dr. Czike Klára a Therakadémia nevű kurzusfolyam vezetője, buddhista tanító, meditációs tanár és coach. 11 éve meditál, 7 év vezet képzéseket, elvonulásokat. A pandémia előtt rendszeresen járt külföldre különböző ázsiai és európai kolostorokba meditálni, tanítója Tiszteletreméltó Dhammasami vezető burmai szerzetes, aki 6 kolostort vezet világszerte. Közösségüknek Elvonulóközpontja nyílt tavaly nyáron Erdőtelek településen (Heves megye), ahol a budapesti központ (Pandita Meditációs Központ) mellett immár természeti környezetben is tarthatnak csendes elvonulásokat.
Mit adhat a meditáció a hétköznapokban, hogyan illeszthető bele a 21. századi ember életébe?
Ha nem elméleti, hanem gyakorlati oldalról közelítünk, a meditáció egy olyan tudatmódosított állapot, amelyben kívülről bevitt szerek használata nélkül, a belső erőnk mozgósításával tudjuk a stressz hatásait mérsékelni, a hétköznapi szenvedést csökkenteni. Bármilyen kis idő hasznos, nem kell órákban gondolkodni, valójában minden nap ugyanakkorra időzítve érdemes a napi teendők közé betenni, így egy idő után képesek leszünk jobban koncentrálni, megelőzni a betegségeket, kisebb amplitúdóval reagálni a nehézségekre, együttérzőbben fordulni magunk és mások felé, és újra felvenni a kapcsolatot a testünkkel és az érzelmeinkkel.
Te hogyan valósítod meg ezeket a dolgokat a saját életedben?
Minden nap meditálok, minden nap tanítom is, így egy kicsit könnyebb. Először nyugati terápiákkal foglalkoztam, utána szerettem volna a saját terapeutámmá válni, ekkor találtam rá a keleti technikákra. Szerintem egy modern embernek először fel kell nőnie, ki kell építenie az énerejét, az egóját, aztán fejlődnie kell spirituális, szellemi értelemben is, így lesz teljes az élet, és így nincs szükség arra, hogy a felelősséget másoknak átadjuk a saját életünk felett. Évente igyekszem kétszer olyan elvonuláson részt venni, amelyet nem én vezetek, de persze a tanítás miatt évente körülbelül 70 napot eleve is elvonuláson töltök. Van családom is, „polgári” foglalkozásként társadalmi vállalkozó vagyok, és az elvonulóközpontunkat most tesszük környezeti és emberi szempontból is fenntarthatóvá, tehát a stressz folyamatosan jelen van az életemben. Ennek ellensúlyozása a mai ember önmagával kapcsolatos legfontosabb feladata.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez