Kövess minket Facebookon.
Király Eszter
Lelkünk mélyén olyan párkapcsolatról álmodunk, ahol találkozásunk azonnali kapcsolódás. Ahol nincs megfelelési kényszer, félelem, bizonytalanság, érzelmi ridegen tartás, és nincsenek elvárások, csupán ösztönös, és akarattalan együtt létezés van.
olvass tovább
Vörös Eszter
Vajon mennyivel lennék több nagyobb keblekkel? Mert igaz, hogy az Insta celebeket mind bőségesen megáldotta a természet, vagy a sebész kése; de azzal, hogy ráadásul még ki is teszik naponta közszemlére, hány nőt aláznak porrá az ártatlannak tűnő lájkvadászat közben? Mióta dominálnak ennyire a már-már irreális külsőségek?
olvass tovább
Király Eszter
Mit szépítsünk rajta? Néha tényleg nem lehet minket elviselni, és leginkább akkor törnek felszínre szörnyűséges női viselkedésmintáink, amikor egy fedél alá kerülünk egy ellenkező neművel. Ha valaki beköltöztetne minket egy papírmakett életterébe, és fentről figyelné csetléseinket-botlásainkat, megfelelési vágyunkat, dühkezeléseinket, konfliktuskezelési technikáinkat, békülési manővereinket, közeledéseinket, távolodásainkat, akkor remekül szórakozna, mondhatni hahotázna időnként.
olvass továbbPersze sokszor gondoljuk már az első pillanattól, hogy a tökéletesen működő kapcsolatban élünk, és a minket körüllebegő rózsaszín felhő miatt olyan, mintha ezer éve ismernénk a másikat, mindenkinél jobban, azonban ahhoz, hogy a másikat igazán megismerjük, hosszú út vezet. Vannak azonban bizonyos jelek, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy a nőt, akit szeretsz, és akivel esetleg az életedet szándékozod leélni, valóban ismered, az igazi énjét, mindenféle megfelelési vágy, vagy csalóka ígéret nélkül.
olvass tovább
Varga Maja
Valamilyen szinten, gyerekkorunkban mindenkinek meg szeretnénk felelni. Hogy jók vagyunk, hogy nem is vagyunk olyan rosszak, mint amilyennek néhanap a szüleink és az idegenek látnak minket, hogy eléggé okosak vagyunk és csinosak és kisebb korban pedig még aranyosak is, de egyben vagányok is annyira, hogy szeressenek velünk lenni az emberek. Kamaszkorunkban ez ellen próbálunk lázadni különféle módokon, hogy aztán fiatal felnőttként vissza-visszatérjünk a megfelelési-kényszer talajára.
olvass tovább
Virág Klaudia
A megfelelési kényszer, a beilleszkedés, olyan méreteket öltött a tudatunkban, hogy időközben kinőttük a saját szerepünket, elfelejtettük, hogy mi az, amire igazán szívből vágyunk és ezeket az álmokat lecseréltük azért, hogy.. miért is? Mert túlságosan is érdekel minket az, hogy kinek mi lenne a véleménye rólunk, hogy ha vállalnánk azt, akik igazán vagyunk? Tényleg annyira lényeges ez? Milyen természetellenes szokást szedtünk fel út közben, nem igaz? Ebben a cikkben megmutatjuk, hogy miért válaszd mindig önmagadat mások helyett.
olvass tovább
Virág Klaudia
Falakba ütközöm és meghátrálok, vagy legalább is visszavonulót fújok. Két lépés távolságból nézem tovább a történéseket. –’Máshogy is csinálhattam volna! Megmondhattam volna!” – duruzsolom magamnak. Aztán jött egy pont, -Elég! Nem tehetek mindenkit boldoggá, nem akarom azt lesni, kinek mi a jó, megfelelni, igyekezni, kedvére tenni mindenkinek magam körül, miközben szép lassan elfelejtem a legfontosabbat, hogy engem mi tesz igazán boldoggá.
olvass tovább
Virág Klaudia
A félelem az egyik legnagyobb gát, amely elválaszt a boldogságtól. Sokszor tudjuk, hogy a félelmeinknek nincsenek valós alapjai, mégis, kontrollálhatatlanul képesek ránk telepedni megbénítva ezzel a józan ítélőképességünket és az önmagunkba vetett hitünket.
olvass tovább
Virág Klaudia
Amikor gyermekek voltunk, nem ismertünk lehetetlent, ahogyan a hibázás is, mint olyan, elkerülte a figyelmünket vagy egyszerűen csak nem törődtünk velük. Felnőttként viszont a hibáktól való félelmeink egyre mélyebben beleégtek a pszichénkbe. A megfelelés láthatatlanul átvette felettünk a hatalmat, pedig sokszor a kudarc, lehetőség arra, hogy fejlődjünk, nem kell megvédenünk magunkat tőle. Azok az emberek, akik képesek a hibáikból tanulni hatalmas személyes növekedésre tehetnek szert.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Rengeteg írást olvashatunk arról, milyen sok szerepben kell teljesítenie egy nőnek, miközben elfelejt önmagának megfelelni. Hangsúlyossá válik, hogy elsősorban magunkkal kerüljünk összhangba, hiszen csak így tudunk teljes odaadással fordulni a szeretteinkhez, az élethez.
