Az ember rengeteget képes fejlődni akár pár hónap alatt is. Ha kezdeni akar valamit a lehetőségekkel, amit kapott. Ha nem a rosszat látja meg abban, amit a gép dobott, hanem hajlandó változtatni.

Már én is egészségesebben élek. Ezalatt nem azt értem, hogy zöldséggel tömöm magam és minden reggelt futással indítok, hanem, hogy próbálom megkímélni magam a mérgező gondolatokról és az olyan emberek társaságától, akik csak rajtam keresztül taposva akarják érvényesíteni magukat. Többet olvasok és igyekszem félretolni a telefonom, mert sajnos két perc alatt magába tud szippantani az online világ, az, ahol sosem lehet tudni, hogy mi valódi és mi mű.

Többet foglalkozom az egészségemmel, nem tömöm mirelit kajával a szervezetem, több vizet iszom és több teret engedek annak, hogy kibontakozhasson a személyiségem.

Már nem akarok olyan embereknek megfelelni, akik csak akkor néznek az irányomba, amikor nekem kényelmes, azoknak meg főleg nem, akik csak akkor keresnek, ha kell nekik valami. Megtanultam nem egyből reagálni, mert dühből nem lehet élni. Megtanultam kicsit jobban kezelni az érzelmeim, és már kevésbé veszem magamra azokat a dolgokat, amiket a másik a saját kisebbségi komplexusa miatt vetít rám.

Már nem kapaszkodom görcsösen emberekbe, nagy szavakba és semmivé lett ígéretekbe. Már nem hiszek el mindent, csak azért, mert olyan nagy beleéléssel mondják. Megtanultam, hogy ki a fontos, hogy ki lesz az, aki mindig szeretni fog, de azt is tudom, hogy nem szabad visszaélni a szeretettel.

Megtanultam, hogy nincs biztosíték arra, hogy mindig ott lesz mellettünk a másik, hogy egyáltalán semmire nincs biztosíték.

Pont ezért jobban figyelek, ha valaki meg akar osztani velem valami olyat, amit talán másnak félne elmondani. Nem csak a szavaira figyelek, de a rejtett jelentésre, a sorok közt lappangó érzelmekre és arra is, hogy vajon tényleg igazi-e az a mosoly, ami a másik arcán ül. Odafigyelek a szeretteimre és nem agyalok máson, mikor megosztanak valamit magukról. Megtanultam a jelenben lenni és nem csüngeni a múlton. Nehéz volt, de azt hiszem menni fog innentől.

Megtanultam, hogy kizárólag én vagyok felelős a tetteimért, a szavaimért, de még a gondolataimért is. Hogy nem a kényelmet szolgáló döntés a jó döntés, hanem az, ami közelebb visz önmagadhoz, az amitől úgy érzed, hogy élsz. Megtanultam bízni magamban és a képességeimben. Megtanultam bízni és remélni.

Kihajóztam a komfortzónámból, de tudod mit? Gyönyörű a kilátás és megérte.

Megérte, mert tudom, hogy jó irányba haladok és hogy nem fordulok vissza többet.

• fejlődés tanulás változás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!