Mennyire bízhatunk meg az érzéseinkben?
Harag, frusztráció, szorongás, bánat - mindannyian tapasztaltuk ezeket a szélsőséges érzelmeket, amik igen gyakran átveszik felettünk az irányítást. Legerősebb érzelmeink meghatározzák a cselekedeteinket, a gondolatainkat és a személyiségünket is, de vajon mennyire megbízhatóak az érzések? Az érzések csak a szívünkből eredhetnek?
Nem azt a kérdést szeretném boncolgatni, hogy mennyire jó, ha hallgatunk a szívünkre, hiszen az életben az egyik legfontosabb dolog, amit meg kell tanulnunk, hogy ezt a dallamot merjük bátran követni. Ellenben óriási különbség van a szív igazsága, érzése és a rajtunk elhatalmasodott ösztönös reakcióink (érzéseink) között.
Amikor a szívünkben vagyunk, akkor egyszerűen boldogok vagyunk, jó érzések töltenek el minket, szárnyalunk, ekkor vagyunk „elemünkben”, igazán kapcsolatban önmagunkkal és a világgal. Azaz, szabadon, békében élünk és jelen vagyunk a saját életünkben. Szívtérben nem létezik negatív érzés.
Amikor az egonk uralma alatt élünk, akkor megjelenik a fájdalom, a kétség, a félelem, a harag, a függőség, a birtoklási vágy stb. Csupa olyan érzelem, ami azért kerül a felszínre, mert irányítani akarunk mindenit magunk körül a saját biztonságunk és a vélt boldogságunk érdekében. Azért tesszük ezt, mert az elme fél az ismeretlentől és a biztosat, a már ismert utat teszi egyenlővé a boldogsággal.
Csak hogy az igazi boldogság mindig a komfortzónánkon kívül van, mert a kerítéseink nem csak a félelmetesnek hitt dolgokat tartják távol majd tőlünk, hanem minden örömöt és pozitív lehetőséget is, az életből zárjuk ki magunkat. Ameddig bezárkózunk, addig nem vagyunk és nem is leszünk soha sem szabadok. A boldogság a teljes belső szabadságot jelenti, a határtalanságunk megélését és áramoltatását.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez