Vörösboros-aszalt szilvás sertésragu

Imádom azokat a fogásokat, ahol az édes és a sós keveredik. Ez a mostani anyukám jól bevált receptje, egyszerre testes és gyümölcsös. Az aszalt szilvát szinte minden főételbe el tudom képzelni, akár köretként, akár töltelékként. Most a hússal együtt sült, így teljesen magába szívta a törzsanyagokat, amitől hihetetlen íze lett. Ebben a receptben az is jó, hogy nagyon egyszerű és viszonylag gyorsan megvan, de egyáltalán nem szokványos.

A szalonnát vágjuk apró kockákra, és vajjal együtt kezdjük el pirítani egy serpenyőben. Közben a répákat hámozzuk meg, kockázzuk fel, az aszalt szilvákat pedig vágjuk kisebb darabokra. A húst alaposan mossuk meg, törölgessük le, vágjuk le az inasabb, vagy zsírosabb részeket, és vágjunk belőle egyenlő darabokat. Körülbelül úgy kell feldolgozni, mint a pörkölt húst. Ha a szalonna elég zsírt engedett, és már eléggé megpirult, akkor dobjuk rá a felkockázott húst. Most fontos, hogy nagy láng legyen az edény alatt, mert gyorsan körbe kell pirítani a sertést. Ha már kifehéredett, vegyük lejjebb a tüzet. Jöhet bele a répa és a szilva, sózzuk, borsozzuk, majd öntsük fel az egészet vörösborral, és fedő alatt, fél órát pároljuk. Időnként keverjük meg, hogy ne kapjon oda az alja, de alapvetően teljesen jól el van magában. Akkor kezd jó lenni, ha a hús bebarnul, a szilva meg a szalonna pedig szinte teljesen szétfő mellette. Ha ezt az állagot elérte, akkor immár fedő nélkül főzzük még 12 percig, hogy a lé szinte teljesen elpárologjon alóla. Ennek az ételnek nincsen sok szaftja, mivel nincs is alatta hagymás pörkölt alap. Itt nem is ez a cél, hanem a teljesen összeérő ízek, hogy a szánkban szinte omoljon szét a hús. Köretként natúr rizs, vagy széles metélt passzol, és persze a főzéshez használt száraz vörösbor.