Tóth Éva

Az írás számomra nem terápia. Szertartás. Formába öntöm mindazt, ami nap, mint nap átfolyik rajtam. 2013-ban kezdtem a fiókot mellőzve, a közönség elé tárni írásaimat, Anonyma álnéven. Írásaim a szívről szólnak: emberi kapcsolódások, küzdelmek, a női lélek aspektusai, spiritualitás.





Elcsúszva egymáson

Valahol mindig is úgy éreztem, hogy valami nem kerek a világunkkal, és a benne játszott szerepeinkkel. Vajon meg merjük élni önmagunk nemiségét, vagy pedig szerepeket játszva, egymáson felmászva igyekszünk a felszín felett tartani a fejünket?

olvass tovább

Neked is sikerülhet

Kényelmesen elterpeszkedni önsajnálatunkban, mint egy hatalmas meleg puha fotelban olyan egyszerű. Nem kell mozdulnom semerre, csak élem a kis lagymatag életem, és tudom, hogy nem fogok soha elsétálni az ajtóig, hogy lássam, mi vár rám odakint.

olvass tovább

Játszmáink hálójában

Életünk érzelmi tere úgy elevenedhet meg szemünk előtt, mintha egy tizennyolcadik századi modoros bálban lennénk a táncparkett szélén, arcunkon maszkkal, egymással szemben feszesen megállva, ahogy az illem diktálja.

olvass tovább

A gyász sikító csendje

Felfoghatatlan számunkra, hogy ami az egyik pillanatban állandó, kézzel fogható, lélegző és létező dolog, a következő pillanatban a semmivé foszlik. Elakad a levegő, elhagyja az ajkat az utolsó sóhaj, megáll a pumpa és nincs többé.

olvass tovább

Látszatvilág, amelyben élünk

Mi emberek telhetetlenek vagyunk. Folyamatos nyomás alatt tartják ingereinket és a mai világ marketingje nagy bizniszt fektet a hiányérzetünkre. Egy csodálatos cukormázzal borított látszatvilágban élünk, ahol csak az számít, amit a szem ingerei fel tudnak fogni. Tévéműsorokból ömlenek ránk az erőszakos cselekedetek és a tömény szex.

olvass tovább