Van, hogy az életünk bizonyos szakaszaiban nem tudunk elköteleződni. Legalábbis nem úgy és nem olyan formában, ahogyan a társadalom, vagy a környezetünk elvárná. Ilyenkor van, hogy több szálon futtatjuk az életünket. Nyitott kapcsolatok? Ki tudja. Nevezzük akárminek.

Ha egyszerre vagy több ilyen „kapcsolatban”, de egyik sem hivatalos, akkor bizony kiteszed a lelked a másiknak, a másikért. Ez a dolog oda-vissza működik jobb esetben. Ő elviseli, hogy másokkal is vagy-legalábbis úgy tesz-, de azt hiszi, hogy ő az, aki igazán ismer. Aki a legjobban tudja milyen is vagy legbelül, ténylegesen. Hogy mi zajlik le benned, a színfalak mögött. Pedig valójában mindegyikük ismer téged, tudják, hogy mit teszel, milyen játékszabályok szerint játszol, csak nem szeretnének róla tudomást venni. Vagy talán naivan nem akarják meglátni. Te is ismered őket pontosan jól. Tudod, hogy melyikük milyen, hogy mit szeret, mire vágyik a veled eltöltött idő alatt, és szereted is mindegyiküket valahogy, a magad módján, de nem ugyanúgy.

Az a baj ebben az egészben, hogyha az ember elkezdi ezt a fajta dolgot, már szinte életvitelszerűen folytatni, akkor sajnos egyre és egyre jobban elkényelmesedik. Beleül ebbe a szituációba...Hiszen nincs senkid hivatalosan, egyikükkel sem mondtátok ki soha, hogy ez egy „kapcsolat”, de mégis ott van valaki, pontosabban valakik, akik iránt már te is érzel valamit ugyan, de ez még mindig kevés. Viszont benned van a félelem, nem szeretnéd őket elveszíteni saját magad miatt, mert valójában te sem tudod, hogy mit akarsz tőlük igazából. Nem csak őket félted, hanem magadat is. Nem szeretnél sérülni, de sajnos ahhoz, hogy tényleg megtaláld a boldogságodat, vagy le kell zárni az összes elvarratlan szálat, vagy el se kellett volna kezdeni...igen, talán ez lett volna a jobb.  Az az egyetlen baj ebben, hogy mindegyikben van valami, ami megfog. Van, akinek a teste, van akinek a lelke. Van, aki az ágyban jó, akivel elképesztő a szex, de a másikkal jobb beszélgetni. Van, aki figyel rád és vigyáz rád, és van, akivel tudsz rosszalkodni. Sajnos az a baj, hogy közülük egyik se kell igazán, újra ide jutsz… de mégsem tudnád őket sem elengedni. Mintha szerelmes lennél, szerelmes mindegyikbe, külön-külön… de ezt az érzést több felé osztod el.

Hazudsz nekik, de nem szándékosan, csak nem szeretnéd őket megbántani. Elhiteted velük, hogy többet jelentenek, mint a másik, de valójában ugyanannyit jelent az összes, számodra többet, mint barát, de kevesebbet, mint társ. Sajnos ebből a zavaros helyzetből nehéz kizökkenni, és még nehezebb tovább lépni...hisz egyre kevesebb a hited egy normális kapcsolat reményében is. Pedig vágysz rá... De a hit bizonytalan már....

• érzelmek logikája férfi gondolatok kapcsolatok lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!