Érettségi után én sem tudtam mit akarok csinálni. Mi szeretnék lenni, ha nagy leszek? Filmrendező Hollywoodban. Nyilván. Inkább mentem a többiek után, mint a kiskacsák. Abban az egyben biztos voltam, hogy kreatív akarok maradni.

A kapunyitási pánikot, amikor még én voltam 18-25 éves nem igazán ismertük. Az inverzét, miszerint apukád, ha vesz egy Porsche-t ötven évesen és anyukád beiratkozik a harmadik fajta kreatív, csináld magad bögre tanfolyamra, kapuzárási pániknak nevezik. Ez a definíció már akkor is ismeretes volt előttünk. Ezeken jókat lehetett mosolyogni, hogy miket ki nem találnak a szülők, ha azt érzik, záródik a nagykapu, mi meg nyitogatni próbáljuk, pedig kulcsunk se nagyon volt hozzá.

Volt egy időszak, amikor irigykedtem azokra az emberekre, akik úgy születnek, hogy már a bilire szoktatásnál tudják, hogy orvos, tűzoltó, pék, ügyvéd, tanár, építész vagy akármik akarnak lenni. Emellől pedig egy tapodtat sem tágítanak az évek teltével. Olyan iskolába járnak, olyan könyveket olvasnak, fejlesztik magukat a témájukban, és lehetőségekkel van kikövezve az útjuk. Elvégzik az iskolát, elkezdik a munkavégzést az első munkahelyükön, és pontosan ott vannak, ahol lenniük kell. Jól érzik magukat, mert megtalálták a helyet, azt a környezetet, ahol teremteni tudnak. 

Aztán vagyok én, aki nem úgy született, hogy tudja, mi szeretne lenni. Persze a fellegekben ez már rég meg volt írva, csak elfelejtették közölni a lentiekkel. Magamnak kellett rájönnöm. Szerettem én papírokat rendezni, titkárnőset játszani, mesét írni, történetet rendezni. De túlságosan szórakoztatott a játék a képzeletbeli teremtés, és eszem ágában sem volt utánanézni, hogy a felnőtt világban mit és hogyan kell csinálni. Későn érő jellem vagyok, abból a szempontból, hogy sokáig húztam, mire kimondtam, hogy mi akarok én igazából lenni. Addig meg csak sodródtam, kitanultam ezt meg azt. Tapasztaltam itt meg ott. Felszedtem egy csomó tulajdonságot és élményt. Megtanultam mi az, amit biztosan nem szeretnék csinálni. Abba a kategóriába tartozom, ahol úgy tanul meg az ember úszni, hogy mély vízbe dobják. 

Ennek nyilván megvan az előnye meg a hátránya is. Annak is, hogy már bilis korodban tudod, hogy mi akarsz lenni és az is leszel. Az egyikben végeláthatatlan kaland van, a másikban unalom. Ezt hinné az ember, pedig mindkét esetben kalandos az utad és az egyensúly kedvéért, van benne unalmas időszak is. Ez így van rendjén.

Én még akkoriban nem éreztem ezt a kapunyitási dolgot. Úgy lavíroztam az életben, mint azokban az ügyességi játékos valóságshow műsorokban. Ha nem jött be valami, mentem tovább a másik irányba. Elsodródtam, nem érdekelt. Csak csináltam, ami elém került és örültem neki. Amikor nem örültem, váltottam. Na, és itt jön a csavar. Amikor visszanyal a fagyi és már nem érzed azt a nyugalmat a váltásnál. Hiába érzed jónak, a kocsid egyszer csak nem veszi be a hármast, ennél a sebességnél viszont kettesben már dörmög a motor.

Mikor érzed, hogy valami nem jó? Amikor a kaputelefonon a kód helyett véletlenül a pánikgombot nyomtad meg és nem is tudtál róla, hogy van egyáltalán ilyen. Szóval engem később találtak meg azok a kétségbeejtő kérdések.

Mit is akarok kezdeni az életemmel?

Miért itt vagyok? Ezen a helyen, ebben a városban?

Elkezdtem már felnőni? Mikortól vagyok egyáltalán felnőtt?

