Kövess minket Facebookon.
Hosszú hetek teltek el, de még mindig élesen emlékszem arra a napra, mintha csak tegnap lett volna Pontosan emlékszem arra, hogy mennyire sírtam, ahogyan hazafelé tartottam, mert tudtam, hogy ez most végleges. Tudtam, hogy valóban vége van.
olvass továbbMiért szeretnénk folyton olyan dolgokon változtatni, amikre már nincs lehetőség? El kell fogadni, hogy a múlt az múlt, aminek már régen vége, és sajnos a hibákon és a kudarcokon rágódni senkinek sem jó. Vissza kell tartani a rossz érzéseket, és csak a szép emlékeken nosztalgiázni, különben a jelenünk kárára válhat. Íme, néhány indok, ami miatt mindenkinek érdemes lenne elengednie a fájó emlékeket.
olvass tovább
Váczy Gabriella
Az egyik hozzám legközelebb álló személy sűrűn emlegetett mondása : "Sokan csak az utamhoz tartoztak, nem pedig hozzám." Annyiszor köszönt már vissza rám beszélgetéseink során, hogy elkezdtem megvizsgálni ezt a kijelentést.
olvass tovább
Mounaji Barbi
Meglehetősen jól ismerem az agyalás és a kattogás ötven árnyalatát. Valahogy egész életemben végigkísért az az érzés, hogy mindig mindent a lehető legtöbb irányból közelítsek meg. Sok időt és energiát pazaroltam el erre, mígnem egy nap rájöttem, hogy egyszerűen csak szarok bele.
olvass tovább
Pacher Gábor
Hogyan kezelj egy lányt, aki kevésbé tudja kimutatni az érzelmeit? Lehet, hogy nem meri kimutatni, vagy talán fogalma sincs, mi módon kell. Hogyan tanítsd, hogy mindez változzon, az Ő érdekében, a Te érdekedben, a kapcsolatotok érdekében? Átkozottul nehéznek tűnő feladat.
olvass továbbKilépni egy mérgező kapcsolatból sokkal nagyobb kihívás, mint azt elsőre gondolnánk. Az elengedés nem azért nehéz, mert gyenge vagy, és nem tudsz megbirkózni a szakítással, hanem azért, mert olyan érzelmi sérüléseid lettek a kapcsolat által, hogy önmagában már azt is nehéz feldolgoznod.
olvass továbbMi az: rengeteg teret és energiát szentelünk neki, még sincs célja, és a kedvünket is elrontja? Hát persze, hogy a negatív gondolkodás! Belekerülni se perc alatt lehetséges, azonban a destruktív gondolatok elengedése már egy nehezebb folyamat.
olvass továbbAmi a kapcsolatokat illeti, reméljük a legjobbakat, de néha ez a legrosszabb gondolat, amivel magunkat áltatjuk. Sajnos, bármennyire szeretjük olykor a párunkat, előfordul, hogy a dolgok nem változnak. Tisztában vagyunk azzal, hogy a szikra már rég elszállt, mégis kapaszkodunk valamibe.
olvass tovább
Tóth Adél
Azt mondják idővel minden könnyebb lesz, elszenvedett sérelmeink halványulnak, megkopnak, míg végül a semmibe vesznek. Azt mondják, ha összetörik a szíved, meggyógyul és jön más, aki megragasztja. Az igazság azonban az, hogy csak te ragaszthatod meg azt, de mi van akkor ha képtelen vagy rá?
olvass tovább
Starmind
Egy lyukas felső, egy kinyújtott pulcsi, egy megszürkült paplanhuzat... Szinte már vállalhatatlan állapotban vannak, mégis ragaszkodunk hozzájuk. Már sorakoznak a szekrényben az új darabok, de hozzájuk nyúlunk rutinból elsőként. Vajon mi lehet az oka? Az új pulcsid sokkal puhább, az új ágyneműhuzatod sokkal kényelmesebb, te mégis a régit veszed elő?
