Kövess minket Facebookon.
Varga Emese
Nehezen teszlek le, mintha csak láncdohányos lennék, úgy szívom be újra és újra a szépen csengő mondataid, mint más a cigarettafüstöt. Kicsit kaparja is a torkom az igazság, az igazság, ami kitörne belőlem, de ehelyett csak köhögök, mert a tüdőmre ment, hogy mindig elnyomjam az érzéseimet. És a lelkemre.
olvass tovább
Varga Emese
Nem tudom, miért népszerű mostanában az a felfogás, hogy akinek egyszer kellettünk, annak mindig fogunk. Hogy hiába lökjük el magunktól, mintha csak egy tekegolyó lenne, mindig lesz még egy utolsó utáni esélyünk arra, hogy visszakússzunk hozzá.
olvass tovább
Varga Emese
Mindenkinek van olyan időszak az életében, amikor nem igazán van megelégedve önmagával és tulajdonképpen bárki más bőrébe szívesebben bújna, minthogy szembe kelljen néznie önmagával. Azonban szerencsére az a pont is elérkezik, amikor már eléggé tiszteled magad.
olvass tovább
Varga Emese
Ha valamit megtanultam az elmúlt években, az az, hogy a változás valóban a mi érdekünket szolgálja. Hogy hiába gyártunk kifogásokat, hiába hazudunk magunknak, mert van egy olyan erős formáló erő, amit akkor sem tudunk kikerülni, ha a paplan alá dugjuk a fejünk és betapasztjuk a fülünk. Ez pedig a fejlődés.
olvass tovább
Varga Emese
Még évekkel később is képes voltál bántani. Csak most az volt a különbség, hogy nem a kimondott, hanem a ki nem mondott szavaid csapódtak erősen a védelmi rendszeremnek, ami már akkor küldte a riasztást, amikor megpillantottalak.
olvass tovább
Varga Emese
Már kinőttem azt, hogy mindenkinek meg akarjak felelni. Már nem érzem magam a hetedik mennyországban kizárólag attól, mert valaki öt percre rám figyel. Már nem érem be annyival, hogy bekerültem a fontossági sorrend top tízes listájára.
olvass tovább
Varga Emese
Nem, a cuccaid ne hagyd itt, nem, nincs senkim, csak nincs elég hely. Számodra a szívemben. Ne haragudj drágám, de meg kell osztanom kétségbeesett lányokkal, akik hajnalban hívogatnak, mert csak egyetlen biztos hálótársuk van, a magány.
olvass tovább
Varga Emese
Adj valami olyat, amit nem tudok kisöpörni az elmémből, bárhogyan is próbálom. Ami miatt kieshet a számon, hogy nem gondoltam volna, hogy biztonságból is lehet szeretni. Pedig lehet.
olvass tovább
Varga Emese
Tudod a kimondott szónak súlya van. Súlya, ami annyit nyom épp, hogy az elmémbe egye magát, hogy zuhanjon a mélybe, mint egy vasmacska. Ha ezt tudnád, akkor talán csöndben maradtál volna, de te is mindig pont akkor vagy hangos, amikor nem kellene. Ebben legalább hasonlítunk.
olvass tovább
Varga Emese
Nem tudom mi ez, de mosolyodban ébredni most jó. Belesüppedni ebbe az érzésbe, nem félni attól, hogy mikor fordul ellenem, csak ízlelni a pillanatot, hogy te és én. Hogy még lehet belőlünk valami.
olvass tovább
Varga Emese
Miért nem ír, mi jelentett egy-egy elejtett mondat, vajon mit gondol. A fejedben kikapcsolhatatlanul pörög a kalkulátor, ami minden esetben arra jut: központ, baj van! A túlgondolás minden, csak nem a barátunk, hiszen lehet, hogy pont ez öli meg a pillanatot, a nyaka köré csavarodva, folyton kibogozhatatlan kérdésekkel traktálva azt.
olvass tovább
Varga Emese
Az esetek kilencven százalékában az emberek csak a felszínt látják, annak is csak egy bizonyos részét, azt, amin pont megcsillan a fény. Pontosan ezért a legegyszerűbb dolog, hogy a másik sikereit látva ne elismerően megveregessük a vállát, hanem szemforgatva sóhajtsuk fel, hiszen „neki könnyű.”
olvass tovább
Varga Emese
Volt már olyan, hogy azt érezted, hogy csak egy olyan megálló vagy a másik életében, ahol tévedésből szállt le, vagy azért hogy megpihenjen mielőtt továbbsiet? Hogy te vagy az, aki a másik hátát simítva hallgatja őt, te vagy az, akinek megszorítja a kezét és köszönömöt rebeg, miután kicsavarta a lelkét. Aztán az órájára néz, puha csókot nyom a homlokodra, majd közli, hogy menni kell.
olvass tovább
Varga Emese
Néha jobb nem visszabántani azt, aki belénk taposott. Mert talán pont a továbbsétálás jelenti azt, hogy kezdünk felnőni.
olvass tovább
Varga Emese
Nem akarom teleszórni az Instagramot a közös szerelmes képeinkkel, nem akarom a Facebookon tudatni, hogy mostantól nem vagyok egyedül. Valami igazit keresek, és ez nem az.
olvass tovább
Varga Emese
Néha megpróbáljuk ügyesen galoppozva kikerülni az akadályokat, mert túl nehéznek gondoljuk őket. De sajnos az élet nem egy habos torta, még ha néha annak is tűnik, és szembe kell néznünk a nehézségekkel, annak érdekében, hogy értékelni tudjuk a boldog perceket.
olvass tovább
Varga Emese
Még mindig hezitálok, hogy kinyújtsam-e a kezem, hogy az ujjaimmal megérintsem az arcodat. Még mindig elkapom a tekintetem, ha úgy érzem, hogy túl mélyre merülnél a lelkemben. Mert még nem szeretlek, de tudom, hogy nagyon is tudnálak.
olvass tovább
Varga Emese
Nem tudom, hogy hogy lesznek szerelmesek az emberek, és hol találják meg azt, akivel akár egy közös életet is el tudnának képzelni, azt viszont tudom, hogy nem feltétlen kell üresnek érezned magad, amiért jelenleg nem ez a prioritás az életedben.
olvass tovább
Varga Emese
Sokszor észre se vesszük, de az egyetlen ember, aki igazán a boldogságunk útjában áll az saját magunk. Hiszen nekünk van egyedül elég hatalmunk ehhez. Azonban, mint a legtöbb film elején, most sem gyanakszunk az igazi tettesre és mindenki másból hamarabb válik gyanúsított, hiszen miért is tennénk ezt magunkkal? Miért lenne egyben a tettes az áldozat?
olvass tovább
Varga Emese
Tudod, azt hiszem, hogy tényleg jó lehetne. Jó lehetne, ha el akarnál merülni a lelkemben, nem pedig csak megmártóznál, nem úgy, hogy azt nézed közben, hogy a sekély részhez közel maradj, ahol ott a biztonságot nyújtó part, szinte csak pár karcsapásnyira. Hanem, hogy vonz a mélység, hogy beljebb akarsz úszni, még ha ott is van a lehetőség, hogy az áramlat beránt. Hogy még így is megérné neked, mert el akarnád mondani, hogy felfedeztél valamit, amit más nem, mert volt bátorságod tovább úszni.
olvass tovább
