Minden embernek megvannak a saját bűnei, de ami még rosszabb, hogy sok ember ezeknek a bűnöknek foglyai marad. Amikor kitapintható a gyötrelem, mint egy rosszindulatú daganat az ember testén, amit mindenhová magával visz.

Sokszor ugyan tudat alatt, de ez a börtön, és az újabb kudarcról való félelem fog vissza minket attól, hogy cselekedjünk. Mondjuk attól, hogy új feladatba vagy új kapcsolatba kezdjünk.

Sokan ma is félreértik a bűnbánat igazi lényegét. Szomorkodnak elkövetett vétkeik miatt, a bűn következményeinek félelmében külsőleg talán javulást is mutatnak, de belül inkább a szenvedéseiket sajnálják, nem magát a bűnt. A bűnbánat sosem megalázkodást jelent az élettel szemben, éppen ellenkezőleg, felismerést és együttműködést az élettel. Amikor tiszta szívvel, bátran, és kegyetlen őszinteséggel nézel rá az elkövetett tettekre, de nem hagyod, hogy azok maguk alá temessenek. 

A bűn sosem csökken attól, hogy megtagadod az elfogadását, ha beleragadsz, akkor pedig a figyelmeddel erősíted a szenvedésedet. A szabadságod azonban abban áll, hogy magadhoz ölelheted azt.

Semmissé te sem tudsz tenni történéseket, és az idő kerekét sem fogod tudni visszaforgatni, de abban biztos lehetsz, hogy a valódi bűnbánatért bűnbocsánat jár. Nem feltétlenül másoktól. Magadtól.

További írások ITT!

• bűntudat férfiszemmel stylemagazin férfiszempont

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!