Szörényi Őrs legendás zenészcsaládba született, neve méltán lehet ismerős híres édesapjáról, vagy ahogyan ő nevezi: a Faterról. Minket azonban az érdekelt, mennyire esett messze az alma a fájától, azaz mivel foglalkozik Szörényi Levente fia. Megsúgjuk nektek, hogy magazinunk gasztro-rovatában gyakran fogtok találkozni vele a közeljövőben.
|
Szörényi Örs legendás zenészcsaládba született, neve méltán lehet ismerős híres édesapjáról, vagy ahogyan ő nevezi: a Faterról. Minket azonban az érdekelt, mennyire esett messze az alma a fájától, azaz mivel foglalkozik Szörényi Levente fia. Megsúgjuk nektek, hogy magazinunk gasztro-rovatában gyakran fogtok találkozni vele a közeljövőben.
Apukádat egy egész ország ismeri, téged viszont kevésbé. Tulajdonképpen mit is kell tudni rólad? Miként kerültél közel a gasztronómiához?
Eddig eléggé izgalmas volt az életem, tehát sok dolog vonatkozásában lehetett hallani rólam. A gasztronómia az egyik dolog, ami igazán régóta foglalkoztat. A szüleim nagyon elfoglaltak voltak,így gyermekkoromban sokat voltam egyedül, vagy barátokkal. Ez a helyzet azt eredményezte, hogy időnként magamat kellett otthon ellátnom. Pancsolgattam a konyhában különböző dolgokkal. A szomszédunkban volt egy cukrász házaspár, és nekik vittem át a „műveimet”, hogy mondjanak véleményt, ergo minősítsék azt, amit készítettem. Ekkor nyolc éves voltam körülbelül. A konyhában tett próbálkozásaim akkor váltak komolyabbá, amikor egy kis kitérő után 15 évesen beírattak a szüleim a Vendéglátó ipari Szakközépiskolába, ezzel párhuzamosan pedig (kvázi gyakorlatként) elkezdetem dolgozni a Fórum hotel konyhájában, ami annak idején egy elég komoly iskolának számított. Nagyon jó tanítómestereim voltak. Végül az életem egész más irányt vett (nem lettem szakács), de a szerelem megmaradt. A gasztronómia a hobbim és művészeti ágként tekintek rá.
Egy ilyen legendás zenészcsaládba születni óhatatlanul maga után vonja azt a dolgot, hogy neked is zenésznek kell menni – ha mondhatom ennyire csúnyán megfogalmazva. Volt rajtad ilyen nyomás? Milyen szerepet játszott a zene az életedben, és hogyhogy mégsem ez lett a fő foglalkozásod?
Az az igazság, hogy a szüleim, népszerűsége már önmagában is elég lett volna ahhoz, hogy nyomást gyakoroljon rám. Kisgyerekként azonban bulinak fogtam fel azt a kultuszt, ami övezte őket. Azonban ahogy kezdtem felnőni, és kerestem a saját személyiségemet, mindez kissé megnehezítette a folyamatot. Néha zavart, hogy összehasonlítanak. Sosem gondoltam, hogy lehetek akkora sztár, mint a Fater.
Édesapád mennyire szólt bele abba, hogy milyen pályát válassz?
Ő nem javasolta, hogy zenész legyek. Mégis volt annyi kitartásom, hogy létrehozzak két nagylemezt, és az Első emeletben is doboltam egy évig. Aztán megint másfelé terelt a sors. Áttértem a produkciószervezésre, illetve a Szörényi életmű gondozásával foglalkoztam. Megmondom őszintén, örülök annak, hogy így alakult, mert megtaláltam a valódi utamat, és a zenélést sem hagytam abba teljesen, tehát valami |
És hogy néz ki Szörényiéknél egy családi karácsony? Ilyenkor együtt van mindenki?
Amikor Szellő megszületett 2006-ban, akkor azt mondtam, hogy innentől fogva mi tartjuk a családi karácsonyokat. Korábban a nagybátyáméknál jöttünk össze, ott ünnepeltünk a Faterral. Azután mentünk át Muterhoz, aki szintúgy, mint a fater, egyedül él. Ettük ugyanazt a menüt, hiszen a család kettévált,de a szokásaik attól még egyformák maradtak. Szellő születésétől ez a tradíció megváltozott és hozzánk jöttek át faterék. Ettől kezdve van nálunk a karácsony békében és szeretetben. A menü természetesen ugyanaz, de legalább csak egyszer kell végig enni.
És mi ez a bizonyos menü?
Azt majd megmutatjuk! (nevet) Mindig borleves van, utána pedig sült hal. A köret a nagyanyám krémes krumplija, ami egy bonyolult családi recept alapján készül. A krémes állagú, mustáros masszát rá kell önteni a megfőtt, felkockázott krumplira, majd két napra hűtőbe rakni, hogy az ízek összeérjenek. De ennek a receptjét természetesen olvashatják majd a kedves olvasók a magazinban is. Van még mákos bejgli, diós bejgli, Londoni szelet és egy zongorabillentyű nevű sütemény. Ezeket is úgy készítjük, ahogy a nagymamám annak idején. Ma a feleségem a süti felelős. A családi hangulat megteremtését nemcsak a gyerekeink miatt tartom fontosnak. Úgy látom, hogy a szüleimnek is szüksége van arra, hogy ez az érzés visszatérjen az életükbe.
Hol lehet mostanában látni és hallani?
Június óta megy a Játékszínben a Szente Vajk által rendezett Tied a világ című zenés társasjáték, ami egy Illés dalokra épülő zenés darab. Ez minden generációnak tud szórakozást nyújtani, mivel a jól megírt történet és a zseniális színészek előadása egy élőzenekaros hangulattal párosul. Ebben a zenekarban játszom fiatal zenésztársaimmal. Most pedig készülünk a Beatünnepre, ami a Sportarénában lesz december 28-án, de már a főpróba is megtekinthető 27-én. A nagykoncertre minden jegy elfogyott. Nagyon izgalmas műsor lesz fantasztikus meglepetésekkel. Az egésznek pedig lesz három bejátszó bulija Veszprémben, Győrben és Debrecenben.
Most pedig azt meséld el, hogy mit fogunk együtt csinálni gasztro-témában, és hogyan kerültél kapcsolatba a Stylemagazinnal?
Hétvégenként általában én főzök a családnak, amit rendszeresen dokumentálni szoktam. Néha fel is rakom a közösségi hálóra, ahol ez nagy népszerűségnek örvend. Egy alkalommal látta a fotóimat Bertalan Ágnes, a magazin tulajdonosa, aki felkért arra, hogy működjünk együtt gasztro-témában. Így kerültem hozzátok. Nagyon örülök ennek a lehetőségnek, mert azon kívül, hogy ez a hobbim, talán valami komolyabb is kisülhet belőle. Apámék is így indultak el annak idején: romos kis pincehelyiségben kezdtek el énekelni Rolling Stonest meg Beatlest hobbiból. És mi lett belőle! (nevet).
|
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez