyire finom lett ma a franciakrémes, az már simán elnyomom, de mi helyzet, amikor beül mellém az autóba az éppen aktuális randi partnerem és ordítva üvölt hozzám, hogy NE, JAJ, ÚJÚJ, azonnal dobd ki, ez egy pszichopata, meg fog ölni álmodban, kibelez, véged van! Hallgassak rá vajon, vagy csillapítsam le valahogy?

olvass tovább

Férfiszempont: Vasra verve

Mennyire szereted a benned levő gyereket? Megvan még? Esetleg elveszett a bizonytalanságod erdejében, és úgy tűnik, sosem kerül elő? Vagy magad nyírtad ki tudatos eszközökkel, mikor egy érzelmileg ingatag élethelyzetben, piszkosul nehéz megmérettetés közben az általad gyengének bélyegzett én-részed miatt áldozatnak érezted magad, és annak az elnyomásával tűnt úgy, hogy megszüntetheted a fuldoklást? Vagy most is él és virul, tetszése szerint szabad levegőn van, biztonságban érzi magát, és bármikor előjön, mikor játszani hívja a külső világ?

olvass tovább