Jár a jó szex
A szexuális életünk nagyrészt rajtunk múlik. Azon is, hogy merünk-e szólni, ha valami nem jó, ha nem élvezzük, vagy ha unjuk, és nem kívánjuk tovább folytatni a viszonyt. Nem tudni, miért, de valahogy nincs kódolva bennünk, hogy szóvá tegyük a valós igényeinket.
Sőt, azt hiszem, az sem, hogy egyáltalán felfedezzük őket. Mintha az ember úgy lenne – tévesen - programozva, hogy elfogadja azt, ami van. Ne gondolkodjon, ne élvezze az életet, arra gondolni se merjen, hogy jobb is lehet, vagy hogy ezt szóvá teheti és kérhet helyette valami mást, amiben örömét leli! Egy barátnőm mesélte az alábbi történetet, a felvetésemet hallgatva. Megnyugtatásul, csak hogy érezzem: vannak kivételek, s idővel az ember egyre kevésbé, míg végül egyáltalán nem hajlandó rossz viszonyokat folytatni…
- Tudod, régen, amikor nagyon fiatal voltam, nem mertem szólni, ha nem volt jó a szex. Egyszerűn nem éreztem szükségét, hogy szóvá tegyem, hogy nem élvezem, és az egészet nem kívánom – vagy inkább nem tudtam, hogy az is lehetőség, hogy nekem is jár a jó szexuális élet. Szépen végigcsináltam az aktust, kivártam, míg a végére érünk, aztán valahogy, nagy nehezen, mikor már más okokból kifolyólag se tartottam kielégítőnek a kapcsolatot, véget vetettem a dolognak. Persze, ez sem rögtön ment, csak lassan: mindig nagyon hosszadalmas folyamat volt. Fokozatosan igyekeztem leépíteni a kapcsolatot, egyre lazábbra fűzni a viszonyt, s mikor már úgy éreztem, hogy nem sok fájdalmat okozok az illetőnek a szakítással, bűnbánóan, szégyenkezve búcsút intettem. Aztán egyszer csak történt valami! Találkoztam egy fantasztikus férfival, aki imádott engem, s mindent megtett, hogy boldog legyek, hogy örömteli szexuális életem legyen, szóval egy másik lehetőséget mutatott be számomra.
Azt hiszem abban a kapcsolatban váltam nővé, felnőtté és azóta gondolom úgy, hogy nekem is jár a boldogság, így változtattam a dolgok állásán. Többé nem fogadtam el, hogy rossz a szexuális életem. Ahogyan azt sem, hogy nem számít az örömöm hiánya, így mára eljutottam odáig, hogy rögtön lereagálom a dolgokat, nem várok velük holnapig. Ha unalmas a partnerem, gondolatban varázsolok egyet! Ennyit mondok magamban a férfinak: - Abrakadabra, változz pizzává! Az legalább nem unalmas, és lehet közben enni! A valóságban annyi történik, hogy kezébe adom a ruháját, és a megmutatom neki, hol a kijárat. Na ne érts félre, nem akarom megbántani, de azzal sem akarok időt tölteni, hogy a lelkét ápolgassam. Valaki más számára biztosan ő az ideális partner, menjen, keresse meg, ne nálam vesztegesse az idejét!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez