Gyermekként részese lehettem egy melegséggel teli nagyszülők szeretetének. Igaz, már az egyik nagyszülőm nincsen közöttünk, de mindig emlékezni fogok azokra az időkre, amikor biciklivel értem jött az óvodába. Soha nem fogom elfeledni, a nagyival gyúrt tésztákat, amiket a babáimnak készítettünk. Még mindig, emlékszem rá.

A nagyszülő valahogy "másképpen" szeret – szokták emlegetni. Ez valóban így is van. Valami megfoghatatlan módon, máshogyan. Sokkal önfeledtebben, rajongóbban, feltétel nélkül. A nagyszülők valami olyasmit tudnak nyújtani az unokáiknak, amit mi szülők, nem. Egy nagyszülő már felnevelte a saját gyermekeit. Végigjárta a gyermeknevelés útját is és biztosan tanult a saját hibáiból. Valószínűleg lenne néhány dolog, amit ma másképpen tenne.

Ha egy unoka megszületik, önfeledt boldogság tölti el a nagyszülők szívét. Emlékszem, amikor a kislányommal hazamehettünk a kórházból, édesapám pacalpörkölttel várt haza, mondván legyen elég táplálék a kicsinek, finomakat kell ennem. Apa újra átélte az örömet, amit egy kicsi baba közelsége jelent és ez teljesen bearanyozta az életét. A nagyszülőt már nem nyomasztja a mindennapos neveléssel járó felelősség, esetleg fásultság. Apukám a szeretetének legjavát tudja adni a kicsinek, amit a kislányom meg is érez. Ennek a szeretetnek a megtapasztalása nagyon fontos élménye egy kisgyereknek. A kicsik nagyon sok pozitív élményt elraktároznak. Ezeket az élményeket, emlékeket egyszer elviszik majd magukkal a nagyszülői házból, melyekre örömmel, szeretettel emlékeznek majd.

Apukám életének új értelmet adott a kislányom, akiért ismét érdemes reggel felkelni, dolgozni, létezni és egészségesnek maradni, hiszen apa korábban depresszióval küszködött. Egy unokát felhőtlenül lehet szeretni. A szeretet a legnagyobb gyógyír minden bajra. Ahogy a gyerekemre néz, szavakkal leírhatatlan. Aki önfeledten szerethet, és akit viszontszeretnek, ellenállóbb lesz, sokkal kevesebbet törődik saját bajával. A nagyszülőknek szükségük az unokáikra és a közöttük kialakuló, feltétel nélküli szeretetkapcsolatra. Akinek van célja, könnyebben leküzdi az akadályt. Ez a cél lehet egy reggeli készítés az unokának, egy séta a virágokkal teli réten, egy közös horgászat vagy akár elmenni érte az óvodába. Ezek az apróságoknak tűnő dolgok is életcélok. Ezeknek erejük van és apukám ettől gyógyult meg. Nagy dolgok ezek. Bárhogyan is alakult életünk, hálával tartozunk a szüleinknek. Fontos nekik teret engednünk az életünkben, a pozitív szeretetenergia, ami egy tojásrántottába vagy egy vacsorába „préselődik bele”. A nagyszülővel jóval nagyobb a lazaság, mint a szülővel és ezt a gyerekek természetesen imádják kihasználni. A nagyi mindent megvesz, a dédi mama meséje eltart a végtelenségig, a papi csinálja a legcsábítóbb frizurákat, mi meg csupán a szigorú szülő szerepét töltjük be. Fontos, hogy a gyerekek szeressenek a nagyszüleikkel lenni, élvezzék az együtt eltöltött időt. Ha a kicsi jól érzi magát a nagyszülőkkel, az mindenkinek csak jó.

Nyugodt szívvel tudjátok majd rájuk bízni őket akár hosszabb időre is, hiszen érzelmi biztonságban tudhatjuk a gyerekeinket, miközben mi dolgozunk. Ha ennek az az ára, hogy a gyermekem naponta többször összekoszolja a ruháját, állandóan szétpakoljon, akkor ám legyen! Lényeg, hogy mindig jól érezze magát a kislányom a nagyszüleivel. A szeretet, ami körül veszi őket valahogy MÁS. A Világ egyik legjobb érzése.

Takács-Vér Judit

• lélekhangok nagyszülők nagyszülők és unokák szeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!