Mi emberek, sokszor nagyon intelligensen megmagyarázzuk önmagunknak, a külvilágnak, hogy miért nem alkalmas most az időpont arra, hogy felszabadítsuk önmagunkat. Az ellenállással tulajdonképpen ki az igazi vesztes? Az élet vagy mi? Milyen kifogásokkal hátráltatjuk a növekedésünket, önmagunkat és hogyan építünk magunk köré még nagyobb kerítést?

Az élet a komfortzónánkon kívül kezdődik. Akkor miért szeretünk mégis benne maradni? Olyan divatossá vált ez a szó, vannak, akik tudatosan foglalkoznak vele, vannak, akik butaságnak tartják. Egy biztos, mindenkinek van komfortzónája, csak vannak olyan emberek, akik ügyesen, magukat is megtévesztve becsapják, hogy nekik nincs, ők igazán szabadok. Az élet viszont tesz róla, hogy előbb-utóbb mind szembenézzünk a saját határainkkal, azért, hogy merjük őket átlépni.

Mi is a komfortzóna?

Ez az a kényelmes rutin, amelyet mindennap teszünk. Ide tartoznak a reggeli szokásaink, a munkába járásunk, az emberek, akikkel beszélünk és ahogyan velük viselkedünk, ahogyan ide tartoznak a belső mintáink, a reakcióink, a felvett érzelmi szükségleteink, hitrendszereink, elvárásaink. Az egonk pedig a kerítéseinken belül tart minket, aki félelmetesebbnél félelmetesebb dolgokat duruzsol a fülünkbe, hogy még csak véletlenül se merjünk kimerészkedni a nyílt, szabad terepre. Szerencsére vannak olyan emberek, akik képesek elhagyni a komfortzóna sztratoszféráját és ezeknek az embereknek határtalanul megnyílnak a lehetőségek.

A kifogások

Nem tudom mit tegyek

Sokan élnek a komfortzónájukban. Örömmel mondják, hogy azért nem távoztak, mert nem tudják, mit kell tenniük. Ők a felelősséghárítók, akik kívülről várják a megoldást, a csodát, esetleg egy messiást. Ez a legnagyobb önáltatás, amivel rabszolgaságban tartjuk önmagunkat és nem teszünk inkább semmit. Mindig van mit tenni. Mindig! A legkisebb lépés is több, mint a semmi vagy az önsajnálat.

Majd legközelebb

Egy népszerű kifogás azok számára, akik hajlamosak a lustaságra. A "talán legközelebb" ember, már évek óta akadályozza saját élete jobbrafordulását. A komfortzónák világában nincs "legközelebb". Itt csak a most van, szóval kezdj el élni és lépj ki. Ha várunk a "megfelelő időre" vagy a "helyes érzésre", semmi sem fog sikerülni. Ez a zóna varázsa, délibábja, ha úgy tetszik. A spontaneitásban és a bátorságban van az erő, a kulcs, hogy kiszabadulj abból az életből, amit már nem szeretnél tovább folytatni - máskülönben nem lesz legközelebb.

• félelem félelem nélkül komfortzona önismeret tudatosság

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!