Tóth Éva

Az írás számomra nem terápia. Szertartás. Formába öntöm mindazt, ami nap, mint nap átfolyik rajtam. 2013-ban kezdtem a fiókot mellőzve, a közönség elé tárni írásaimat, Anonyma álnéven. Írásaim a szívről szólnak: emberi kapcsolódások, küzdelmek, a női lélek aspektusai, spiritualitás.




A szociálisan érzéketlen emberek

Nyitott emberként mindig is érzékeny voltam más emberek érzelmeire. Számomra, ha belenézek a másik szemébe, nyitott könyvként állnak előttem az érzelmei, gondjai, problémái, mindent le tudok olvasni a másik arcáról, ha figyelmesen tanulmányozom. De ismerek olyan embereket, akik érzéketlensége megdöbbentő.

olvass tovább

A bizalomról

A bizalom egy törékeny hártya az emberek kezében. Állandóan rejtegetjük mindenki elől a belső énünket, mindenki csak a felszínt kapja meg. A bizalomért vérrel kell fizetnünk, míg beérünk a másik körébe.

olvass tovább

Az újrakezdésről

Életünk válságai már egész fiatalon elérnek minket. Kamaszként minden probléma pont ugyanolyan jelentőségű, mint egy atomtámadás drámája, és ahogy öregszünk, úgy emelkednek a tétek.

olvass tovább

Az emberi méltóságról

Hibáktól mentesen, szeplőtelenül tekintünk a világba. Meggyőződéssel élünk abban a hitben, hogy nem ártunk senkinek és jóságunk felkent tudatosságával tekintünk másokra. Azokra is, akik lecsúsztak, függőségbe ereszkedtek, a fekete bárányokra, azokra, akik mellett elmegyünk minden pillantás nélkül az utcán. Legyen szó az idős emberről, vagy egy hajléktalanról, egyszerűen tőlünk idegen, jelentéktelenné szürkült elemek a mi pörgős, 21. századi „csak élj a mának” attitűdnek.

olvass tovább

Nem bírom a csendet

Zaklatottan forgolódom. Izzadtan ébredek fel minden holdvilágos éjjel, hogy aztán magamra húzzam a könnyeimtől nedves takarót, hogy ne vacogjak annyira magányomban. Minden nap állandó zajban élek, csak ne jöjjön el a fojtogató, fülzúgató csend, mert különben meghallom lelkem sikolyait.

olvass tovább

Figyelj férfi!

Szia Férfi! Gyere, kérlek, ülj le mellém. Kérj ki valamit inni, mert ez érdekes beszélgetés lesz. Nézd, tudom, hogy nagyon sok mindent kell elviselned miattam, a Nő miatt. Sok türelem szükséges hozzám, mire elkészülök egy eseményre, és kések egy picit.

olvass tovább

A szeretetet lehet tanulni?

A szeretet képességét adottságnak tekintjük. Magától értetődőnek, hiszen eredendően ezt szívtuk magunkba az anyatejjel. A valóság azonban nem csupán fekete és fehér árnyalatokból áll, a szeretetet bizony nagyon kemény gyakorolni.

olvass tovább

Élni és élni hagyni – az egoizmus határai

A személyiségünk megjelenésétől kezdve hozzánk tartozik, hogy kutatjuk a határainkat. Annyit tudunk beletenni egy kapcsolódásba, amennyit magunkból adni tudunk. Mindez attól válik függővé, hogy a viszontagságok során mennyi falat emeltünk magunk köré, és milyen mélyen vagyunk a saját világunkban.

olvass tovább

A figyelem ajándéka

Ebben az idő-pénz horizontú világban a legnagyobb kincs, amit adhatunk egymásnak, az az osztatlan őszinte figyelem. Nap, mint nap folytatunk egymással sablonos beszélgetéseket, pár szót váltunk, és a nagy rohanásban már a személyes találkozás varázsa is megkopni látszik.

olvass tovább