Még csak vissza sem kell tekintenünk vagy bármiféle összehasonlítást végeznünk hogy tudjuk, az ismerkedés és a randizási szokások jócskán átalakultak. A régi mintát elkönyvelték divatjamúltnak, új viszont mondhatjuk, hogy ki sem alakult, csak lóg a levegőben. Az instant világ időszakát éljük, amikor minden azonnal kell, anélkül, hogy valódi erőfeszítéseket fektetnénk bele, és sajnos ez igaz a kapcsolatokra is.
Ha valami elromlik, már senki nem törekszik arra, hogy megjavítsa, hiszen hatalmas a választék a piacon, vesznek újat, jobbat. A valódi probléma az, hogy ez a szemlélet sajnos nem csupán a tárgyakra igaz… Ha felmerül egy probléma, ahelyett, hogy gőzerővel a megoldásán dolgoznánk, az egyszerűbb utat választva megkérdőjelezzük az egész kapcsolat értelmét, vágyva arra, hogy ne legyen konfliktus, várva a jobbra. Pedig problémák és konfliktusok igenis lesznek, hiszen ha nincsenek, ott az egyik fél véleménye vagy érzései felett a másik dominál.
De hol kezdődik az igazi probléma, a kitartás hiánya? Hiszen generációnk még nem ezt látta, nem mondhatjuk, hogy otthonról hozta az instant világ szemléletét… Úgy gondolom az ismerkedés gyökeres változására vezethető vissza a probléma. Az udvarlás megszűnése nem csak az általunk, nők által romantikusnak tartott gesztusokat szüntette meg. Igen, sajnáljuk, hogy már ritkaságnak számít virágot adni egy nőnek csak úgy, mert szebbé varázsolják napjainkat, sajnáljuk, hogy az ajtóban előre engedni minket vagy kihúzni a széket már lovagkori tettnek számít, ahelyett, hogy természetes volna.
Sajnáljuk, hogy a romantikus levelek helyett egy lájkot érdemlünk. Legfőképp viszont azt sajnáljuk, hogy ezek hiánya nem csak a férfiak által olykor giccsesnek tartott romantikát ölte meg, hanem az intimitást. Az udvarlások korának vége ezt a fontos, elemi összetartóerőt ölte ki a kapcsolatokból. Eltűnt annak az értéke, ami két ember között van, hiszen ha nem küzdött valaki értünk, nem fog értékelni sem minket, ha nem tudja, hogy tenni kell azért, hogy legyen egy közös egész, hogy legyen egy „mi”, akkor azt csak kínkeserves harcok árán érhetjük el a kapcsolatban, ha sikerül egyáltalán elérni azt…
Valódi intimitás nélkül pedig egy kapcsolat egészen biztosan zátonyra fut. Az udvarlás magában hordozza a sok kedves gesztus mellett az ismerkedés és a várakozás varázsát, ami egy későbbi kapcsolat gerincét képzi. Az ismerkedés időszaka pedig nem véletlen a legizgalmasabb, hiszen magában hordozza a lehetőséget. Ez az a pont, amikor még bármi lehetséges. Rajtunk áll, hogy mennyit teszünk érte és mit hozunk ki belőle! Nem csak a romantikus levelek, az udvarlások kora is lejárt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kellene tudnunk mit érdemlünk és megalkudni valamivel, ami nem jelent boldogságot számunkra! Higgyük el, hogy vannak még férfiak, akik tudnak tenni értünk, akikre érdemes várni. És eközben legyünk mi is azok a nők, akikre érdemes várni!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez