Amikor a kapcsolat hatalmi játékká alakul

„Ne mutass túl sok érdeklődést, mert azzal túl nagy hatalmat adsz neki.”- mondta a napokban az egyik barátnőm. Persze ez az elképzelés jogosnak tűnhet, de vajon tényleg mindig így kellene, hogy legyen? Folyton azon kellene kattognunk, hogy éppen melyikünk áll nyerésre, és aszerint húzogatni a strigulákat?

olvass tovább

Neki könnyű

Az esetek kilencven százalékában az emberek csak a felszínt látják, annak is csak egy bizonyos részét, azt, amin pont megcsillan a fény. Pontosan ezért a legegyszerűbb dolog, hogy a másik sikereit látva ne elismerően megveregessük a vállát, hanem szemforgatva sóhajtsuk fel, hiszen „neki könnyű.”

olvass tovább

Letenni téged

Nehezen teszlek le, mintha csak láncdohányos lennék, úgy szívom be újra és újra a szépen csengő mondataid, mint más a cigarettafüstöt. Kicsit kaparja is a torkom az igazság, az igazság, ami kitörne belőlem, de ehelyett csak köhögök, mert a tüdőmre ment, hogy mindig elnyomjam az érzéseimet. És a lelkemre.

olvass tovább

A változás érted van

Ha valamit megtanultam az elmúlt években, az az, hogy a változás valóban a mi érdekünket szolgálja. Hogy hiába gyártunk kifogásokat, hiába hazudunk magunknak, mert van egy olyan erős formáló erő, amit akkor sem tudunk kikerülni, ha a paplan alá dugjuk a fejünk és betapasztjuk a fülünk. Ez pedig a fejlődés.

olvass tovább

Csak még egy esélyt

Nem tudom, miért népszerű mostanában az a felfogás, hogy akinek egyszer kellettünk, annak mindig fogunk. Hogy hiába lökjük el magunktól, mintha csak egy tekegolyó lenne, mindig lesz még egy utolsó utáni esélyünk arra, hogy visszakússzunk hozzá.

olvass tovább

A szerelem nem folytonos vihar

Sokáig azt hittem, hogy a szerelem leginkább egy viharhoz hasonlítható. Talán túl sokszor láttam a Vicky Christina Barcelonát, talán saját magammal szúrtam ki, amikor úgy idealizáltam a kapcsolatokat, mint valamit, amiért mindig küzedni kell. De rájöttem arra, hogy meguntam folyton küzdeni. Belefásultam. Egyszerűen nem akarok már mást, csak békét a vihar helyett.

olvass tovább

Így hazudjuk az érzéseket

Nem, a cuccaid ne hagyd itt, nem, nincs senkim, csak nincs elég hely. Számodra a szívemben. Ne haragudj drágám, de meg kell osztanom kétségbeesett lányokkal, akik hajnalban hívogatnak, mert csak egyetlen biztos hálótársuk van, a magány.

olvass tovább

Kinőttük egymást

Nehéz voltál. Ne érts félre, nem feltétlen rosszmájúan mondom ezt. Utólag belegondolja többet nyomtál az életszemléletemen, mint a szavaid súlya nyomtak a szívemen. Vagyis inkább a súlytalanságuk.

olvass tovább