Nem mindegy, hogy férjhez akarok menni vagy hozzád szeretnék menni

A nők nagy része már kiskorában elképzelte a nagy napot, ahogyan majd hófehér ruhában bevonul a padsorok közé és a sminkjének tönkretételének elkerülése érdekében próbálja visszatartani a sírást miközben elrebegi az igen szócskát. Persze az alapkoncepció annyiféleképpen változhat, ahány nő él a földön, de a többségünk tényleg elábrándozik a nagy napról már kamasz kora óta.

Egy hiányzó láncszem azonban sokszor van, ez a férj személye. Mert persze szeretnénk a felhajtást, de miért is? Ennek nem fordítva kellene lennie? Felhajtást bármiért lehet csapni, szülinapon, diplomaosztón, ballagáson és kreálhatunk is egy alkalmat, ha nagyon szeretnénk. Esküvővel kapcsolatban célszerűbb lenne talán, előbb megismerni a célszemélyt.

Ha férfi volnék, én is húznám a nyúlcipőmet, ha meghallanám a harmadik randin, hogy a barátnőjelöltemnek a célja a házasság. Három randi után nem kívánok ilyen sokatmondó szavakkal és ígéretekkel dobálózni, így inkább elengedlek, nehogy fél év múlva amikor lehull a lepel és az igazi személyiséged vagy tetszik vagy nem, cserben hagyjalak és ez idő alatt megismerhettél volna olyat, aki el akar venni, akár a harmadik randin. Inkább lépésről lépésre haladnék ha nem gond.

Megint másképp fest az, hogy ha minden jól alakul és megtalálom a társam, akkor egyértelműen meg szeretnék állapodni, de ez sem pár találkozás után derül ki. Az esküvő valaminek a megkoronázása és egyben valaminek a kezdete, nem csak egy kiragadott esemény, ami kell mindenáron és nem is férfi a férfi, ha nem így képzeli el az életet.

Biztosan nekik is jobban tetszik, ha megengedjük a növekedő érzést bennük, hogy akarjanak egy életre. Először csak a következő randit akarni, később a kapcsolatot, ezután pedig megismerni egymás minden arcát és ha minden téren illeszkedünk egymáshoz, akkor azt mondani, hogy szeretnék a feleséged lenni és egy életen át az is maradni. Nem csak a ceremóniát, a ruhát, a szervezkedést, hanem arra vágyom, hogy küzdjek a házasságunkért még akkor is ha nehéz. Ehhez személyes kötődés kell a társunkhoz, csak hozzá, mert ő az igazi.

A végét meg majd meglátjuk, hiszen félre csúszhatnak a dolgok, de mindenekelőtt az szükségeltetik, hogy ennek az elhatározásnak a tüze melegítse a szívet. A valakihez tartozni akarás érzése képes úrrá válni és az ismerkedés részt is át tudja tekerni a komoly kapcsolatot akarok most és azonnal.

Pedig az utazás a legszebb része, a finom ismerkedés, az összecsiszolódás, amikor már mindegy, hogy mikor jön az esküvő, hiszen biztosan tudjuk, hogy együtt fogjuk átélni a holnapot, a jövő hetet és a jövő évet is. Mert csak ő kell, csak ő mellette érzem, hogy igazán nő vagyok. Ezért nem férjhez akarok menni, hanem hozzád szeretnék menni.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!