Jó házasságból jöttem
Sok mindentől függ, ki hogyan keres és talál magának társat. A múltunktól éppúgy, mint a jövőnkbe vetett hitünktől. Sebeket ejtünk és szerzünk kapcsolataink során, amelyekkel meg kell küzdenünk, s amelyeket meg kell tanulnunk a helyükön kezelni. A magam részéről abban hiszek, hogy előbb-utóbb mindenki megtalálja azt, akivel kölcsönösen meggyógyítják egymást, hogy aztán boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban folytathassák az életet, aminek végső soron a boldogságról kell szólnia!
- A nők tovább őrizgetik a sérelmeiket, nehezebben lépnek túl egy rossz kapcsolaton, mint a férfiak. – mondja egy férfi barátom
- Féltve őriznek minden szót, ami elhangzott egy rossz kapcsolatban, s mintha még szuggerálnák is magukat, újra és újra lejátsszák az összes méltatlan helyzetet, körülményt, amiben valaha részük volt, pedig így csak a saját dolgukat nehezítik meg. A legtöbben már előre beleélik magukat a lehetséges összes rossz dologba, ami egy következő kapcsolatban elhangozhat, megtörténhet. Már előre félnek valamitől, ami ki tudja, hogy megtörténik-e, vagy sem. Ha belekezdnek egy új kapcsolatba keresgélik a másik gyengeségeit, kutatják a jeleket, amelyekből kiderülhet, hogy ugyanolyan áruló ez a férfi is, mint az előző. Ha mégis normálisan viselkedik az illető, belemagyaráznak mindenfélét a szavaiba és a tetteibe, egészen addig, míg végül szakítanak. Újra visszahúzódnak, még sérültebbnek érzik magukat, és szívesebben vannak, maradnak egyedül a további sérelmektől rettegve. A férfiak valamiért könnyebben váltanak – folytatja. - Ha nem is feltétlenül optimistábbak a nőknél, mégis keresnek, kutatnak, kevésbé adják fel a küzdelmet, hogy újra párkapcsolatban, házasságban élhessenek. Persze nem lehet általánosítani, de azt hiszem, a férfiak gyakrabban kezdenek új kapcsolatba, talán mert a lelke mélyén minden férfi tudja, hogy nem tud család, nő nélkül élni. Egyszerűen nincs miért élnie és dolgoznia egy férfinak, ha egyedül marad.
- Akkor te nagyon könnyű helyzetben vagy velem szemben. - mondom.
- Nem feltétlenül – feleli. Én egy jó házasságból lettem egyedülálló. Nem én akartam elválni, hanem a feleségem, teljesen jogosan teszem hozzá. Így én is nagyon nehéz helyzetben vagyok, csak reménykedhetem, hogy találok-e hasonlóan normális nőt, mint amilyen a feleségem volt. Mindenkinek megvannak a maga problémái, az enyém ez. Magasak az elvárásaim, és kevés nő tartozik abba a kategóriába, amin belül keresgélek. Ráadásul nem feltétlenül rám vágynak, hiába vagyok egyedülálló, gyerek nélkül. Szóval, nehéz ez, de nem lehetetlen!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez