2. Kulcsszó keresés

Kulcsszó keresés /


Se mélypont, se fejlődés…a stagnálás csapdájában

Sokszor találkozom azzal az esettel, hogy valaki úgy érkezik meg hozzám, hogy valójában még nem hozott meg egy határozott döntést önmagában a változásával kapcsolatban, még próbálja fenntartani az illúzióit, s ez bizony hátráltatja az összeomlásból való újjáéledésben, mert… …mert ha nincs összeomlás, nincs újjáéledés.

olvass tovább

Lélek párbeszéd

Újra ott vagy, amitől próbáltad magad megóvni. Összetört. És neked most újra össze kell raknod. Ahogy összerakod a darabkákat, megnézed mire esett szét..rengeteg sérelem, kétség és félelem hever a földön. Azt gondolod milyen butaság volt. Tudtad, hogy ez fog történni, ha valaha is újra összerakod, most már tényleg nem adod senkinek. Mert nem vigyáznak rá, nálad van jó helye, ott van biztonságba, bezárva. - győzködöd magadat.

olvass tovább

Nincs jogod elhasználni az érzéseimet csak azért, mert nem mersz önmagaddal szembenézni

Azt mondja, eltűntem, és érzed a súlyát annak, ahogy rád igyekezne rakni a terhet, mert még mindig nem érti, miért is szükséges önmagunkkal szembenézni. A saját képzelt valóságát, a valódiságtól való menekülésben van még mindig ahelyett, hogy felvállalja azt is, ami róla szól és nem csak rólam, nem csak a másikról. Meg sem hallja a másikat, hiszen nem kompatibilis azzal, ami a fejében zajlik. Mennyire hajlamosak vagyunk – mindenki, kivétel nélkül – ennyire bezárni magunkat, nem igaz? Lezárni valahogy a problémának tűnő kapcsolatokat, érzéseket, a másikat tűzve olykor a nyársra, persze, amikor megengedjük magunknak a feldolgozásokat, akkor a következő szintek egyike a beismerés lesz, amikor is megvalósul az, hogy valójában pont annyira vagyunk mindketten hibásak, amennyire senki sem. Külön emberek vagyunk, külön szívvel, múlttal, belső iránytűvel: mások a normalitásunk, az elfogadásaink, a megszokásaink, a megküzdési szokásaink. De ide el kell érni: a gyógyulást el kell kezdeni. Visszatérve az első mondatokhoz: a másik önmaga védekezésében hamisnak tartja, hogy minden két emberen múlik olyan szinten, hogy egymás viselkedését reagáljuk le tudat alatt. Nemcsak verbális, hanem fizikai párbeszéd is zajlik azok emberek között, akik az adott kapcsolatban vannak. Ha konstans szorongás van bennem miattad, akár 1%-ban is, és ezért nincs meg az a teljes bizalom, akkor igenis meg kell vizsgálni a másiknak is, hogy mit tesz ő ezért? De fordítva is igaz. A kapcsolatok párbeszédek: hangosan és halkan egyaránt, s ha ez nem működik, akkor fog minden kicsúszni a lábunk alól. Egymásra reagálunk. A barátság, egy szerelmi kapcsolat is két ember folytonos kommunikációja akkor is, ha a látható térben éppen csend van és káosz.

olvass tovább

Az erős lelkű emberek miért bizonytalanodnak el?

Spirituális szemléleten keresztül nézve, azért vagyunk itt a Földön, hogy folyamatosan tanuljunk és fejlődjünk a tapasztalatainkon keresztül. Másoktól tanulunk, a győzelmekből és a vereségekből, de mi ugyanígy tanítunk másokat is. De előbb-utóbb mindig eljön egy pont, amikor az erős lelkünk elbizonytalanodik, magában és a világban.

olvass tovább

A krónikus önszeretethiány tönkreteheti az életed

Maximalizmus, megfelelési kényszer, túlzott önkritika, önostorozás… a krónikus önszeretethiány néhány jellemző tünete. A probléma mélyen, a személyiségünk alapjainál gyökerezik. Ahol normál esetben egy egészséges önszeretet tápláló talaját találjuk, ott krónikus önszeretethiány esetén egy soha-be-nem-tömhető „lyuk” tátong. Az alanyi jogon járó szeretet és elfogadás helyén az a meggyőződés áll, hogy „tennem kell valamit azért, hogy jó legyek”. A rengeteg teperés, munka, energia-befektetés viszont nem tömi be a „lyukat”, nem hozza meg a „jó vagyok úgy, ahogy vagyok” érzését – legfeljebb csak rövid időszakokra. De akkor mi a kiút ebből az állapotból?

olvass tovább

Magunkra vagyunk hagyva

Magára hagyott társadalom. Magára hagyott egyén. Kevesen vannak akiket követni lehet. A Nő nem követi a Férfit, a Férfi a nőt, a gyermek a szülőket és a szülő a gyermeket. Az egyéni szenvedésünk annyira lefoglal minket, hogy kizárja azt a valóságot ahol nem csak mi, hanem mások is vannak. A vezetés képessége alapvetően a programozott reakcióink és épìtményeink lebontása után történik. Azok kik ezt meglépték képesek utat mutatni és feladatuk is.

olvass tovább

Férfiszempont: Hányszor érezted, hogy kong a lelked az ürességtől?

Még most is emlékszem azokra a hideg februári reggelekre. Alig két hónapja érkeztem haza Amerikából. A napjaimmal mással sem teltek, mint munkával, barátokkal, szórakozással és hosszúra nyúlt éjszakákkal. Ma már tudom, menekültem. Menekültem önmagam elől. Nem akartam egyedül lenni. Nem akartam azt a furcsa belülről rám törő érzést, amit akkor még nem is igazán értettem. Folyton kerestem valakinek a társaságát. Amikor másokkal voltam, boldognak éreztem magam...Ez a helyes kifejezés: éreztem. De valójában nem voltam boldog.

olvass tovább

Blokkok, amik elzárnak a szeretet megtapasztalásától

Sok gyógyítást a kapcsolatainkon keresztül kapunk, legfőképpen a párkapcsolatainkon keresztül. A szerelem valójában nem fájdalmas, nem valami próbatétel, hogy ha majd megcsókoltad a varangyos békát, csak akkor kaphatod meg a hercegedet. Az igazság az, hogy a feleslegesen cipelt poggyászaink, a múltbéli sérelmeink, hitrendszereink, az önmagunkról alkotott negatív gondolataink akaszthatnak még meg, tarthatnak még távol a boldog, beteljesült szerelem megtapasztalásától.

olvass tovább

Kifogások, hogy miért nem hagyjuk el a komfortzónánkat

Mi emberek, sokszor nagyon intelligensen megmagyarázzuk önmagunknak, a külvilágnak, hogy miért nem alkalmas most az időpont arra, hogy felszabadítsuk önmagunkat. Az ellenállással tulajdonképpen ki az igazi vesztes? Az élet vagy mi? Milyen kifogásokkal hátráltatjuk a növekedésünket, önmagunkat és hogyan építünk magunk köré még nagyobb kerítést?

olvass tovább