A szívünk mélyén kötődni mindannyian kötődni vágyunk, társra vágyunk, mégsem hisszük, el, hogy jár nekünk a jobb, a több, hogy állhatunk az első helyen valaki életében, igenis lehetünk Egyetlenek. Beleragadunk egy viszonyba, ami elsősorban a testiségre, a szenvedély megélésére épül. Érzelmi kötődés ugyanúgy kialakul, ez azonban mégsem lehet egyenlő egy kölcsönösen felvállalt, elkötelezett, valódi kapcsolattal.

Legtöbb esetben egy titkos viszonyban több a hiány, a kimondatlan és megválaszolatlan kérdés, mint amennyi érzelmi biztonságot, megelégedettséget hoz. Mert nincs állandó, stabil jelenlét. Nincs elkötelezettség, döntés, összekapaszkodás, nincs szövetség.

Gyakran az erős és megkérdőjelezhetetlen szerelem az indok, amiért nem engedjük el a másikat. A kapcsolat ebben az esetben még fokozottabb önostorozás, a hiány és visszautasítottság még inkább fáj, és ott bujkál a kérdés, hogy kibírjuk -e ezt a fajta érzelmi ridegtartást, melyben folyamatosan előkerül saját érzelmeink megkérdőjelezése. „Mit keresek mellette?” „Vajon nem lenne valóban jobb elbúcsúzni és kilépni a kötelékből?” Átlépnénk a  beszűkült határokat, minőségi időt, figyelmet, mély beszélgetést, intimitást, egymásra figyelést, igazi érzéseket, jelenlétet várnánk. Nem is vagyunk tudatában igazán, hogy ez a stagnálás, az örök hiány és visszautasítottság mennyire rombolóan hat önbecsülésünkre. Mert soha nem érezhetjük magunkat a legfontosabbnak. Az egyetlennek.

A szeretői viszonyok a legtöbb esetben valójában halogató, időhúzó prolongált kötelékek. Ezekben a széthulló, majd ideiglenesen újra összekapaszkodó liezonokban nincs érzelmi biztonság, mert nem azt kapjuk, amit szeretnénk és nem úgy tisztelnek, ahogyan az jó lenne. Hosszú távon nem opciók akarunk lenni, hanem valaki számára az egyetlen lehetséges választott út.

• elköteleződés hiánya elköteleződési problémák szerető szeretőnek lenni

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!