Merd elvenni a jót, ne csak adni akarj!
A megszeppent, önbecsülés, megfelelő önértékelés nélküli nő csak áll, néz és nem érti, hogy mi történik. Miért bánnak vele így? Miért használják ki? Miért nem volt elég, amit adott? Miért nem szereti őt senki? Miért nem kell senkinek, amit adni tud?
A válasz a következő: nem erről van szó! Nem az odaadással, szeretettel, adással van a gond, hanem az önbecsüléssel. Akinek nincs, azt nem lehet becsülni. Aki nem tartja magát értékesnek, azt más sem fogja értékesnek tartani. A másik fél (legyen szó férfiról vagy nőről) csak arra tud reagálni, amit mi magunkról gondolunk magunkról, ugyanis ennek megfelelően viselkedünk. Van, aki bemegy a közértbe, vesz egy zsömlét, és ott hagy érte tizenöt forintot, van, aki az egész életét odaadná érte, és van, aki lealkudná tíz forintra a tizenötöt. Kinek hol tart az önbecsülése és a jelleme. A dolgok rajtunk múlnak, és csakis rajtunk. Kár kifele mutogatni, a problémát úgysem tudja megoldani rajtunk kívül senki. Önmagunkkal kapcsolatos gondolatainkat csak mi tudjuk megváltoztatni. Hiába dicsérget valaki naphosszat kívülről, nem hisszük el neki, ha belül nem ezt érezzük. Az út, ami az egészséges önbecsüléshez, önértékeléshez vezet az önmagunkkal való foglalkozással, törődéssel kezdődik. De ha arra sem vagyunk hajlandóak, hogy bemutatkozzunk magunknak, semmi sem fog változni, semmi… Csak mi tehetünk magunkért: önismerettel, tudatossággal, fegyelemmel, meditációval (befele figyelés) és önmagunk szeretetével. Van egy jó hírem is: mindez tanulható!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez