Reggeli edzés

Múlt héten úgy döntöttem új életet kezdek – ismét. Természetesen elsején, mert ugye minden valamire való nagy elhatározást a hónap első napján indul. Még akkor is, ha ez ominózus esetben nem hétfő, hanem szerda. Elhatároztam, hogy ezen túl odafigyelek arra, hogy mit és mikor eszem, és még mozogni is fogok. Na, de nem is akármikor! Konkrétan reggel. Korán reggel.

Amikor első nap fél hatkor bejelentettem a pasimnak, hogy márpedig én most edzeni indulok, azt hitte rosszul hall, majd átfordult a másik oldalára és aludt tovább. Ez azonban nem vette el a kedvem és nagy lelkesen el is indultam.

Nos, az első reggel… ha azt mondom kaotikus volt, úgy érzem, nem állok messze a valóságtól. Millió jobb elképzelésem lett volna, mint korán reggel a hidegben edzeni indulni. Továbbá biztos voltam benne, hogy aki azt mondja, reggel edzeni isteni, mindenképpen hazudik. Mert az oké, hogy energiát ad egész napra, jobb kedved lesz, kellemesebben fog esni a reggeli, de hát amíg eljut az edzés végéig az ember... Hideg van, reggel van, korán kell kelni… Miért jó ez?

1.nap

Fél hatkor csörgött az ébresztő. Kétszer nyomtam ki, majd amikor harmadszorra is megcsörrent, a mellettem szuszogó, alapvetően békés pasi káromkodva nyögte be, hogy most vagy kurva gyorsan kikapcsolom, vagy felkelek. Én pedig felkeltem. Nyűgös voltam, fáradt és a pokolba kívántam a saját elképzelésem. Aztán felvettem az edzős szerkót és elindultam a legközelebbi konditerembe. Ekkor még mindig nyűgös voltam, erre rájött még az is, hogy fáztam, majd elfáradtam és semmi, de semmi kedvem nem volt edzeni. Azonban elkezdtem. Büszke voltam magamra, mert nem csak, hogy elmentem, de még meg is izzadtam. Hazafelé pedig boldogan kávéztam. Majd elhatároztam, hogy másnap is megyek.

2.nap

Még mindig fél hatkor csörög az ébresztő. Dani káromkodik, de már csak egyszer nyomom ki. Másodszorra felkeltem. Talán kicsit könnyebben, mint előző nap, bár erre nem mertem volna mérget venni. Felöltözöm, még sapkát is húzok, hogy ne fázzak úgy, mint előző nap, majd elindulok. A kondiban összebarátkoztam egy lánnyal, aztán edzés után együtt kávéztunk, megbeszélünk egy másnapi közös edzést.

3.nap

Fél hat. Felkelek és elindulok. Hihetetlen, de kezd motiválni a dolog, leginkább az, hogy el ne késsek. Utálom megváratni az embereket. Ugyan még mindig hideg volt, de már annyira nem fáztam, mint első reggel. Edzünk, kávézunk, aztán mindenki megy a dolgára.

4.nap

Fél hat. Nem hisztizek, nem nyomom ki az órát, hanem felkelek. Hihetetlen ugyan, de ez így is működik. Sőt, csak elindulni volt nehéz. Egyre inkább érzem, hogy mégiscsak fel lehet kelni, hogy több az energiám, amiből még - akármennyire is hihetetlen - estére is marad! Hát, valahogy így indultam. Összességében életem talán egyik legjobb döntését hozva azzal, hogy megbarátkoztam a reggeli edzés gondolatával.

Gódi Réka

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!