Kövess minket Facebookon.
Szekeres Fanni
A saját magamról alkotott kép mindig is törékeny volt és lesz. Megváltoztatja egy cselekedetem iránya, attól függően, hogy a cselekedet rossz vagy jó volt. Megváltoztathatja egy reklám, mert lehet, hogy attól éppen nem érzem magam annyira jónak, mint előtte.
olvass tovább„Minden ember annyit ér, amennyire tartja magát” – szokták mondani. Ez így igaz, ezért jó dolog, ha az tisztában vagyunk önmagunkkal, pozitív és negatív tulajdonságainkkal egyaránt. Akik nincsenek rendben önmagukkal, azok egy nehéz időszakban könnyen meginoghatnak. Ez egy ördögi kör: minél több a rossz hatás, annál több az önostorozás és persze annál kevesebb lesz az önszeretet. Néhány ilyen, ártatlannak tűnő önsanyargató mondat pedig észrevétlenül mérgezheti az életedet.
olvass továbbA rossz önértékelés az, ami csapdába ejt minket a rossz kapcsolatokban, ami szabotálja az új kapcsolatokat, és ami miatt annyira levertnek és összetörtnek érezzük magunkat, amikor egy kapcsolat véget ér.
olvass tovább
Soós Alíz
Sok olyan ember fordul meg nálam, akiknek a lételeme az alkalmazkodás. Amint valakivel együtt vannak, az az első gondolatuk, hogy a másiknak hogyan lenne jó. Mire lenne neki szüksége? És miközben mindenki más igényeit nagyon is szem előtt tartják, a sajátjukról gyakran fogalmuk sincs. A kényszerű alkalmazkodás is az önszeretethiány egyik jele. Azt jelzi, hogy eltávolodtunk magunktól, a legbelső szükségleteinktől. Persze ez is egy tanult minta, amit gyerekkorban sajátítunk el.
olvass tovább
Varga Emese
Az ember rengeteget képes fejlődni akár pár hónap alatt is. Ha kezdeni akar valamit a lehetőségekkel, amit kapott. Ha nem a rosszat látja meg abban, amit a gép dobott, hanem hajlandó változtatni.
olvass továbbEgy szakítás mindig nagyon szomorú és nehéz folyamat. Nem csak arról van itt szó, hogy lelki szinten mennyire viseli meg mindez az embert, hanem arról is, hogy nőként mennyire színevesztettnek és értéktelennek érezzük ilyenkor magunkat.
olvass továbbDr. Max Pemberton elismert pszichiáter, aki már hosszú évek óta dolgozik a szakmájában, így tudhat egyet s mást az emberi viselkedésről és arról, hogy mik azok a lépések, amiket meg kell tennünk, ha javítani szeretnénk mentális egészségünkön.
olvass tovább
Sápi Nikoletta
Ez neked szól, ha te vagy az, aki egyedül is mer táncolni. Aki elmegy egyszemélyes vacsorára, ahol a magad vendége vagy, önmagad legjobb társasága. Ez hozzád íródott, ha magabiztosan vagy harmadik, ötödik és hetedik kerék. Neked, ha a családi rendezvényekre egyedül mész és a társas eseményekre egy jegyet kérsz.
olvass továbbNagyon sokféleképpen próbálhatjuk meg felépíteni az intimitást a partnerünkkel, de mi a helyzet az önmagunkkal való intimitással? Fontos, ugyanis ahhoz, hogy egészséges kapcsolatot alakíthass ki önmagaddal, elengedhetetlen az, hogy ilyen módon is kapcsolódni tudj a testeddel, lelkeddel.
olvass továbbSokszor csak álltunk hosszú órákig a tükör előtt, kíméletlenül kritizálva testünk minden egyes négyzetcentiméterét. Nőként sokszor még sokkal nagyobb a nyomás, hogy úgy igazán elfogadjuk magunkat. Miközben próbáljuk elérni a hőn áhított külsőt, kikezdjük az önbecsülésünket, aminek következtében egyre inkább hajlamosak vagyunk ítélkezni saját magunk felett. Azzal remélhetőleg mindenki tisztában van, hogy ez a legrosszabb, amit tehetünk a lelkünkkel.
olvass tovább
Soós Alíz
A hétvégén csoportos szomatodráma-napot tartottam, és szinte mindegyik résztvevő hölgynél nagyon erősen jelen volt önmaga visszafogása, háttérbe szorítása, a kényszerű alkalmazkodás másokhoz. Az életüket az önfeladás, önfeláldozás határozta meg.
olvass továbbBocsánatot kellene kérnem. Bocsánatot kellene kérnem magamtól. Hogy annyi éven át másoktól vártam mindent, amit magamnak kellett volna megadnom.
olvass továbbAnnak megtanulása, hogyan legyünk boldogok egyedül, egy olyan folyamat, amelyen mindannyiunknak keresztül kell mennünk, függetlenül attól, hogy kapcsolatban vagyunk-e, vagy sem. Fontos, hogy képes legyél egyedül is időt tölteni, és élvezd a saját magad társaságát anélkül, hogy szükségét éreznéd annak, hogy állandóan más vegyenek körül.
olvass tovább
Mounaji Barbi
Ez a kérdés az, amit nekem szegezett egy ember, akire mindig is felnéztem...és abban a pillanatban, szíven ütött a kérdés, és egyben a felismerés is.
olvass továbbSajnos sokszor mi is elutasítjuk saját magunkat, talán azért, mert hozzá vagyunk szokva, hogy gyakran mások is ezt teszik. De ilyenkor kell, hogy még inkább odafigyeljünk magunkra, és a negatív gondolatok felnagyítása helyett a saját legjobb barátunkká váljunk.
olvass továbbAz élet túl rövid, hogy újra végighallgassam a a megkérdőjelezhető igazságod, amivel már annyiszor megkavartad a fejem. Túl rövid, hogy anyaoroszlánként védjem a szerelmünk romjait, pedig már rég a semmi után nyúlok és nincs mit védeni.
olvass továbbMinden kornak megvannak a maga ideáljai, és így a társadalom által felállított elvárások is azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene öltözködnünk, milyen legyen a stílusunk vagy éppen az ideális testsúlyunk. Természetesen ezeknek a kritériumoknak megfelelni szinte lehetetlen (és lássuk be, hogy fölösleges is), azonban akkor jön csak a neheze, amikor ehhez igazítjuk a saját elvárásainkat is, ráadásul magunkkal szemben.
olvass továbbValahányszor egy párkapcsolat kisiklik, vagy egyszerűen el sem jutunk a kapcsolatig, hanem egyszerűen már az ismerkedés során kiderül, hogy valami miatt nem fog működni a dolog, hajlamosak vagyunk saját magunkat hibáztatni. Úgy érezzük, hogy nem voltunk elég jók a másiknak, hogy nem tudtuk megadni neki azt, amire szüksége volt.
olvass továbbMindig mindenkit meghallgattam(tok), mindig mindenkinek segítek, ha tudok. De az van, hogy egy idő után én is elfogyok. Lemerül az energiaszintem és azon kapom magam, hogy olyan problémákon agyalok, amik valójában nem is az enyémek, és egyáltalán nem nekem kellene megoldani őket, de olybá tűnik néha mégis, mintha mindenki tőlem várná, hogy megtaláljam helyette a saját boldogságát.
olvass továbbAz élet időnként arra kényszerít minket, hogy feszegessük a saját határainkat, amitől reménytelennek és kilátástalannak érezhetjük a helyzetünket. Egyszerűen csak az az érzés kerít hatalmába, hogy túl sok, ami történik, és nem tudnunk mást tenni, mint azt remélni, hogy idővel el fog múlni a fájdalom, vagy a félelmünk, és ismét jól érezhetjük majd magunkat a bőrünkben.
olvass tovább
