Ez kell ahhoz, hogy képesek legyünk tartós és boldog kapcsolatokban élni

Mi szükséges ahhoz, hogy képesek legyünk tartós és boldog kapcsolatban élni? A legelső, korai anya-gyerek kötődésünk minősége, vagy annak hiánya lesz a legmeghatározóbb emberi kapcsolatainkban, ami életünk végéig kitart. A kötődés iránti vágyunk mindvégig elemi erejű marad.

Az a kötődési mintázat, melyet gyermekkorunkban édesanyánkkal kapcsolatban alakítottunk ki, egész életünkben jellemző lesz ránk, és küzdhetünk a beégett emlékek ellen, az alapvető mintázatok alattomosan ott ragadnak párkapcsolatainkban. Tudattalan emlékeinkben az első anyai érintések a jelzésekre, a sírásokra való reagálása mind ott vannak mélyre szorítva, és ezt a sémát akarva akaratlan előhívjuk kapcsolatainkban.

Meghallotta a sírásaid közötti különbséget és reagált is rájuk? Elérhető és válaszkész volt? Képes volt megnyugtatni, érzelmi biztonságot teremtett? Kielégítette érzelmi, fizikai szükségleteidet? A párkapcsolatban valójában ugyanez játszódik újra: meghalljuk és megértjük egymás szavát, reagálunk, figyelmünket egymásra fókuszáljuk. Ez a korai anya-gyermek kötődés biztonsága vagy bizonytalansága jelenik meg minden ragaszkodáson alapuló emberi kapcsolatban. Ha valaki folyton hiányt szenvedett, vég nélkül sírt, folyton várakoznia kellett a figyelemre, érzelmi és fizikai igényeinek teljesítésére, ez a nyugtalanság, bizalmatlanság és frusztráció időnként majd bekopogtat későbbi párkapcsolata ajtaján is. Minden kötődéstől való félelmünkben ott van az elhagyatástól rettegő gyermeki énünk.

Ha valakit gyerekként a legfontosabb, érzelmileg legközelebb álló ember elhagyta, elhanyagolta, folyton várakoztatta, esetleg bántalmazta, akkor a gyanakvás, a bizalmatlanság ugyanúgy körülfonja a felnőttkorát is, mert gyermekként azt tanulta meg, hogy még a szeretetkapcsolatainkban sem bízhatunk. A kötődéstől rettegő ember nem ver igazi gyökeret sehol, nem kapaszkodik teljes szívvel a táptalajba, csak olyan félgőzzel, hogy bármikor kiszállhasson. Félig-kapcsolatokban él, és majdnem-szerelmeket tapasztal meg, közben ott cirkulál benne a félelem: félelem az esetleges sérülésektől, a megalázottságtól, az öleléstől, az intimitástól.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.