Klisés kezdés lesz, de miért is ne? - Egy szép hosszú, fagyos napon miközben a délutáni kávém szürcsöltem elgondolkodtam azon; hogy mit is jelent a boldogság; Mikor mondhatjuk azt, hogy boldogok vagyunk? Meg hasonlók...

A környezetváltozás, és az egyetem elkezdése rengeteg változást hozott az életembe; és reménykedtem benne; hogy mint ahogy nagyon sokan, úgy én is kijelenthetem végre: Boldog vagyok. Azt gondolom, hogy kár lenne ezzel a szóval felelőtlenül dobálódzni; vagy akár sztereotípiákat gyártani ezzel kapcsolatban. A boldogság felettébb relatív, így azt sem tudhatjuk, ha valaki annak látszik valóban az-e?

Lehet, hogy éppen az a személy, akiről azt gondoljuk; nagyon sír éjszakákon keresztül, vagy rágja magát egy témán; sőt még az is kiderülhet, hogy az önértékelése is a padló alatt van. Vajon mit lát a környezetük? Énképünk mennyire különbözik attól, amit ők gondolnak? Köztudott. hogy mindenkiben van egy törés. Attól, hogy épp nem beszél róla. A kérdés már csak az, hogy a társadalom erősíti vagy épp elnyomja bennünk ezt a ,,sebet.”

Sajnos azt tapasztaltam az utóbbi időkben, hogy a versengés, és a gonoszság emberfeletti. és kismillió következményt von maga után. Hatással lehet lelkünkre. kapcsolatunkra és legrosszabb esetben magánéletünkre is. Elég egy egyszerű példával illusztrálnom a dolgot. Tételezzük fel, hogy egy barát ugyanazon a munkaterületen szeretne érvényesülni, mint mi és természetesen ugyanazokban a körökben mozog. Vajon lenne-e olyan jófej, hogy átadja nekünk az álommelót, vagy megtartja magának?

Ugyanígy van a dolog egy főnök és egy beosztott kapcsolattal is. Szögezzük le, a barátunk nem lehet a főnökünk és felettébb ritka lenne az is, hogy együtt kávézgatunk, vagy csevegünk Vele. Nos, az ellenkező nemű kapcsolatokat inkább már bele sem keverném ebbe a témába. Mit tennénk, ha választásra késztetne minket az élet?

Nehéz a döntés az biztos hiszen folyton versenyzünk (még ha csak tudatalatti is) és hajszoljuk a tökéletességet, mert a lelke mélyén így vagy úgy, de mindenki érvényesülni akar. Emberi dolog, hogy bennünk van a vágy a boldogságra. Persze természetesen ez relatív fogalom és arra, hogy úgy érezzük igen is érünk valamit A kérdés már csak az, hogy mire vagyunk hajlandóak a cél érdekében!?

Megéri-e feladni önbecsülésünket, barátságunkat, kapcsolatunkat, vagy bármi mást, ami fontos számunkra annak érdekében, hogy ott legyünk a csúcson?! Ezt mindenkinek magában kell eldöntenie. Természetesen, ha valakinek az a vágya, hogy a csúcson legyen és jól esik átgázolnia a körülötte lévőkön akkor hajrá. Személyes példából tapasztalva; és abból, amit az elmúlt hónapokban érzékeltem bal lépés lenne csak úgy feladni önmagunkat. vagy bárkit aki számunkra fontos. Nekem is megfordult a fejemben; hogy stílust váltsak, hogy lemondjak egy barátágról. Hiszen igen, akkor talán egyszerűbb lenne minden és nem lenne ez a néhai keszekuszaság. Viszont mielőtt rosszul döntöttem volna, átgondoltam, hogy mi hiányozna jobban a lelkemnek? Az emberek és önmagam, vagy egy olyan karrier, ami miatt rengeteg mindent feladtam.  Ami miatt azt mondtam, Én Én vagyok.

Ha elszomorodtok, vagy kétségbeestek, esetleg leterhel Titeket a munka, akkor csak gondoljátok át, hogy Ti hogy álltok ehhez a kérdéshez. Érdemes átpörgetni belül, hogy mi az igazi érték és mire van szükségünk ahhoz, hogy a lelkünk valóban egészséges legyen!

• boldogság törtetés törtető ember

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!