Mi az a csekk? Fizetnek még egyáltalán azzal?

Fel kell kapcsolni a bojlert? Ha csőtörés van, hol zárom el a vizet? Ha lecsapja a vasaló a biztosítékot fel tudom kapcsolni, és hol?

Mi lesz velem anyám főztje nélkül? Nem is tudok főzni!

Mikor lesz munkám? Mi legyen a munkám? Mi van, ha nem kapok munkát a szakmámban?

Amúgy nem is akarok elhelyezkedni ebben. Az egyetemet csak azért csináltattam, hogy legyen papírom, de nem akarok az lenni.

Lemaradtam valamiről?

Ha ilyen kérdések születnek meg benned, sajnos nagyon úgy néz ki, elkapott a kapunyitási pánik. Ha emellé még tapasztalsz olyan tüneteket, mint például hirtelen feltörő szomorúság, a jövőd miatt, amit egy csomó kérdőjel hálóz be. Random lefagyás a boltban, hogy ezt még megveheted-e. Az agyad állandó robotolása, a miértekre való válasz keresése. A minden azonnali akarása. Az értelmetlenség magasszintű érzete, hogy igazából minden mindegy lenne, bármit is csinálsz, folyton csak a földre huppansz. A lemaradsz valamiről gondolata vagy már az eleve lekéstem. A kedvtelenség, az emberek kerülése, a feleslegesnek tűnő szárnypróbálgatások. Ezek mind-mind annak a jelei, hogy kapunyitás pánik uralkodott el rajtad. És ez sajnos nem fog olyan egyszerűen, attól megoldódni, hogy veszel egy Porsche-t, mert lássuk be, nem lesz miből megvenned.

De egy cseppet se félj! Most jön a lelkesítő rész. Van kiút és gyógyír. Ha más nem, minden időszak véget ér egyszer és ez is elpárolog egy idő után, amint lejárt benned a szavatossága.

Amennyiben rásegítenél a lejárati idő megrövidítésére, pár dolgot kipróbálhatsz mentőövként. Nyilván annyi, hogy „először is ne pánikolj!”, nem lesz elég. Ennél nagyobb volumenű tervezet kell. És szó szerint készíthetsz haditervet magadnak. Kisebb, nagyobb távlatokba tekintve. Nem kell egyből nagy célokra törekedni, elég lesz kicsiben kezdeni. Ha a saját utadat megrajzoltad, utána elkezdheted kizárni azokat a zajokat, amik (akik) azt mondogatják, miért nem vagy már itt meg ott, miért nincs még gyereked, miért nem vagy még házas, miért nincs még autód, miért nem tudod még ezt meg azt, mikor fogod már elkezdeni – és hasonló kérdések, amikkel tudatlanul nyomnak a mellkasodra egy kis súlyt. 

Ezekre nyugodtan válaszolhatod, hogy, mert még nem jött el az ideje, esetleg, vennél nekem egy autót, de egy háznak is örülnék, vagy ha bemutatsz a leendő társamnak, juj, mind nagyon-nagyon megköszönném. 

Ne félj attól, hogy lemaradsz valamiről! Ne ess kétségbe, ha még nem tudod, mi szeretnél lenni, mit akarsz csinálni! El fog jönni az ideje, hogy Rád süt majd a fény és a zsigereidben fogod érezni, hogy mi a dolgod. Ha meg tudod mit szeretnél, ne lombozzon le, ha nem úgy indul, ahogy elvártad, vagy annak a valakinek máshogyan ment. Mind mások vagyunk. Eltérő ritmussal és különféle sorssal. Ne siettess semmit, mert minden akkor fog érkezni, amikor fel vagy rá készülve. 

Tudom, hogy sablonos és már folyik tőle a plafon, de a fene vigye, működik. Bármennyire is lázadtam ellene és tagadtam ezt a mondatot, én is csak akkor tudtam kimondani, hogy mi akarok lenni, amikor készen álltam rá.

• élet életcél keresése életút megtalálása felnőtté válás jövőtervezés kapunyitási pánik mentális egészség pályaorientáció pályaválasztás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!