Kövess minket Facebookon.
Veled is biztosan sokszor megesik, hogy nem figyelsz a saját igényeidre, mert az a fontos neked, hogy másokat boldoggá tegyél. Ezzel viszont azt eredményezed, hogy te leszel az, aki nem képes majd boldog és elégedett lenni. Csak az űr fog a lelkedben tátongani.
olvass tovább
Támcsu Anikó
Gyerekkorunkban még azt sem tudjuk mi az. Amíg nem ismertetik meg velünk a definícióját az is ugyanolyan fogalom, mint a Pitagorasz-tétel. Amikor belekerülünk nem is vesszük észre, hogy milyen csapdában vagyunk. Csak tesszük a dolgunk, hogy mindenkinek jó legyen. Minden úgy legyen, ahogy mások akarják. Ha ők boldogok, mi is azok leszünk.
olvass tovább
Horváth Andrea
Amikor már senkinek sem szeretnél megfelelni, csakis önmagadnak, akkor jön el a teljes lelki békéd és összhangod saját magaddal és a külvilággal. Rájössz, hogy egész eddig a mások szerint elvárt életét élted és már belefáradtál.
olvass továbbNéha úgy érezzük, mintha az életünk egy végeláthatatlan teendőlista lenne. Válaszolni az e-mailekre, intézni a munkát, figyelni a gyerekekre, bevásárolni, edzeni, időt szakítani a párunkra, a barátainkra – és közben nem elfelejteni saját magunkat sem. Mintha fél Európát kellene „levezényelnünk” minden egyes nap. És miközben az órát nézzük, ott motoszkál a kérdés: hogyan képes egy ember ennyi mindent elbírni?
olvass tovább
Király Eszter
Mit jelent elköteleződni? Megállapodás, vagy megalkuvás? Kínzó szerelmi maximalizmus, elvárásoknak való végső megfelelés, fárasztó menetelés utáni pihenő? Révbe érés, vagy limitált idejű lehorgonyzás, ahonnan úgyis vesszük a sátorfánkat, és egyszer továbbállunk?
olvass tovább
Dr, Váradi Éva
Megtetszett valaki, ezért „megfeleléssel” és „igény-kutatással” töltöd az időd nagy részét, csak hogy tudd, mit szeret, mi tetszik, mi pihenteti, mi izgatja fel? Vakulásig figyeled a tevékenységét a Facebookon és az Instán?
olvass tovább
Virág Klaudia
A megfelelési kényszer, a beilleszkedés, olyan méreteket öltött a tudatunkban, hogy időközben kinőttük a saját szerepünket, elfelejtettük, hogy mi az, amire igazán szívből vágyunk és ezeket az álmokat lecseréltük azért, hogy.. miért is? Mert túlságosan is érdekel minket az, hogy kinek mi lenne a véleménye rólunk, hogy ha vállalnánk azt, akik igazán vagyunk? Tényleg annyira lényeges ez? Milyen természetellenes szokást szedtünk fel út közben, nem igaz? Ebben a cikkben megmutatjuk, hogy miért válaszd mindig önmagadat mások helyett.
olvass tovább
Király Eszter
Lelkünk mélyén olyan párkapcsolatról álmodunk, ahol találkozásunk azonnali kapcsolódás. Ahol nincs megfelelési kényszer, félelem, bizonytalanság, érzelmi ridegen tartás, és nincsenek elvárások, csupán ösztönös, és akarattalan együtt létezés van.
olvass tovább
Soós Alíz
Maximalizmus, megfelelési kényszer, túlzott önkritika, önostorozás… a krónikus önszeretethiány néhány jellemző tünete. A probléma mélyen, a személyiségünk alapjainál gyökerezik. Ahol normál esetben egy egészséges önszeretet tápláló talaját találjuk, ott krónikus önszeretethiány esetén egy soha-be-nem-tömhető „lyuk” tátong. Az alanyi jogon járó szeretet és elfogadás helyén az a meggyőződés áll, hogy „tennem kell valamit azért, hogy jó legyek”. A rengeteg teperés, munka, energia-befektetés viszont nem tömi be a „lyukat”, nem hozza meg a „jó vagyok úgy, ahogy vagyok” érzését – legfeljebb csak rövid időszakokra. De akkor mi a kiút ebből az állapotból?
olvass tovább
Király Eszter
Aki irányításmániában szenved, az leginkább az élettől fél. Attól, hogy megszeretik, és hogy ő majd viszontszeret. Attól a pillanattól elveszíti a kontrollt, a valódi, egymásban feloldódó szeretetben ugyanis nem létezik kontroll. Az irányításmániás jól tudja ezt, mert ha végre megadja magát, akkor függeni fog, a másik szeretetétől, figyelmétől, elfogadásától.
