Hazugság azt mondani, hogy a megbocsátás könnyű
Egész életemben a hideg kirázott a megbocsátást körülvevő kliséktől. Annak ellenére is, hogy pontosan tudom a megbocsátás egyenlő a béke érzésével. Hogy miért? Mert feloldoz.
olvass továbbEgész életemben a hideg kirázott a megbocsátást körülvevő kliséktől. Annak ellenére is, hogy pontosan tudom a megbocsátás egyenlő a béke érzésével. Hogy miért? Mert feloldoz.
olvass továbbMi az: rengeteg teret és energiát szentelünk neki, még sincs célja, és a kedvünket is elrontja? Hát persze, hogy a negatív gondolkodás! Belekerülni se perc alatt lehetséges, azonban a destruktív gondolatok elengedése már egy nehezebb folyamat.
olvass továbbAmi a kapcsolatokat illeti, reméljük a legjobbakat, de néha ez a legrosszabb gondolat, amivel magunkat áltatjuk. Sajnos, bármennyire szeretjük olykor a párunkat, előfordul, hogy a dolgok nem változnak. Tisztában vagyunk azzal, hogy a szikra már rég elszállt, mégis kapaszkodunk valamibe.
olvass továbbAzt mondják idővel minden könnyebb lesz, elszenvedett sérelmeink halványulnak, megkopnak, míg végül a semmibe vesznek. Azt mondják, ha összetörik a szíved, meggyógyul és jön más, aki megragasztja. Az igazság azonban az, hogy csak te ragaszthatod meg azt, de mi van akkor ha képtelen vagy rá?
olvass továbbVajon a kiegyensúlyozott, boldog élet, tényleg csak választás kérdése? Mégis hogyan lehet fenntarthatóvá tenni a harmóniát az életünkben? Mit lehet kezdeni azzal a sok belső ellentmondással, küzdelemmel a lelkünkben? Hogyan tanulhatjuk meg uralni az életünket, de legfőképpen a félelmeinket, hogy azok ne telepedjenek rá mázsás súlyként a hétköznapjainkra? Talán tényleg minden csak belső nézőpont és hozzáállás kérdése, elfogadásé. Na és persze sok gyakorlásé.
olvass továbbEgy lyukas felső, egy kinyújtott pulcsi, egy megszürkült paplanhuzat... Szinte már vállalhatatlan állapotban vannak, mégis ragaszkodunk hozzájuk. Már sorakoznak a szekrényben az új darabok, de hozzájuk nyúlunk rutinból elsőként. Vajon mi lehet az oka? Az új pulcsid sokkal puhább, az új ágyneműhuzatod sokkal kényelmesebb, te mégis a régit veszed elő?
olvass továbbSokan fordulnak hozzám párkapcsolati elakadásokkal – főleg pártalálási nehézségekkel -, és azzal, ha nehezen jön össze a baba. Van, akinél ez a két téma egyszerre jelenik meg az életében: szeretne saját családot, de még a párját sem találta meg. Amint egy kicsit mélyebbre ásunk, gyakran találjuk a háttérben azt, hogy az illető még nem tudott érzelmileg leválni a szüleiről. Amíg ez nem történik meg, nehézséget jelenthet egy párkapcsolatban elköteleződni, és saját családot alapítani. Összegyűjtöttem a leggyakoribb jeleket, és a mögöttük rejlő hiedelmeket.
olvass továbbMindenki sérült már. A kérdés az, hogy hogyan kezeled a fájdalmat és mennyire viszed tovább magaddal. Hiszen hiába csalódtál már sokszor, ez még korántsem jelenti azt, hogy mindig ugyanaz lesz a történet vége.
olvass továbbNEM! De mindig van másik út! Talán sose felejtünk, nem eshetünk minden padló után amnéziába. Nem leszek teljesen más ember egy törés után, és akkor sem, ha jó dolgok történnek.
olvass továbbA szakítás fájó, mardosó érzése mindenkit gyötört már. Az emlékekbe feledkezel néha kevesebb, néha több időre. Sokat sírsz, erre mindig megvan az ok, hiszen a belső szomorúság uralkodik rajtad. A hiánya elviselhetetlen, de te is tudod, hogy tovább kell lépned, ennyivel tartozol magadnak, hogy el tudd kezdeni a folyamatot.
olvass továbbHogy honnan tudom, hogy „jól” szerettelek? Őszintén, mindig csak őszintén amennyire az ember szeretni tud, én úgy szerettelek Téged. Önzetlenül és minden feltétel nélkül. Vágytam rád és az érintésedre. Vártam, hogy rám nézz és lássam mosolyogni azokat a gyönyörű szemeid, ahogy mindig mosolygott mikor megláttál.
olvass továbbMint ahogy azelőtt is megvoltam. Sokan félremagyarázzák a nők erejét. Mert lehet, hogy az elején összeszorult a gyomrom minden egyes alkalommal, amikor az elmém peremére értél, de tudod ettől is csak erősebb lettem. És egy idő után már nem fájtál.
olvass továbbAz elengedés csupán egy szó, melynek hallatán szinte minden embernek negatív töltetű emlékek jutnak az eszébe. Negatívak, melyek mértéke egyénenként változó, ugyanakkor mindenkinek megvan a saját története, miért volt annyira nehéz elengedni egy korábbi párkapcsolatát. Minden ember más, minden kapcsolat más, melyekben mindig új kihívásokkal találod szembe magad. Minden lezárás is más, mind más dolgok miatt válnak nehezebbé, vagy éppen könnyebbé.
olvass továbbEgy. Mert végre szeretem és tisztelem magam. Mert tisztában vagyok azzal, hogyha nem tetszik a sztori, amiben fél lábbal benne ragadtam, akkor képes vagyok kilépni belőle. És nézd csak, meg is teszem!
olvass továbbElengedni azt is jelenti, hogy tisztességesen istenveledet mondtunk, és végre nyugodtan távolról nézzük egymást időnként, anélkül, hogy benne lélegeznénk egymás életében.
olvass továbbEgész életedben a kedvesség, és az együttérzés védőszentje voltál. Igazi harcosként soha nem féltél megvédeni azt, akit szerettél. Ez pedig a mai napig megmaradt. Ez a csodálatos jóság azt érzékelteti számodra, hogy az életed során minden emberért érdemes harcolnod. De sajnos a valóságban nem így van. Vannak néhányan, akik nem igazán érdemlik meg az odaadásodat.
olvass továbbNéha rájössz. Általában vasárnap este, amikor már második napja vagy otthon, egyedül. Rájössz, hogy jobb ez így. Velem is ez van, sóhajtok, de te már nem vagy az a rezdülés, ami a tüdőmben játszik, mert ki akar törni. Már annyiszor sóhajtottalak ki, hogy köhögnöm kell, mert tüdőm pora lettél csak a megkopott emlékeinken. Már nem akarsz kitörni belőlem, már megnyugodtál. Nem tudom mikor történt ez, talán, amikor legutóbb vért adtam, kikavarogtál a véráramomból, csak hogy kevésbé fájjon. De a nyomod itt maradt.
olvass továbbAmíg nem hiszed el, hogy szerethetnek, addig szerethet Téged bárki jól vagy rosszul, sosem lesz egyik sem a valódi igazság, csak egy torz tükre elméd börtönének.
olvass továbbMagadhoz ölelsz, mintha egy boksz zsákot ölelnék. Megpihenek rajtad, de nincs megnyugvásom, az arcomat már nem érintem hozzád, feszítem a testemet, a lelkem is távol marad. Nincs bosszúvágy bennem, fehér zászlóval jöttem. Vajon hányszor emeltem már fel azt a zászlót, kifulladva, lihegve, belefáradva a hadakozásba? Nem akartad észrevenni, láthatatlan voltam, egy csöndes, lábujjhegyen járó, magányos, átkelni képtelen lélek a házadban.
olvass továbbSzakítást követően ugyanazokon a szakaszokon kell végigmennünk, mint amikor meggyászoljuk egy elhunyt szerettünket. Bármilyen helyzettől függetlenül a szakítás mindig fájdalommal jár. A másik embertől való elszakadás pedig sok belső munkát igényel.
olvass tovább