Kövess minket Facebookon.
Egy párkapcsolat varázslatos dolog és amikor két ember kölcsönösen érez bizalmat, szeretetet, szenvedélyt, összetartozást, annál jobbat senki el sem tud képzelni. Azonban előfordulnak olyan helyzetek amikor fel kell mérnünk, hogy mekkora károkkal járhat egy kapcsolat fenntartása és össze kell vetni a kapcsolat elvesztésének káraival.
olvass tovább
Virág Klaudia
A tudatos jelenlét gyakorlása, a mai „spirikultusz” embereinek jelmondata is lehetne. Való igaz, hogy a jelenlét és a tapasztalatok megengedése a kulcs abban, hogy folyamatosan növekedjünk, fejlődjünk. De mind éreztük már, nem is egyszer, hogy elveszetté váltunk, mintha csak céltalanul, talán már kicsit meg is fáradva, üresen bolyongunk életünk sivatagában. Ilyenkor semmi sem lelkesít igazán. Nem tudjuk merre tovább, jelenlét ide vagy oda, nem látjuk az irányt, nem jön az inspiráció.
olvass tovább
Varga Maja
Szerda hajnalban, videochatelés közben jött el a szakítás pillanata. Mármint azért hívtak fel videochaten, hogy szakítsanak velem. Utána kiderült, hogy még jobb helyzetben vagyok, hiszen két lánnyal újfent szakítottak, csak szimpla üzenetben. Három nap azzal telt el, hogy rádöbbentem, hogy az üveg bor és a folyamatos bőgés a teljes józansággal egyenlő. Bár mókás, de nem akartam lerészegedni; ez valahogy meg se fordult a fejemben. Talán ez is annak jele, hogy túlságosan mazochista vagyok, és élvezem a fájdalmat. Stagnáltam. Stagnálok. És, ha gyűlölők valamit a világon, az ez: a stagnálás.
olvass tovább
Király Eszter
Ha a kapcsolat elején nem vagyunk tisztában érzéseinkkel, nem feltétlenül jelent rosszat. Az első hetekben senki nem töpreng prózai dolgokon, egyszerűen csak kirobbanóan boldog, élvezi a pillanatok szépségeit, úszik a boldogság mámorában. Aztán halványul az idealizált kép, majd lehull az álarc, láthatóvá válik az esendő ember.
olvass tovább
Mertain Lilla
Ahogy körbenézek a környezetemben, kezdem észrevenni, egyre több ember vágyakozik arra, hogy tartozzon valahova, hogy mások elfogadják, és megértsék őt. Ahogy biztosan te is. Meg kellene értenie mindenkinek, neked is, attól kezdve, hogy érzelmileg, másoktól vársz elismerést, ezáltal beleesel abba a hibába, hogy már nem is tudod ki is vagy valójában, mert mindenáron tartozni akarsz egy közösséghez. Nem szabad. Mert így elveszted önmagad, a valódi énedet…
olvass továbbNem te vagy az egyetlen, kinek jelenlétét természetesnek veszik, akiről tudják, hogy úgysem fogja lemondani a megbeszélt találkozókat, aki mindig csak egy telefonhívásnyira van. Elmerengtél már azon, hogy miért gondolják egyértelműnek az emberek, hogy te mindig ott leszel?
olvass továbbNincs új a nap alatt. Tudjuk jól, hogy a mai modern kori kapcsolatok indulása nem működik azért, mert túl gyors a tempó. Azért, mert cipeljük a múlt hozadékait. És azért, mert ami nem teljesen oké, az dobható és cserélhető, javítgatás helyett.
olvass tovább
Virág Klaudia
Mint tudjuk, sokszor a tettek többet mondanak minden szónál. Néha könnyedén dobálózunk nagy szavakkal, miközben valódi tartalom nincs mögötte. Ha igazán ki szeretnéd fejezni az érzéseidet, nem szükséges kimondani a bűvös szót, hogy a párunk tudja, tényleg fontos számunkra. Összeszedtünk pár kedves gesztust, hogy szavak nélkül is célba érjen a szereteted.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Vannak pillanatok az életben, amelyek a mindennapos, sokszor idegőrlő folyamatok során nem tűnnek fel, csak akkor abban a minutumban ébredünk rá, milyen fontosak ezek az életmorzsák, amikor végre átéljük őket.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Mintha mindig várnánk valamire. Belekerültünk egy állandó jelleggel váltakozó maszlagba. Egyszerre túl gyors és túl lassú. A peremen járkálok folyton ügyetlenül, hiszen nem mindig sikerül pontosan kicentizni a lépéseket.
