Hello, 21 vagyok és még szűz

Zorka vagyok, 21 éves, szűz. Sosem volt még komoly kapcsolatom, de nem is igazán parázok rá a dologra. Majd ha jön valaki, aki igazán lenyűgöz, akkor ráérek azon aggódni, hogy mindent jól csináljak, hogy tökéletes legyen az első alkalom.

A barátnőim szerint már ideje lenne találnom valakit, és sokszor megkapom tőlük, hogy válogatós vagyok, és, hogy soha senki nem elég jó nekem. Oké, lehet, hogy vannak elvárásaim, például humor nélkül nálam labdába se rúghat egy férfi. Meg hát nyilván nézzen ki jól, lehetőleg legyen szőke, kék szemű, legyen kisportolt alakja, de az izomagyak kíméljenek. De azért ne legyen elszállva magától, legyen értelmes, de ne beképzelt, tanult, de ne okoskodó, udvarias, de ne nyámnyila. Szóval ez a pár dolog számítana csupán, ha komoly kapcsolatot keresnék. De nyilván nem keresek, majd megtalál az magától, ha eljön az ideje.

Bár a minap eléggé meglepett, hogy már a nagyapám, aki a nyolcvanat tapossa lassan, kioktatott a téma kapcsán. Egész pontosan azt mondta: "Édes lányom, ha így folytatod, még 10 év múlva is a petrezselymet fogod árulni a sarkon, arról már nem is beszélve, hogy én minden bizonnyal dédunoka nélkül fogok meghalni." Mi tagadás, eléggé meglepett, hogy az öreg így nyomon követi a szerelmi életemet – illetve inkább annak hiányát.

Bár ez nem teljesen igaz, voltam én is szerelmes. 18 évesen jött egy fiú, akibe halálosan beleszerettem, pedig barna hajú volt, és nem is annyira kisportolt, de valami nagyon megfogott benne. Nem is tudom, talán, hogy nem zavarta a tapasztalataim hiánya, meg, hogy mellette lehettem az a hebrencs, sokszor gyerekes lány, aki csak nagyon kevesek előtt mertem. És most várnátok a happy endet, mi? Hát nyilván nem jött el, és vannak napok amikor - mint a 14 éves tini lányok – azt gondolom, soha nem is fog eljönni, és valószínűleg egyedül, szomorúan, és rohadtul szűzen fogok meghalni valahol, egy pesti kis garzonlakásban. Mert Botond (barna, nem kigyúrt) annó kijelentette, hogy remek(!) lány vagyok, de neki most szabadság kell, élni szeretne, és legyünk inkább barátok. Mondtam neki, hogy ha barátot keresnék, akkor minden reggel együtt kávéznék a ronda, de legalább kedves Petivel, de nem teszem, mert van elég barátom, köszönöm szépen. Akkor és ott elég nagy pofon volt ez nekem, napokig bőgtem természetesen, és utána még hónapokig nem tudtam őt kiverni a fejemből. De aztán továbbléptem, kagylóhéjba zárva azt a részemet, ami vágyna a kapcsolatra, ami szeretne szerelmes, érzékeny és szexi lenni.

Szóval most már nem erőlködök, meghúztam magamnak azt a határt, ami alatt nem pazarolok időt fiúkra, férfiakra. Egyelőre magamra koncentrálok, épp a szakdolgozatomat írom („Hogyan őrizzük meg szüzességünket a mai világban”, viccelek), és egy PR ügynökségnél dolgozom próbaidősként. És bár elég kellemetlen, hogy igazából nem nagyon ismerek más szűz lányt a korosztályomban, de, mint mondtam, már nem parázok rá a dologra. Nem érzem rosszul magam a bőrömben, igényes vagyok, és csinosan öltözködök, majd csak jön valaki, aki jó lesz nálam is. És aki hasonló cipőben járna (van ilyen?), annak üzenem, hogy bár egy kihaló fajt képviselünk, erőltetni soha semmit nem érdemes. Éljétek az életetek, ismerkedjetek, bulizzatok, és ha elérkezettnek látjátok az időt, nyugodtan tárjátok ki a szíveteket (és szét a lábatokat?) a férfinak, aki érdemes rá.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szalma Lili

2015 novembere óta jelennek meg írásaim a magazinnál, szívesen írok humoros hangnemben, így könnyedebb írásokat sokszor olvashattok tőlem. Emellett igyekszem követni a divat és szépségápolás trendjeit, az aktualitásokat, hogy ezeket hitelesen tudjam számotokra közvetíteni. A lélekhangok rovatban megjelent cikkeim esetén általában a saját életem tapasztalataiból merítek, és fogalmazom szavakba a gondolataimat kapcsolatokról, illetve a női lét nehézségeiről és szépségeiről egyaránt.