Az emberi kapcsolatok minden felett

Talán egyetlen újévem se volt olyan annyira izgalmas, annyi lehetőséggel teli mint a mostani. Felszabadultnak érzem magam, könnyednek, erősnek, csupán egyetlen dolog zavar: az idő múlása. Reggel kinyitom a szemem, s az üres lakásban rám ömlik az érzés, milyen boldog, elégedett és hálás vagyok mindenért, amim van.

Aztán “pislogok” egyet, s újra az ágyban találom magam, már el is telt a nap.

- Ha eddig azt bizonygattam neked, hogy túl gyorsan élsz, túl sokat vállalsz és dolgozol, ezután csak annyit mondhatok, hogy most már kétszer annyira élsz. Néhanapján nem árt majd leütni téged a sodrófával - mondta a barátnőm - hogy pihenj egy kicsit.

- Nem kell. – feleltem röviden. Az év végi feszített munkatempó és az azt követő eredmények ugyanis ráébresztettek valamire. Kissé közhelyes, de úgy találtam, a legértékesebb idő, az amit a barátaimmal, ismerőseimmel töltök. Több értelmét látom a hétvégi, a reggeltől estig tartó munkánál, ha a barátaimmal beszélgetek, ha együtt sírunk-nevetünk, ha közösen kutatjuk az élet titkait. Néha picit meg is ijedek a felfedezéstől, hogy a prioritások megfordultak az életemben, s a munkám elsőrangú helyét a szeretteim vették át. Úgy tűnik, a sors, mint az élet nagy rendezője, hozzáigazítja az ember igényeihez és a változásokhoz a szereplőket és a körülményeket. Most úgy látszik (talán mindig is így lehetett, csak nekem nem tűnt fel), hogy egymásért vagyunk itt. Sokkal inkább, mint gondolnánk. A tea vagy kávé mellett együtt töltött időért. A közös ebédért – még ha csak sült krumplit eszegetünk is nagy lelkesen (személyes kedvencem); az időért, amit azzal töltünk, hogy tévét nézünk pattogatott kukoricával, lépcsőkön ücsörögve beszélgetünk, ha együtt talál ránk a hajnal vagy épp a naplemente a Duna parton.

Ha őszinték akarunk lenni, erre van a legnagyobb igényünk is. Figyelni magunkra és egymásra. Fontosnak lenni a magunk és a másik számára. Együtt kigondolni kisebb-nagyobb terveket. Hogy azt a kicsit, amit megtehetünk másokért, meg is tegyük. Ezek az energiák éltetnek mindannyiunkat. Belső biztonságunk mellett bennük bízunk, rájuk támaszkodunk. A legtöbb energiát az ember a barátaiba fekteti, és ez így is van jól. S ha olykor el is veszítjük a türelmünket, mégis mindenki szabad akaratából tölti együtt az időt a másikkal: mert fontos neki, mert szereti.