Tóth Éva

Az írás számomra nem terápia. Szertartás. Formába öntöm mindazt, ami nap, mint nap átfolyik rajtam. 2013-ban kezdtem a fiókot mellőzve, a közönség elé tárni írásaimat, Anonyma álnéven. Írásaim a szívről szólnak: emberi kapcsolódások, küzdelmek, a női lélek aspektusai, spiritualitás.




A hazugságról

A kommunikáció igazi klasszikusa. Hogyan tudjuk úgy keverni a lapjainkat, hogy ne adjuk ki magukat? Egy bizonyos pontnál elkezdünk hazudni magunkról. Természetesen vannak kategóriái, amit jobban elfogadnak az emberek, mint mondjuk a kegyes hazugságokat, ahol a másik lelkivilágát megkímélve kicsit ferdítünk az igazságon. Jaj a nagyi, szegény idegei, meg ne tudja ezt és ezt… óh, hát amiről nem tud az nem fáj neki… de valóban, ez ilyenkor nem számít?

olvass tovább

Nem jó egyedül

Dühödten vágom a poharat az asztal pereméhez. Nem sikerül minden úgy, ahogy vágyom. Most nem jó itt felejteni, ülni az asztal fölött, hallani a felesleges fecsegést, miközben szépen lassan kiürül az elmém.

olvass tovább

Mert a nő mindig agyal

Női létünk alappillére, hogy egyszerre több program is fut az agyunkban… egyszerre több dologra oda tudunk figyelni, ennél fogva sosem áll le a gépezet a fejünkben. Nehéz csak úgy lazulni, és kikapcsolni, ezért is ülünk ott mindenféle meditációs tréningen, vágyva rá, hogy egyszer talán megtapasztaljuk az áhított csendet.

olvass tovább

Készen állsz egy új kapcsolatra?

Az internetes világunknak hála az ismerkedés világkorát éljük. Nem kell hónapokig postagalambra, futárra, vagy személyes találkozóra várnunk, csak felemeljük a telefont és már válogathatunk a profilokból. Kilépünk egy kapcsolatból, majd rögtön szünet nélkül menekülünk a másikba.

olvass tovább

Akiknek sosem leszel elég jó

Ha azt javasolnám, hogy nevezzünk meg három embert az életünkből, akiknek sosem leszünk megfelelőek, gondolkodás nélkül tudnánk sorolni a neveket. Aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem tud példával szolgálni, ő biztosan olyan szintről nézi az embereket, hogy belelát a másik lelkébe és megérti az indokot, vagy pedig nem foglalkozik vele (ám belül mégis bosszankodik miatta).

olvass tovább

Az ítélkezésről

A mai divatos spiritualitással átitatott világban mindenhonnan dőlnek felénk a tanítások. Mindannyian emocionálisan vagy pedig intellektuálisan fejlesztjük magunkat egy szintre, és észrevétlen dolgokon csúszunk el a nagy mindent befogadó szeretet talaján. Akárhonnan is nézzük, ha jól megfigyeljük magunkat és a reakcióinkat, csak beleesünk a folyamatos ítélkezés csapdájába.

olvass tovább

Alárendelve egy kapcsolatban

Egy ideális kapcsolatban megszűnik a „te” meg „én”, és „mi” válik belőlünk. A hosszan tartó, jóban, rosszban egyaránt kiállunk egymásért „mi”. Egymás részeivé, szokásaivá és életévé válunk. Ennek jó dolognak kellene lennie, ahogy két ember kapcsolódik egymáshoz, egymásért élnek és együtt alkotnak újra valamit.

olvass tovább

Találkozásaink

Találkozások. Azt mondják, hogy a találkozások nem véletlenül köttetnek az életünkben. Emberek érkeznek a terünkbe, majd tovább sétálnak. Sokszor nyitunk új kapukat és lehetőségeket egymás között, másokat elzárunk magunktól.

olvass tovább

A figyelem ajándéka

Ebben az idő-pénz horizontú világban a legnagyobb kincs, amit adhatunk egymásnak, az az osztatlan őszinte figyelem. Nap, mint nap folytatunk egymással sablonos beszélgetéseket, pár szót váltunk, és a nagy rohanásban már a személyes találkozás varázsa is megkopni látszik.

olvass tovább