Az újrakezdésről
Életünk válságai már egész fiatalon elérnek minket. Kamaszként minden probléma pont ugyanolyan jelentőségű, mint egy atomtámadás drámája, és ahogy öregszünk, úgy emelkednek a tétek.
olvass továbbAz írás számomra nem terápia. Szertartás. Formába öntöm mindazt, ami nap, mint nap átfolyik rajtam. 2013-ban kezdtem a fiókot mellőzve, a közönség elé tárni írásaimat, Anonyma álnéven. Írásaim a szívről szólnak: emberi kapcsolódások, küzdelmek, a női lélek aspektusai, spiritualitás.
Életünk válságai már egész fiatalon elérnek minket. Kamaszként minden probléma pont ugyanolyan jelentőségű, mint egy atomtámadás drámája, és ahogy öregszünk, úgy emelkednek a tétek.
olvass továbbNem vagyok kibékülve a mai világ sztereotípiáival. Sőt, a női feminista téma sem tetszik, mert teljesen eltolódnak a lélek szerepek az emberek között. Nőként fel akarunk zárkózni egy patriarchális világhoz, és közben a saját női szerepünkről feledkezünk meg. És a férfiak?
olvass továbbSokan a külvilágnak élünk. Számít, a presztízs, fontos, hogy mit lát belőlünk a nagyérdemű közönség. Dobáljuk fel a közösségi oldalakra minden pillanatainkat, idézeteket, gondolatokat, fotókat, élményeket osztunk folyamatosan. A kapcsolatainkat vagy éppen a párkeresésünket is a nyilvánosság előtt éljük.
olvass továbbMi emberek láthatatlan fonallal vagyunk összekötve. Ha akarnánk, se tudnánk függetleníteni magunkat egymástól. Amíg hallunk, látunk és beszélünk, áradni fog kintről a világ zaja.
olvass továbbMúltam árnyai közt járok. Nézegetem régi emlékeimet. Mily régiek, mily valósnak hitt ábrándok vetődtek papírra... és mennyi minden változott azóta. Vágyaim, fájdalmaim létezőek voltak, erősek... lám, az idő mi mindenre képes. Megfakította, megkoptatta minden sebem.
olvass továbbÉpítünk egy világot magunk köré. Falaiba keserűségünk önt cementet, és megszilárdul a lelkünk, mire végzünk a bástyánkkal, hogy utána egyedüli uralkodóként üljünk magányunk trónusán, látogatók nélkül. Mindannyian ilyen magányos trón örökösei vagyunk.
olvass továbbFeltételezhetőnek tartom, hogyha egy emberen, mondjuk, Noé véleményén múlna, hogy felkerüljek-e a bárkára, jót fürödtem volna az özönvízben. Az, hogy az embereknek történetesen van a fejükben valami, amit igyekszenek folyamatosan a köz érdekében is hasznosítani, nem tűnik a gyakorlatban széles körben elfogadottnak.
olvass továbbA kommunikáció igazi klasszikusa. Hogyan tudjuk úgy keverni a lapjainkat, hogy ne adjuk ki magukat? Egy bizonyos pontnál elkezdünk hazudni magunkról. Természetesen vannak kategóriái, amit jobban elfogadnak az emberek, mint mondjuk a kegyes hazugságokat, ahol a másik lelkivilágát megkímélve kicsit ferdítünk az igazságon. Jaj a nagyi, szegény idegei, meg ne tudja ezt és ezt… óh, hát amiről nem tud az nem fáj neki… de valóban, ez ilyenkor nem számít?
olvass továbbMindannyian kis mikrokozmoszban élünk. A saját javainkat előszeretettel halmozzuk, emlékeinkkel együtt a személyes tárgyaink is képesek elhatalmasodni felettünk. Éppen ezért az utóbbi időben nagy divat lett a rendteremtés.