olvass tovább
Mertain Lilla
A legtöbb személynek az életedben elvárása volt feléd, hogy kellene viselkedned. Mára már elvárássá, megfeleléssé, szokássá válik a csendes élet élése, a partnerek kiválasztásánál légy óvatos, találd meg életed szerelmét, menj férjhez, szülj gyermekeket, és töltse ki az egész életedet a családod gondozása, hogy aztán magadra ne jusson idő. Dióhéjban, hogy megfelelj a társadalmi elvárásoknak.
olvass tovább
Király Eszter
Az elfogadásért való könyörgés terhét húzzuk-vonjuk, a megfelelési kényszer húzza vállainkat. Pedig semmi mást nem kellene tennünk, csak elfogadásba kerülni önmagunkkal, és attól a perctől nem kell majd senkinek, semmilyen eszközzel, folyamatos vetítéssel, a sikeresség külső igazolásaival bizonygatnunk, mennyit érünk. Mi a titka a sikeres és boldog embereknek?
olvass tovább
Király Eszter
Aki irányításmániában szenved, az leginkább az élettől fél. Attól, hogy megszeretik, és hogy ő majd viszontszeret. Attól a pillanattól elveszíti a kontrollt, a valódi, egymásban feloldódó szeretetben ugyanis nem létezik kontroll. Az irányításmániás jól tudja ezt, mert ha végre megadja magát, akkor függeni fog, a másik szeretetétől, figyelmétől, elfogadásától.
olvass továbbSokszor naivan állunk a világhoz, és próbálunk a legjobb tudásunk szerint teljesíteni úgy, hogy közben ne ártsunk másoknak, sőt, inkább segítsünk nekik. Időnként áldozatokat hozunk, és közben azt reméljük, hogy majd egy szép napon visszakapjuk ezt a sok jót. Pedig, előfordul, hogy egyszerűen csak a sarkunkra kell állnunk, és nemet mondani. Mert a világ sajnos sokszor megérdemli, hogy mi inkább beintsünk neki!
olvass tovább
Király Eszter
Megváltoztak az idők. Sok a csend, az elhallgatott, félbemaradt mondat, a kimondatlan igazság. Nehéz szeretni, nehéz jól szeretni, és talán túlságosan is akarjuk. Máshogy értelmezzük a kötődést, az intimitást, másképpen rangsoroljuk a szerelmet, közénk kúszik a bizonytalanság, és a megfelelési vágy egy felállított, hamis ideálképnek.
olvass tovább
Király Eszter
Megváltoztak az idők. Sok a csend, a félbehagyott mondat, az elhallgatott, kimondatlan igazság. Manapság nehéz szeretni, nehéz jól szeretni, és talán túlságosan is akarjuk. Már máshogy gondolkodunk szerelemről, kötődésről, intimitásról. Máshogyan rangsoroljuk a szerelmet, közénk kúszik a bizonytalanság, és a gyötrő megfelelési vágy a másik által felállított, hamis, sosemvolt ideálképnek.
olvass tovább
Mertain Lilla
Az élet tele van meglepetésekkel, furcsaságokkal, nehézségekkel, kihívásokkal, elvárásokkal, megfelelési kényszerrel… Életem során én is átéltem elég sok kellemes, és kellemetlen meglepetéseket, sok furcsaságokat, nehézségeket, kellett megküzdenem elvárásokkal, és kellett megfelelnem embereknek. De kinyílt a szemem, és rájöttem, hogy ez nem jó megoldás.
olvass továbbOlykor a minket körüllebegő rózsaszín felhő miatt olyan, mintha ezer éve ismernénk a másikat, mindenkinél jobban. Azonban ahhoz, hogy a másik lelkét valóban megismerjük, hosszú út vezet. Vannak azonban bizonyos jelek, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy a nőt, akit szeretsz, és akivel esetleg az életedet szándékozod leélni, valóban ismered-e, mindenféle megfelelési vágy, vagy csalóka ígéret nélkül.
olvass tovább
Király Eszter
Mi az elköteleződés? Megállapodás, vagy megalkuvás? Kínzó szerelmi maximalizmus, elvárásoknak való végső megfelelés, fárasztó menetelés utáni pihenő? Révbe érés, vagy limitált idejű lehorgonyzás, ahonnan úgyis vesszük a sátorfánkat, és egyszer továbbállunk? Megállapodni végleges döntés, megalkudni pedig azt jelenti, egy időre porvédő takaróval fedem le az álmaimat, mint nyári lakban a bútorokat szokás.
olvass tovább
Király Eszter
Egy jó kapcsolat olyan, mint a tánc. Ha nem kapaszkodunk össze, ha nem préselődünk össze túlságosan, akkor elegendő terünk, és levegőnk marad, akkor tudunk igazán felszabadultan együtt mozogni. Ha túl erősen szorítasz, akkor az életterembe hatolsz, a privát zónámba csörtetsz, akkor felszabadult, örömteli lépéseimben akadályozol, egymás lábára taposunk majd, és suta, erőltetett, görcsös megfelelésbe csap át az egykori gyönyörű, egymást szabadon engedő, mégis egy ütemre mozduló, gyönyörű táncunk.
olvass tovább
