Vannak kapcsolatok, amelyek tanító szándékkal érkeznek az életünkbe és melyek által egy időre összetörhetünk. Majd idővel, ahogy szedjük össze egyesével személyiségünk darabkáit a sok ezer darabból a földről, felmerül a kérdés hogyan bízzam újra az emberekben?

A válasz, akkor még nagyon elérhetetlennek tűnik, azonban a regenerálódás befejeztével, amikor megértettük miért kaptuk ezt a leckét, kezd ez a válasz egyre jobban körvonalazódni. Az elején lesznek olyan pillanatok, amikor úgy érzed semminek sincsen értelme és csak egy vándor vagy a sötétségben, nap nap után csak felkelsz és a lelked után nyúlsz, mert megszűnt létezni egy időre.

Telnek a napok és nem kapsz levegőt, a mellkasodban lévő nyomás sokáig nem szűnik. Segítséget kérsz barátoktól, terapeutától vagy szüleidtől egy ideig csak jelen vagy, de nem vagy ténylegesen ott a jelenben. Aztán telnek a hónapok, lemennek az évszakok és újabb év kezdődik. A fájdalom már enyhülni látszik, az igazságtalanság érzése viszont még erős – ez talán sohasem múlik el, azonban egyre jobban kezdesz újra önmagadhoz közel kerülni, egyre kevésbé szorít a mellkasod és egyre több dolgot értesz meg. Megérted, hogy ez azért történt veled, mert túl naiv voltál, hogy minden emberben csak a jót látod és, hogy az emberek többsége ki van szolgáltatva az érzéseinek. Ettől vagyunk eberek. A karakterünket a megélt fájdalom alakítja, azonban nem szabad hagyni, hogy elragadjon bennünket a fájdalom örvénye! A tanulás folyamata során, amely a megértéshez vezető út, egyre jobban érzed, hogy végre élet költözik a lelkedbe.

Egyre jobban ott vagy, már nemcsak jelen vagy, hanem a jelenben vagy. Rájössz, hogy már nem vagy ugyanaz az ember és már soha nem is leszel. Hiányzik a régi önmagad, azonban rájössz és megérted, hogy ennek a fájdalomnak, ami történt a tanítás volt a lényege, hogy ne maradj ugyanaz az ember aki korábban voltál. Első körben ezt el kell gyászolni, hiszen a naivitás meghalt bennünk és nehéz feldolgozni. Nem tudsz olyan nyílt és nyitott lenni már és nem tudsz úgy bízni az emberekben, mint korábban. Azonban azt ne felejtsük el, hogy ennek pontosan ez volt a lényege.  Amikor meghal bennünk a naivitás, ott elkezdődik egy új élet. Sokkal jobban felismered a vészjósló jeleket, és hidd el egyre jobban nyitottabbá válsz.

Most viszont már nem hagyod, hogy az érzéseid átvegyék az intelligenciád felett az irányítást. Hiszen ezek az érzések sok esetben tévesek. Ez volt a lecke. Tévesek, ha egy manipulációs játszma hatására alakulnak ki. Most már készen állsz arra, hogy újra kapcsolatokat alakíts ki új emberekkel, mert nagyobb lett az önismereted, és ha nagyobb lett az önismereted, jobban kiismered az embereket: a játszmákat jobban felismered, de még gyakorolnod kell. Ezért sok hasonló szituációt dob az élet. Amint sikeresen átmentél a vizsgán, egyre könnyebben veszed az akadályokat és egyre könnyebben húzod meg a határaidat, azaz mondasz nemet olyannak, aki ártó szándékú. Már nem akarsz mindenkinek segíteni, csak aki őszintén segítségre szorul! Ezután a hosszadalmas folyamat után elkezdesz újra bízni, de ez már ésszel fog működni és nem csak érzéssel. Mindent háromszor jobban átgondolsz majd, de az eszed és az érzéseid összhangba kerülnek. Amikor a kettő egy hullámhosszra kerül, meg fogsz bízni a megfelelő emberben.

További írásaimat a weboldalamon olvashatod.

• bizalom lélekhangok metime24 naivitás önismeret

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!