olvass továbbDühödten vágom a poharat az asztal pereméhez. Nem sikerül minden úgy, ahogy vágyom. Most nem jó itt felejteni, ülni az asztal fölött, hallani a felesleges fecsegést, miközben szépen lassan kiürül az elmém.
olvass továbbZaklatottan forgolódom. Izzadtan ébredek fel minden holdvilágos éjjel, hogy aztán magamra húzzam a könnyeimtől nedves takarót, hogy ne vacogjak annyira magányomban. Minden nap állandó zajban élek, csak ne jöjjön el a fojtogató, fülzúgató csend, mert különben meghallom lelkem sikolyait.
olvass továbbHa azt javasolnám, hogy nevezzünk meg három embert az életünkből, akiknek sosem leszünk megfelelőek, gondolkodás nélkül tudnánk sorolni a neveket. Aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem tud példával szolgálni, ő biztosan olyan szintről nézi az embereket, hogy belelát a másik lelkébe és megérti az indokot, vagy pedig nem foglalkozik vele (ám belül mégis bosszankodik miatta).
olvass továbbNői létünk alappillére, hogy egyszerre több program is fut az agyunkban… egyszerre több dologra oda tudunk figyelni, ennél fogva sosem áll le a gépezet a fejünkben. Nehéz csak úgy lazulni, és kikapcsolni, ezért is ülünk ott mindenféle meditációs tréningen, vágyva rá, hogy egyszer talán megtapasztaljuk az áhított csendet.
olvass továbbA mai divatos spiritualitással átitatott világban mindenhonnan dőlnek felénk a tanítások. Mindannyian emocionálisan vagy pedig intellektuálisan fejlesztjük magunkat egy szintre, és észrevétlen dolgokon csúszunk el a nagy mindent befogadó szeretet talaján. Akárhonnan is nézzük, ha jól megfigyeljük magunkat és a reakcióinkat, csak beleesünk a folyamatos ítélkezés csapdájába.
olvass továbbEgy ideális kapcsolatban megszűnik a „te” meg „én”, és „mi” válik belőlünk. A hosszan tartó, jóban, rosszban egyaránt kiállunk egymásért „mi”. Egymás részeivé, szokásaivá és életévé válunk. Ennek jó dolognak kellene lennie, ahogy két ember kapcsolódik egymáshoz, egymásért élnek és együtt alkotnak újra valamit.
olvass továbbA szeretet képességét adottságnak tekintjük. Magától értetődőnek, hiszen eredendően ezt szívtuk magunkba az anyatejjel. A valóság azonban nem csupán fekete és fehér árnyalatokból áll, a szeretetet bizony nagyon kemény gyakorolni.
olvass továbbTalálkozások. Azt mondják, hogy a találkozások nem véletlenül köttetnek az életünkben. Emberek érkeznek a terünkbe, majd tovább sétálnak. Sokszor nyitunk új kapukat és lehetőségeket egymás között, másokat elzárunk magunktól.
olvass továbbSzia Férfi! Gyere, kérlek, ülj le mellém. Kérj ki valamit inni, mert ez érdekes beszélgetés lesz. Nézd, tudom, hogy nagyon sok mindent kell elviselned miattam, a Nő miatt. Sok türelem szükséges hozzám, mire elkészülök egy eseményre, és kések egy picit.
olvass továbbNéha úgy érzékelem a világomat, mintha egy kis üvegkockába lennék zárva. Körülöttem zajlik az élet, pörögnek az események, én pedig vergődöm ide-oda köztük. Olyan, mintha nagyon nehezen tudnám elkapni a biztosító köteleket, azt is csak pár pillanatra.
olvass továbbEmberből vagyunk. Társas életünk számos alappillérre épül: van egy családunk, amire sokszor mondjuk, hogy nem mi választottuk. Van a párkapcsolatunk, amit ugyan mi választunk, de a csalódásaink halmozása miatt a régiek és az újak sem mindig alakulnak úgy, ahogy azt szeretnénk.
olvass tovább