Letenni téged

Nehezen teszlek le, mintha csak láncdohányos lennék, úgy szívom be újra és újra a szépen csengő mondataid, mint más a cigarettafüstöt. Kicsit kaparja is a torkom az igazság, az igazság, ami kitörne belőlem, de ehelyett csak köhögök, mert a tüdőmre ment, hogy mindig elnyomjam az érzéseimet. És a lelkemre.

olvass tovább

Csak még egy esélyt

Nem tudom, miért népszerű mostanában az a felfogás, hogy akinek egyszer kellettünk, annak mindig fogunk. Hogy hiába lökjük el magunktól, mintha csak egy tekegolyó lenne, mindig lesz még egy utolsó utáni esélyünk arra, hogy visszakússzunk hozzá.

olvass tovább

Ha végre fontos leszel magadnak

Mindenkinek van olyan időszak az életében, amikor nem igazán van megelégedve önmagával és tulajdonképpen bárki más bőrébe szívesebben bújna, minthogy szembe kelljen néznie önmagával. Azonban szerencsére az a pont is elérkezik, amikor már eléggé tiszteled magad.

olvass tovább

A változás érted van

Ha valamit megtanultam az elmúlt években, az az, hogy a változás valóban a mi érdekünket szolgálja. Hogy hiába gyártunk kifogásokat, hiába hazudunk magunknak, mert van egy olyan erős formáló erő, amit akkor sem tudunk kikerülni, ha a paplan alá dugjuk a fejünk és betapasztjuk a fülünk. Ez pedig a fejlődés.

olvass tovább

Lecke voltál, nem hiba

Még évekkel később is képes voltál bántani. Csak most az volt a különbség, hogy nem a kimondott, hanem a ki nem mondott szavaid csapódtak erősen a védelmi rendszeremnek, ami már akkor küldte a riasztást, amikor megpillantottalak.

olvass tovább

Nem leszek többé B opció

Már kinőttem azt, hogy mindenkinek meg akarjak felelni. Már nem érzem magam a hetedik mennyországban kizárólag attól, mert valaki öt percre rám figyel. Már nem érem be annyival, hogy bekerültem a fontossági sorrend top tízes listájára.

olvass tovább

Így hazudjuk az érzéseket

Nem, a cuccaid ne hagyd itt, nem, nincs senkim, csak nincs elég hely. Számodra a szívemben. Ne haragudj drágám, de meg kell osztanom kétségbeesett lányokkal, akik hajnalban hívogatnak, mert csak egyetlen biztos hálótársuk van, a magány.

olvass tovább

Későn jössz rá

Tudod a kimondott szónak súlya van. Súlya, ami annyit nyom épp, hogy az elmémbe egye magát, hogy zuhanjon a mélybe, mint egy vasmacska. Ha ezt tudnád, akkor talán csöndben maradtál volna, de te is mindig pont akkor vagy hangos, amikor nem kellene. Ebben legalább hasonlítunk.

olvass tovább

Most jó veled

Nem tudom mi ez, de mosolyodban ébredni most jó. Belesüppedni ebbe az érzésbe, nem félni attól, hogy mikor fordul ellenem, csak ízlelni a pillanatot, hogy te és én. Hogy még lehet belőlünk valami.

olvass tovább