Vannak esték, amikor megállok egy pillanatra. Ilyen ez a mai is. Vörösborral az éjjeli szekrényemen, a puha ágyba vackolom magam és hagyom, hogy a gondolataim messzire tévedjenek. Mindenki megérdemelné ezeket a lopott órákat, perceket. Ilyenkor pici vagyok, védtelen és törékeny, kontrasztban a világ felé fordított sebezhetetlen arcommal, amely álarcért talán túl sokat is fizetek.

A mai nő igazi harcos, mert ez létezésének alapfeltétele. (Vagy pont így képtelen a valódi létezésre?) A modern nő csinos, okos, művelt, sikeres, igazi házi tündér, tökéletes édesanya és feleség. Frizurája első osztályú, körmei mindig ápoltak; és valamilyen oknál fogva sosem szőrös. Pozitív személyiség, a fáradtságot nem ismeri, érdeklődő, megértő, szexi és dögös; az ágyban egy vadmacska.

Hiába az ellenérzés, ha mi mégis minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy a felsorolt kívánalmaknak eleget tegyünk. Közben pedig állandósul a kimerültség, a belső magány, a megfelelési kényszer és a végtelen nagy szeretethiány, amiben szépen lassan elsorvadunk.

Mégis ki állítja fel azt a lécet, amit nem ugorhat meg földi halandó? Mondhatjuk, hogy a média nagy részben felelős azért, hogy úgy érezzük, irreális feltételeknek kell megfelelnünk, de csak mi dönthetünk afelett, hogy milyen mércével mérjük életünket. A legkönnyebb rajtunk kívül álló tényezőkre hárítani a felelősséget, ha mi a legkisebb lépést sem tesszük meg azért, hogy elsősorban saját értékrendünknek feleljünk meg. A lelki meghasonlás legfőbb oka, hogy külső nyomás hatására olyan szerepeket próbálunk magunkra erőltetni, amelyekben saját valónkban nem érvényesülhetünk.

A női szerepkonfliktusok elkerülése (vagy legalábbis enyhítése) érdekében egy megértő társat kell találni, aki a léc fokozatos emelése helyett bakot tart, hogy könnyebb legyen átugrani. Meg kell tanulnunk tisztelni és szeretni egyedi tulajdonságainkat és képességeinket, megismerni, hogy mitől vagyunk különlegesek. Ahelyett, hogy hagynánk, hogy magába szippantson minket a társadalmi elvárások örvénye, szilárd meggyőződéssel kell képviselnünk önös érdekeinket is.

Az, aki erején felül mindig másnak szeretne megfelelni, önmagával kerül szembe. A rohanó idő futószalagjáról lelépve időnként állj meg egy pillanatra és listázd a számodra legfontosabb dolgokat. A többi nem baj, ha kicsit várat magára. A tökéletességre törekvés helyett inkább fogadd el, hogy nem létezik tökéletes, és te a legnagyszerűbb nő vagy a magad tökéletlenségében.

• lélekhangok nőiség szerepek

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!