Hallasz? Látsz? Érzel? Tudod, ki vagyok? Kérlek, mondd el! Mondd el, ki is vagyok én. Mesélj rólam! Mondd el, mit tegyek! Mondd el, mit csináljak! Vezess egy szebb világ kapuihoz! Add kezembe a kulcsot és fog közben a másik kezem! Engedj be, hogy lássam! Lássam magam!

Lássam, ki vagyok. Tudjam, mi vagyok. Ez a világ nem az enyém? Félek tőled, mint mindenkitől. Egy erős férfinak látsz? Azt hiszed, az vagyok én? Pedig tudod te is, nem vagyok az. Te látsz… nagyon is látsz engem igazán. Jó megfigyelő vagy, azt mondod felismertél? El kell, hogy keserítselek. Sokan ezt hiszik, ezt te is tudod. Rengetegen férfinak látnak, de van, aki ismeri gyermeklelkemet is, ahogy te is. Előre vinnél? Húznál magaddal? Feláldoznád eddigi életed miattam? Miattam? Pedig nem is tudod valójában, hogy ki is vagyok. Nem is ismersz, csak szeretnéd hinni. Azt gondolod, más vagyok, mint a többi férfi. Igen, más is vagyok, ez tetszik bennem. Nem hazudok Neked, őszinte maradok veled. Ne érezd azt, hogy kihúzol a szarból. Abból a szarból, ahova löktek. A szarból, amibe beleestem... és fájt! Fájt mikor egyedül voltam, és most itt vagy mellettem, de holnap mással leszek ilyen. Ma megosztom veled takaróm melegét, ami alatt összebújva alszunk el, de te is tudod- legbelül tudod-, hogy holnap más teste fogja fűteni ágyamat. Valaki, aki nem te vagy..Ki vagyok én? Egy lélekrabló? Vagy talán csak egy elveszett férfi, gyermeklélekkel.

Aludj szépen, én nézlek közben. Megsimogatom gyönyörű, szép hajadat. Már alszol és én adok egy csókot a homlokodra. Már alszol és nem látod mit csinálok. Nem ölellek már, mert tudom, hogy elég volt. Remélem szépeket álmodsz, bízom abban, hogy nem bántottalak meg. Hinni akarom, hogy nem csalódtál bennem, és szép álmok járnak fejeben. Olyan gyönyörű vagy,  ahogy alszol csak nézlek. Nézlek, és már nem hallom a hangodat. Látom lelked és ez a kép szebb is most, mint ha szólnál már hozzám. Akarlak, de félek tőled. Tudom, hogy nem tudnám megadni Neked azt, amire igazán vágysz. Remélem egyszer rád talál, aki téged igazán megérdemel. Aki úgy szeret majd, mint senki más. Aki úgy imád, ahogy azt megérdemled Te drága, Te édes! Neked nem én kellek, hidd el és Nekem nem te kellesz! Még mindig csak nézlek és látom mosolyogsz, arcod lerajzolja álmaidat. Álmaidban szeretet van és megbecsülés, az amire igazán vágysz. Mintha csak az én álmaimat vetítenéd elém. Vágysz a szeretetre, a megbecsülésre, az őszinte szerelemre, mint ahogy én is. Aludj csak! Őrzöm álmaidat! Reggel felkelsz majd és ígérem nem doblak ki egy üres öleléssel.

Kávéval és reggelivel foglak ébreszteni, majd elmondom Neked mi történt az éjjel és ezután el foglak lökni magamtól- bocsáss meg-, mint hogy hamis érzelmekkel befolyásoljam naiv lelkedet. Lélekrabló vagyok, de döntöttem és nem játszom veled többé. Segítettél megismerni önmagamat. Köszönöm ezt Neked, és most én segítelek utadon. Elengedlek egy csókkal és azt mondom vége, nem leszel tovább az érzelmi rabszolgám. Végeztem veled, te gyönyörű lélek. Elraboltalak és már nem kell tovább játszanunk. Már nem akarok Neked rosszat te szépség. Kelj fel és járj! Hagyd magára ezt a magányos férfit, kinek sosem lesz elég. Azt kérdezed, miért nem vagy elég nekem? Ne okold magad! Nem te vagy a rossz, a zsarnok, az önző. Hanem a férfi, aki ezt tette Veled. Ki most már csak jót akart Neked, ezért inkább elengedett.

• érzések férfi kötődés nők

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!