Egyszer majd nem akarok többé megfelelni neked
Olyan szép, sokoldalú a nyelvünk, a tökéletes kifejezőeszköz, a hangsúly, a használt szavak, mind elárulnak egy-egy morzsát az indirekt információból.
olvass továbbOlyan szép, sokoldalú a nyelvünk, a tökéletes kifejezőeszköz, a hangsúly, a használt szavak, mind elárulnak egy-egy morzsát az indirekt információból.
olvass továbbEgy jó kapcsolat olyan, mint a tánc. Ha nem kapaszkodunk össze, ha nem préselődünk össze túlságosan, akkor elegendő terünk, és levegőnk marad, akkor tudunk igazán felszabadultan együtt mozogni. Ha túl erősen szorítasz, akkor az életterembe hatolsz, a privát zónámba csörtetsz, akkor felszabadult, örömteli lépéseimben akadályozol, egymás lábára taposunk majd, és suta, erőltetett, görcsös megfelelésbe csap át az egykori gyönyörű, egymást szabadon engedő, mégis egy ütemre mozduló, gyönyörű táncunk.
olvass továbbMit jelent elköteleződni? Megállapodás, vagy megalkuvás? Kínzó szerelmi maximalizmus, elvárásoknak való végső megfelelés, fárasztó menetelés utáni pihenő? Révbe érés, vagy limitált idejű lehorgonyzás, ahonnan úgyis vesszük a sátorfánkat, és egyszer továbbállunk?
olvass továbbPersze sokszor gondoljuk már az első pillanattól, hogy a tökéletesen működő kapcsolatban élünk, és a minket körüllebegő rózsaszín felhő miatt olyan, mintha ezer éve ismernénk a másikat, mindenkinél jobban, azonban ahhoz, hogy a másikat igazán megismerjük, hosszú út vezet. Vannak azonban bizonyos jelek, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy a nőt, akit szeretsz, és akivel esetleg az életedet szándékozod leélni, valóban ismered, az igazi énjét, mindenféle megfelelési vágy, vagy csalóka ígéret nélkül.
olvass továbbAmikor gyermekek voltunk, nem ismertünk lehetetlent, ahogyan a hibázás is, mint olyan, elkerülte a figyelmünket vagy egyszerűen csak nem törődtünk velük. Felnőttként viszont a hibáktól való félelmeink egyre mélyebben beleégtek a pszichénkbe. A megfelelés láthatatlanul átvette felettünk a hatalmat, pedig sokszor a kudarc, lehetőség arra, hogy fejlődjünk, nem kell megvédenünk magunkat tőle. Azok az emberek, akik képesek a hibáikból tanulni hatalmas személyes növekedésre tehetnek szert.
olvass továbbRengeteg írást olvashatunk arról, milyen sok szerepben kell teljesítenie egy nőnek, miközben elfelejt önmagának megfelelni. Hangsúlyossá válik, hogy elsősorban magunkkal kerüljünk összhangba, hiszen csak így tudunk teljes odaadással fordulni a szeretteinkhez, az élethez.
olvass továbbA legtöbb személynek az életedben elvárása volt feléd, hogy kellene viselkedned. Mára már elvárássá, megfeleléssé, szokássá válik a csendes élet élése, a partnerek kiválasztásánál légy óvatos, találd meg életed szerelmét, menj férjhez, szülj gyermekeket, és töltse ki az egész életedet a családod gondozása, hogy aztán magadra ne jusson idő. Dióhéjban, hogy megfelelj a társadalmi elvárásoknak.
olvass továbbMegváltoztak az idők. Sok a csend, a félbehagyott mondat, az elhallgatott, kimondatlan igazság. Manapság nehéz szeretni, nehéz jól szeretni, és talán túlságosan is akarjuk. Már máshogy gondolkodunk szerelemről, kötődésről, intimitásról. Máshogyan rangsoroljuk a szerelmet, közénk kúszik a bizonytalanság, és a gyötrő megfelelési vágy a másik által felállított, hamis, sosemvolt ideálképnek.
olvass továbbMár nem mondok igent, amikor valójában nemet akarok mondani. Nem élek megfelelési kényszerrel, aki eltökélten hiszi, kapcsolatait csak úgy tudja fenntartani, megőrizni, ha soha nem mond nemet.
olvass továbbAmikor már senkinek sem szeretnél megfelelni, csakis önmagadnak, akkor jön el a teljes lelki békéd és összhangod saját magaddal és a külvilággal. Rájössz, hogy egész eddig a mások szerint elvárt életét élted és már belefáradtál.
olvass továbbÜressé válni a bizalmatlanságtól. Megvan az, amikor próbálsz mindenkinek megfelelni, és a nagy megfelelési kényszerben a végére te magad hasadsz meg? Minél jobban szeretnél megfelelni, annál nagyobb hibákat fogsz elkövetni. Viszont ezek a hibák a másik szemében, a másik értékrendje szerint lesznek valósak, de ezek éppen elegek ahhoz, hogy önmagadat is megkérdőjelezd. Ki mást kérdőjeleznél meg? Ki mást hibáztathatnál, ha a többiek pont hogy téged hibáztatnak? Könnyű azt mondani, hogy a megfelelési kényszer ostobaság, és merő hülyeség.
olvass továbbReggel van, a kávémat iszogatom, miközben kint állok a teraszomon, egy-két madárcsicsergés, a közeli játszótérről boldog gyerekhangok zaja szűrődik fel, a fák elsárgult levelei nyár helyett őszre inspirálnak, s mindezek mellett azon töprengek, hogy vajon mi van akkor, ha egy párkapcsolatban a férfi jobban kötődik a nőnél. Nem is töprengés volt ez igazából, hanem csak egy gyorsan beslisszanó gondolat a gondolataim közé; megjelent a kérdés a fejemben, én pedig két korty között megfogtam.
olvass továbbLelkünk mélyén olyan párkapcsolatról álmodunk, ahol találkozásunk azonnali kapcsolódás. Ahol nincs megfelelési kényszer, félelem, bizonytalanság, érzelmi ridegen tartás, és nincsenek elvárások, csupán ösztönös, és akarattalan együtt létezés van.
olvass továbbVajon mennyivel lennék több nagyobb keblekkel? Mert igaz, hogy az Insta celebeket mind bőségesen megáldotta a természet, vagy a sebész kése; de azzal, hogy ráadásul még ki is teszik naponta közszemlére, hány nőt aláznak porrá az ártatlannak tűnő lájkvadászat közben? Mióta dominálnak ennyire a már-már irreális külsőségek?
olvass továbbMit szépítsünk rajta? Néha tényleg nem lehet minket elviselni, és leginkább akkor törnek felszínre szörnyűséges női viselkedésmintáink, amikor egy fedél alá kerülünk egy ellenkező neművel. Ha valaki beköltöztetne minket egy papírmakett életterébe, és fentről figyelné csetléseinket-botlásainkat, megfelelési vágyunkat, dühkezeléseinket, konfliktuskezelési technikáinkat, békülési manővereinket, közeledéseinket, távolodásainkat, akkor remekül szórakozna, mondhatni hahotázna időnként.
olvass továbbPersze sokszor gondoljuk már az első pillanattól, hogy a tökéletesen működő kapcsolatban élünk, és a minket körüllebegő rózsaszín felhő miatt olyan, mintha ezer éve ismernénk a másikat, mindenkinél jobban, azonban ahhoz, hogy a másikat igazán megismerjük, hosszú út vezet. Vannak azonban bizonyos jelek, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy a nőt, akit szeretsz, és akivel esetleg az életedet szándékozod leélni, valóban ismered, az igazi énjét, mindenféle megfelelési vágy, vagy csalóka ígéret nélkül.
olvass továbbValamilyen szinten, gyerekkorunkban mindenkinek meg szeretnénk felelni. Hogy jók vagyunk, hogy nem is vagyunk olyan rosszak, mint amilyennek néhanap a szüleink és az idegenek látnak minket, hogy eléggé okosak vagyunk és csinosak és kisebb korban pedig még aranyosak is, de egyben vagányok is annyira, hogy szeressenek velünk lenni az emberek. Kamaszkorunkban ez ellen próbálunk lázadni különféle módokon, hogy aztán fiatal felnőttként vissza-visszatérjünk a megfelelési-kényszer talajára.
olvass továbbA megfelelési kényszer, a beilleszkedés, olyan méreteket öltött a tudatunkban, hogy időközben kinőttük a saját szerepünket, elfelejtettük, hogy mi az, amire igazán szívből vágyunk és ezeket az álmokat lecseréltük azért, hogy.. miért is? Mert túlságosan is érdekel minket az, hogy kinek mi lenne a véleménye rólunk, hogy ha vállalnánk azt, akik igazán vagyunk? Tényleg annyira lényeges ez? Milyen természetellenes szokást szedtünk fel út közben, nem igaz? Ebben a cikkben megmutatjuk, hogy miért válaszd mindig önmagadat mások helyett.
olvass továbbFalakba ütközöm és meghátrálok, vagy legalább is visszavonulót fújok. Két lépés távolságból nézem tovább a történéseket. –’Máshogy is csinálhattam volna! Megmondhattam volna!” – duruzsolom magamnak. Aztán jött egy pont, -Elég! Nem tehetek mindenkit boldoggá, nem akarom azt lesni, kinek mi a jó, megfelelni, igyekezni, kedvére tenni mindenkinek magam körül, miközben szép lassan elfelejtem a legfontosabbat, hogy engem mi tesz igazán boldoggá.
olvass továbbA félelem az egyik legnagyobb gát, amely elválaszt a boldogságtól. Sokszor tudjuk, hogy a félelmeinknek nincsenek valós alapjai, mégis, kontrollálhatatlanul képesek ránk telepedni megbénítva ezzel a józan ítélőképességünket és az önmagunkba vetett hitünket.
olvass tovább