Kövess minket Facebookon.
Varga Emese
Van olyan ember a környezetedben, akiről úgy érzed, hogy mintha megtalálta volna a boldogság forrását, és még a legkeményebb szituációkban is olyan békésen mosolyog, mintha kizökkenthetetlen lenne lelki békéjéből? Elgondolkoztál már azon, hogy hogyan csinálja?
olvass tovább
Varga Emese
Megint elaludtam, pedig megígértem magamnak, hogy idén más lesz. Megint az utolsó utáni pillanatban kezdtem el a vizsgáimra készülni és megint későn vittem ki a szemetet, pedig még csak január tizenötödikét írunk. Akkor most hogy is van ez?
olvass tovább
Varga Emese
Nem csapod be az ajtót egy jelentéktelen vita után, azt kiáltva az érzelmeidnek, hogy „gyertek srácok, költözünk!”. Ha szeretsz valakit, nem sétálsz el az első konfliktusnál, mondván te nem erre fizettél be.
olvass tovább
Varga Emese
Egy friss kutatás arra a megállapításra jutott, hogy a leánygyermekek életét jobban befolyásolja az apa, mint az anya jelenléte. De vajon miért lehet ez?
olvass tovább
Varga Emese
A közös emlékeiteket nem tudod kitörölni a fejedből, mint ahogy őt magát sem tudod kiradírozni a szívedből, de van egy pont, ami után már nem lehet többet várni rá. Rá és arra, hogy végre jól szeressen.
olvass tovább
Varga Emese
Sokunknak a múltbeli csalódások miatt olyan túlbiztosított védőrendszere van, hogy ember legyen a talpán, aki képes azon átverekedni magát. Persze érthető, ha kihagynád az újabb csalódásokat, ám sajnos, ha túl magasra emeled a falaidat, azzal egyúttal a boldogságot is kizárod.
olvass tovább
Varga Emese
Mit látsz, ha belenézel a tükörbe? Én egy olyan nőt, aki nem akar megalkudni. Aki nem tökéletes, sose lesz az, főleg, ha benned kevés a szeretet, de már nem is akar tökéletes lenni.
olvass tovább
Varga Emese
Kell neki a homlokcsók, a „meg tudod csinálni”. Kell a kézszorítás és a rajta felejtett büszke tekintet. Szüksége van a kedves szavakra, hiszen legbelül ő is törékeny.
olvass tovább
Varga Emese
Utólag mindig okosabbak vagyunk. Főleg, akkor, ha nem csak egy csalódáson esünk át életünk során, hanem több akadályt is az utunkba gördített az élet. De vajon ki, mivel vigasztalná fiatalabb énjét így évekkel később?
olvass tovább
Varga Emese
Rám villan a szemed a pohár felett. Szinte éket vág a retinádba az üveg csillanása, tekinteted szétterül rajtam, mint megannyi kérdőjel. Látom, azt kérdezed, vajon írok-e még rólad.
olvass tovább
Varga Emese
Ha már elég ideje randizgatsz és több kapcsolatod is volt, akkor szinte egészen biztos, hogy hallottad, vagy mondtad már ki azt a gyomorszorítóan reális mondatot, hogy „szeretlek, csak nem vagyok beléd szerelmes.” De vajon mi lehet az az összetevő, aminek hiányában az egyik fél úgy érzi, hogy muszáj felégetni a hidakat és sutba dobni az amúgy „korrekt módon” szuperáló kapcsolatot?
olvass tovább
Varga Emese
Túl rövid, hogy újra végighallgassam a a megkérdőjelezhető igazságod, amivel már annyiszor megkavartad a fejem. Túl rövid, hogy anyaoroszlánként védjem a szerelmünk romjait, pedig már rég a semmi után nyúlok és nincs mit védeni.
olvass tovább
Varga Emese
Talán azt akarom, hogy minden reggel, ha a tükörbe nézel, lásd az arcodon az összes mosoly nyomát, amit én hagytam. Lásd a homlokráncolást is.
olvass tovább
Varga Emese
Illetve csak akkor, ha tudod, hogy nemsokára felveszed a kabátod es elmész, rágyújtasz egy cigire és olyan kifogást fújsz ki, amit még nem használtál el. Kérlek, azt add nekem.
olvass tovább
Varga Emese
Nem tudom, miért népszerű mostanában az a felfogás, hogy akinek egyszer kellettünk, annak mindig fogunk. Hogy hiába lökjük el magunktól, mintha csak egy tekegolyó lenne, mindig lesz még egy utolsó utáni esélyünk arra, hogy visszakússzunk hozzá.
olvass tovább
Varga Emese
Mindenkinek van olyan időszak az életében, amikor nem igazán van megelégedve önmagával és tulajdonképpen bárki más bőrébe szívesebben bújna, minthogy szembe kelljen néznie önmagával. Azonban szerencsére az a pont is elérkezik, amikor már eléggé tiszteled magad.
olvass tovább
Varga Emese
Ha valamit megtanultam az elmúlt években, az az, hogy a változás valóban a mi érdekünket szolgálja. Hogy hiába gyártunk kifogásokat, hiába hazudunk magunknak, mert van egy olyan erős formáló erő, amit akkor sem tudunk kikerülni, ha a paplan alá dugjuk a fejünk és betapasztjuk a fülünk. Ez pedig a fejlődés.
olvass tovább
Varga Emese
Nehezen teszlek le, mintha csak láncdohányos lennék, úgy szívom be újra és újra a szépen csengő mondataid, mint más a cigarettafüstöt. Kicsit kaparja is a torkom az igazság, az igazság, ami kitörne belőlem, de ehelyett csak köhögök, mert a tüdőmre ment, hogy mindig elnyomjam az érzéseimet. És a lelkemre.
olvass tovább
Varga Emese
Még évekkel később is képes voltál bántani. Csak most az volt a különbség, hogy nem a kimondott, hanem a ki nem mondott szavaid csapódtak erősen a védelmi rendszeremnek, ami már akkor küldte a riasztást, amikor megpillantottalak.
olvass tovább
Varga Emese
Adj valami olyat, amit nem tudok kisöpörni az elmémből, bárhogyan is próbálom. Ami miatt kieshet a számon, hogy nem gondoltam volna, hogy biztonságból is lehet szeretni. Pedig lehet.
olvass tovább
