Kövess minket Facebookon.
Varga Emese
Boldognak kell lenni, és pont. Gyöngyöző homlokkal loholunk a boldogság nyomában, izzadt kezünkben görcsösen szorítva a lyukacsos lepkehálónk.
olvass tovább
Varga Emese
Még mindig hezitálok, hogy kinyújtsam-e a kezem, hogy az ujjaimmal megérintsem az arcodat. Még mindig elkapom a tekintetem, ha úgy érzem, hogy túl mélyre merülnél a lelkemben. Mert még nem szeretlek, de tudom, hogy nagyon is tudnálak.
olvass tovább
Várszegi Réka
„Istenem….egy eltévedt kisfiú” Így kiáltott fel nemrégiben egy csodálatos barátnőm, amikor megmutattam neki egy párbeszéd részletét. Ő már tud valamit (nagyon sokat!), ezért nem volt benne ítélkezés és vád. Csak megértés és megengedés…
olvass tovább
Váczy Gabriella
Mire is vállalkozunk amikor gyógyulás útját választjuk? Hat évig jártam önismereti tanfolyamokra, elolvastam száz meg száz önfejlesztő könyvet, elmentem a hollisztikus gyógyítás irányaiba, az aktuális párjaimmal párterápiába..etc. Azt gondoltam és egyben reméltem, hogy a segítségkéréssel és ahogyan megkezdem a lelkem gyógyítását, közelebb kerülök magamhoz, a múltamhoz, ezáltal javítva a jelen életminőségem.
olvass tovább
Krausz Dominika
Én nem leszek a következő, az aktuális vagy az előkapható játékszered. Nem, Én vihart fogok kavarni a tengereden,ott ahol egy csomó törött hajó van és sziklák. De, ha időben rájövünk, hogy ez nem fog így működni, Te akkor is mindig emlékezni fogsz rám!
olvass továbbNem a rajongás, a babérokon önelégülten terpeszkedő, a másikat megfojtó és kizáró, a tárgyakat, pozíciókat hajszoló szenvedély. Hanem az, amely kapcsolatokat működtet, biztonságot ad, szelíden nevel, puhán körbeölel és jelen van a jövőben is.
olvass tovább
Krausz Dominika
A beismerés és a belátás fájó, de vannak elkerülhetetlen döntések az életben, amiket meg kell hoznunk. Csak és kizárólag azt remélve, hogy később majd megjutalmaz minket az élet. Vagy csak mert egyszerűen így helyes.
olvass tovább
Vörös Eszter
Sokan bántanak, nem értenek; a szüleim képtelen elfogadni a döntésemet. Mások úgy gondolják, hogy csak arról van szó, hogy nem jött még el az ideje, de a hátralévő pár évben még nagy valószínűséggel megváltoztatom a véleményem. Ki kell, ábrándítsak mindenkit: az én testem, az én döntésem. Arról nem is beszélve, hogy ez a világ már nem alkalmas a gyermeknevelésre. Nevezhetsz önzőnek, felületesnek és meggondolatlannak, de én boldog vagyok így nőként, nem pedig anyaként.
olvass tovább
Hári Katalin
Csak ülni mellette és nem félni. Nyugodtnak lenni. Nincs bennem semmi kétkedés. Nincsenek már titkaim. Csak nézni őt. Üres lettem, de mégis annyira csordultig. Valóban szerelmes vagyok, úgy egyetlenül.
olvass tovább
Barna Berni
Nehéz hetem volt. Érzelmileg nehéz. Mondhatnám, hogy nőként nehéz, mert egészen mély dolgokkal szembesülhetek. Ehhez a szembesüléshez azt hiszem, már leginkább az vezet, hogy rendbetettem a női részemet. Ez elengedhetetlen volt, hogy őszinte figyelemmel tudjak fordulni a férfiak felé.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Magam sem értem teljes mértékben, hogy hogyan, de végül én is eljutottam arra az igen zaklatott állapotot előidéző szintre, amikor azt tudom csak mondani: „Csessze meg, ennél többre már nem vagyok képes, lesz, ami lesz!”
olvass tovább
Varga Emese
Túl rövid, hogy újra végighallgassam a a megkérdőjelezhető igazságod, amivel már annyiszor megkavartad a fejem. Túl rövid, hogy anyaoroszlánként védjem a szerelmünk romjait, pedig már rég a semmi után nyúlok és nincs mit védeni.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Nem tudtam, hogy hogyan tehetném kevésbé félelmetessé ezt az egészet – neked és nekem. Megijedtem. Nem érzek mást, csak tehetetlenséget. Hisz hiába is segítenék, tulajdonképpen nem tudok semmiben. Ez nem az én történetem, ebben nekem nincsen döntésem.
olvass tovább
Varga Emese
Még évekkel később is képes voltál bántani. Csak most az volt a különbség, hogy nem a kimondott, hanem a ki nem mondott szavaid csapódtak erősen a védelmi rendszeremnek, ami már akkor küldte a riasztást, amikor megpillantottalak.
olvass tovább
Mounaji Barbi
Mindannyiunk életében vannak és lesznek olyan találkozások, melyekről sokszor azt mondjuk, nem volt megfelelő, hiba volt. Keressük a válaszokat arra, hogy miért nem találjuk az utat a férfiak lelkéhez. Nem értjük, hogy miért olyan sok az általuk okozott csalódás. De valóban így lenne ez? Ők okozzák a csalódást?
olvass tovább
Király Eszter
Köztudott, hogy egyes férfiak néha túlbecsülik önmagukat. Tévesen azt gondolják, hogy elegendő a túltengő tesztoszteron és maximumon járó potencia, a női nem máris elégedett sóhajjal nyugtázza e csöppet sem nagy erőfeszítést igénylő állapotot.
olvass továbbNem hibáztatom magam az érzéseim miatt. Miért is tenném. Így is egyel többször volt olyan időszak az életemben, amikor nem engedtem meg magamnak, hogy megéljem a nehezebb perceket. Elnyomtam magamban és azt gondoltam úgy könnyebb lesz. Hát nem lett...
olvass továbbKöszönöm a nehéz napokat, a fájdalmat a mellkasomban. A fejemben és lelkemben zajló káoszt, a hullámokat, a hegyeket és völgyeket. Köszönöm az éjszakákat, amikor nem tudtam aludni, mert a a szívem gyorsabban vert. Köszönöm az elárasztó könnyeket. És köszönöm, hogy akkor még nem értettem miről is szól ez az egész.
olvass továbbSokan azt gondoljuk, könnyű a férfisors, de abba nem gondolunk bele, hogy míg mi nők, bár sok dolgot másképpen, hitünk szerint mélyebben élünk meg, addig egy férfi ugyanezt képes átélni, átérezni, csupán azzal a különbséggel, hogy ők nem mutathatják olyan könnyen a világ felé fájdalmukat.
olvass tovább
Király Eszter
Nem a kommunikáció hiánya. Nem a pénz, és nem a szex. A csendes, lábujjhegyen lopakodó kapcsolatgyilkost úgy hívják: elvárások. Folytonos boldogtalanságot, kényelmetlen hiányérzetet, és tartós frusztrációt hív életre. A boldogtalan, örök, hisztiző, toporzékoló gyerekkorra ítélt szerelmek soha nem képesek felnőni, szárba szökkenni, nem képesek életerős, daliás, büszke érzéssé válni, mert mohón és kétségbeesetten, mindig hiányolni fogjuk benne az elvárt dolgokat.
olvass tovább