olvass továbbNegatív érzéseink kapcsán gyakran gondoljuk azt, hogy jobb volna elrejteni őket. Úgy érezzük mindez csak egy átok és nekünk ebből hasznunk bizony nem lesz. Holott érdemes a negatív érzéseinket más perspektívából tekinteni, és meglepődve fogjuk tapasztalni, hogy mindezek az érzések mennyi mindent tanítanak nekünk.
olvass tovább
Tóth Éva
Hibáktól mentesen, szeplőtelenül tekintünk a világba. Meggyőződéssel élünk abban a hitben, hogy nem ártunk senkinek és jóságunk felkent tudatosságával tekintünk másokra. Azokra is, akik lecsúsztak, függőségbe ereszkedtek, a fekete bárányokra, azokra, akik mellett elmegyünk minden pillantás nélkül az utcán. Legyen szó az idős emberről, vagy egy hajléktalanról, egyszerűen tőlünk idegen, jelentéktelenné szürkült elemek a mi pörgős, 21. századi „csak élj a mának” attitűdnek.
olvass tovább
Tőrincsi Tímea
Sok minden tetszhet a másikban. A szeme, hangszíne, a magabiztossága, fellépése, a stílusa, a humora és még sorolhatnám. Ha csak kívülről látod őt és beéred azzal, ami másoknak is tetszik, olyan leszel, mint a tehetős férfi, aki ha társaságba lép nőjével, először a vetélytársak szemét vizslatja végig, hányan néznek áhítozva választottjára. Bár elsőre csábítónak tűnik a büszke férfi tekintet, szeretnélek felvilágosítani, hogy elismerése korántsem neked szól, csupán nagyszerűségének, s mint ékszer vonultat fel a tömegen, amit csakis ő birtokol.
olvass tovább
Mounaji Barbi
Vannak azok a napok, amikor kicsit minden sötétebbe borul. Amikor az ember úgy érzi, hogy fejére húzná a takarót egész nap és ki sem kelne az ágyból. Ezek a napok ugyanúgy járnak nekünk és nincs mit szégyellni rajta.
olvass tovább
Várszegi Réka
Sosem értettem, amikor a nők rejtélyességéről, megfoghatatlan szépségéről beszéltek a férfiak. Jómagam reggelente, amikor tükörbe néztem semmiféle rejtélyt nem láttam, csak a jól ismert arcomat.
olvass tovább
Mounaji Barbi
Ennek a mondatnak a súlya sokszor feledésbe merül. Életünk során számtalan olyan kapcsolatunk alakul ki, ahol valójában összetévesztjük, hogy miről is szól az igazi szeretet.
olvass tovább
Krausz Dominika
Az érthetetlen és a felfoghatatlan is létezik. Azzal is találkozunk amit nem értünk és el kell fogadnunk a tényt, hogy van amire soha nem fogunk választ kapni Szerettem azt az érzést, amikor vártalak, hogy arra vártam mikor találkozunk. Most is várlak, mert nem alszom. Magamtól kelek, az ébresztő órám teljesen haszontalanná vált.
olvass tovább
Szekeres Fanni
A nők nagy része már kiskorában elképzelte a nagy napot, ahogyan majd hófehér ruhában bevonul a padsorok közé és a sminkjének tönkretételének elkerülése érdekében próbálja visszatartani a sírást miközben elrebegi az igen szócskát. Persze az alapkoncepció annyiféleképpen változhat, ahány nő él a földön, de a többségünk tényleg elábrándozik a nagy napról már kamasz kora óta.
olvass tovább
Krausz Dominika
Fel volt készülve a világ. 2012. december 21-én történt volna… amikor a nagy tudósok a világvégét jósoltak. Én tisztán emlékszem, anyukám azt mondta aznap ne menjek iskolába. Jól kinevettem, mert én nem hittem benne. Mert féltett engem, aztán egy jót kacagtunk az egészen, persze csak utólag. Anya mindig azt mondta csak akkor fogom megérteni, hogy ő mit érez, ha majd lesz nekem is gyerekem. Én most őt féltem, meg a családomat. Talán hasonló ez az érzés. Nos, most ugyanez történik,mint 2012-ben. Csak az emberek tényleg meghalnak és mi ezen nem nevetünk. Nincs világvége, de könnyen lehet.
olvass tovább
Krausz Dominika
Rájövünk majd egyszer, hogy az életben nincs kevésbé fontos. Amikor valami közel kerül hozzánk anélkül, hogy számítanánk rá kérdezés nélkül válik azzá. Nem lesz semmi ami megkérdőjelezné, mert a nap végén az számít, hogy ki az akiben igazán önfeledten otthon lehetünk a hétköznapokon is, amiben vannak feladataink. Akivel önmagunk lehetünk anélkül, hogy szerepet kelljen játszanunk.
olvass tovább