olvass tovább
Soós Alíz
Sokan fordulnak hozzám párkapcsolati elakadásokkal – főleg pártalálási nehézségekkel -, és azzal, ha nehezen jön össze a baba. Van, akinél ez a két téma egyszerre jelenik meg az életében: szeretne saját családot, de még a párját sem találta meg. Amint egy kicsit mélyebbre ásunk, gyakran találjuk a háttérben azt, hogy az illető még nem tudott érzelmileg leválni a szüleiről. Amíg ez nem történik meg, nehézséget jelenthet egy párkapcsolatban elköteleződni, és saját családot alapítani. Összegyűjtöttem a leggyakoribb jeleket, és a mögöttük rejlő hiedelmeket.
olvass tovább
Varga Emese
Mindenki sérült már. A kérdés az, hogy hogyan kezeled a fájdalmat és mennyire viszed tovább magaddal. Hiszen hiába csalódtál már sokszor, ez még korántsem jelenti azt, hogy mindig ugyanaz lesz a történet vége.
olvass továbbA szakítás fájó, mardosó érzése mindenkit gyötört már. Az emlékekbe feledkezel néha kevesebb, néha több időre. Sokat sírsz, erre mindig megvan az ok, hiszen a belső szomorúság uralkodik rajtad. A hiánya elviselhetetlen, de te is tudod, hogy tovább kell lépned, ennyivel tartozol magadnak, hogy el tudd kezdeni a folyamatot.
olvass továbbHogy honnan tudom, hogy „jól” szerettelek? Őszintén, mindig csak őszintén amennyire az ember szeretni tud, én úgy szerettelek Téged. Önzetlenül és minden feltétel nélkül. Vágytam rád és az érintésedre. Vártam, hogy rám nézz és lássam mosolyogni azokat a gyönyörű szemeid, ahogy mindig mosolygott mikor megláttál.
olvass tovább
Varga Emese
Mint ahogy azelőtt is megvoltam. Sokan félremagyarázzák a nők erejét. Mert lehet, hogy az elején összeszorult a gyomrom minden egyes alkalommal, amikor az elmém peremére értél, de tudod ettől is csak erősebb lettem. És egy idő után már nem fájtál.
olvass tovább
Pacher Gábor
Az elengedés csupán egy szó, melynek hallatán szinte minden embernek negatív töltetű emlékek jutnak az eszébe. Negatívak, melyek mértéke egyénenként változó, ugyanakkor mindenkinek megvan a saját története, miért volt annyira nehéz elengedni egy korábbi párkapcsolatát. Minden ember más, minden kapcsolat más, melyekben mindig új kihívásokkal találod szembe magad. Minden lezárás is más, mind más dolgok miatt válnak nehezebbé, vagy éppen könnyebbé.
olvass tovább
Varga Emese
Egy. Mert végre szeretem és tisztelem magam. Mert tisztában vagyok azzal, hogyha nem tetszik a sztori, amiben fél lábbal benne ragadtam, akkor képes vagyok kilépni belőle. És nézd csak, meg is teszem!
olvass tovább
Király Eszter
Elengedni azt is jelenti, hogy tisztességesen istenveledet mondtunk, és végre nyugodtan távolról nézzük egymást időnként, anélkül, hogy benne lélegeznénk egymás életében.
olvass tovább
Mertain Lilla
Egész életedben a kedvesség, és az együttérzés védőszentje voltál. Igazi harcosként soha nem féltél megvédeni azt, akit szerettél. Ez pedig a mai napig megmaradt. Ez a csodálatos jóság azt érzékelteti számodra, hogy az életed során minden emberért érdemes harcolnod. De sajnos a valóságban nem így van. Vannak néhányan, akik nem igazán érdemlik meg az odaadásodat.
olvass tovább
Varga Emese
Néha rájössz. Általában vasárnap este, amikor már második napja vagy otthon, egyedül. Rájössz, hogy jobb ez így. Velem is ez van, sóhajtok, de te már nem vagy az a rezdülés, ami a tüdőmben játszik, mert ki akar törni. Már annyiszor sóhajtottalak ki, hogy köhögnöm kell, mert tüdőm pora lettél csak a megkopott emlékeinken. Már nem akarsz kitörni belőlem, már megnyugodtál. Nem tudom mikor történt ez, talán, amikor legutóbb vért adtam, kikavarogtál a véráramomból, csak hogy kevésbé fájjon. De a nyomod itt maradt.
olvass tovább