olvass tovább
Varga Maja
Üressé válni a bizalmatlanságtól. Megvan az, amikor próbálsz mindenkinek megfelelni, és a nagy megfelelési kényszerben a végére te magad hasadsz meg? Minél jobban szeretnél megfelelni, annál nagyobb hibákat fogsz elkövetni. Viszont ezek a hibák a másik szemében, a másik értékrendje szerint lesznek valósak, de ezek éppen elegek ahhoz, hogy önmagadat is megkérdőjelezd. Ki mást kérdőjeleznél meg? Ki mást hibáztathatnál, ha a többiek pont hogy téged hibáztatnak? Könnyű azt mondani, hogy a megfelelési kényszer ostobaság, és merő hülyeség.
olvass tovább
Vörös Eszter
Vajon mennyivel lennék több nagyobb keblekkel? Mert igaz, hogy az Insta celebeket mind bőségesen megáldotta a természet, vagy a sebész kése; de azzal, hogy ráadásul még ki is teszik naponta közszemlére, hány nőt aláznak porrá az ártatlannak tűnő lájkvadászat közben? Mióta dominálnak ennyire a már-már irreális külsőségek?
olvass tovább
Tőrincsi Tímea
Mégis félsz hallani a legrosszabbat, hogy talán már nem szeret, talán már nem is számol veled.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Rengeteg írást olvashatunk arról, milyen sok szerepben kell teljesítenie egy nőnek, miközben elfelejt önmagának megfelelni. Hangsúlyossá válik, hogy elsősorban magunkkal kerüljünk összhangba, hiszen csak így tudunk teljes odaadással fordulni a szeretteinkhez, az élethez.
olvass továbbPersze sokszor gondoljuk már az első pillanattól, hogy a tökéletesen működő kapcsolatban élünk, és a minket körülvevő rózsaszín felhő miatt olyan, mintha ezer éve ismernénk a másikat, mindenkinél jobban, azonban ahhoz, hogy a másikat igazán megismerjük, hosszú út vezet. Vannak azonban bizonyos jelek, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy a nőt, akit szeretsz, és akivel esetleg az életedet szándékozod leélni, valóban ismered, az igazi énjét, mindenféle megfelelési vágy, vagy csalóka ígéret nélkül.
olvass tovább
Varga Emese
Az ember rengeteget képes fejlődni akár pár hónap alatt is. Ha kezdeni akar valamit a lehetőségekkel, amit kapott. Ha nem a rosszat látja meg abban, amit a gép dobott, hanem hajlandó változtatni.
olvass továbbValahányszor egy párkapcsolat kisiklik, vagy egyszerűen el sem jutunk a kapcsolatig, hanem egyszerűen már az ismerkedés során kiderül, hogy valami miatt nem fog működni a dolog, hajlamosak vagyunk saját magunkat hibáztatni. Úgy érezzük, hogy nem voltunk elég jók a másiknak, hogy nem tudtuk megadni neki azt, amire szüksége volt.
olvass tovább
Virág Klaudia
Amikor gyermekek voltunk, nem ismertünk lehetetlent, ahogyan a hibázás is, mint olyan, elkerülte a figyelmünket vagy egyszerűen csak nem törődtünk velük. Felnőttként viszont a hibáktól való félelmeink egyre mélyebben beleégtek a pszichénkbe. A megfelelés láthatatlanul átvette felettünk a hatalmat, pedig sokszor a kudarc, lehetőség arra, hogy fejlődjünk, nem kell megvédenünk magunkat tőle. Azok az emberek, akik képesek a hibáikból tanulni hatalmas személyes növekedésre tehetnek szert.
olvass tovább
Mertain Lilla
A legtöbb személynek az életedben elvárása volt feléd, hogy kellene viselkedned. Mára már elvárássá, megfeleléssé, szokássá válik a csendes élet élése, a partnerek kiválasztásánál légy óvatos, találd meg életed szerelmét, menj férjhez, szülj gyermekeket, és töltse ki az egész életedet a családod gondozása, hogy aztán magadra ne jusson idő. Dióhéjban, hogy megfelelj a társadalmi elvárásoknak.
olvass tovább
Király Eszter
Egy jó kapcsolat olyan, mint a tánc. Ha nem kapaszkodunk össze, ha nem préselődünk össze túlságosan, akkor elegendő terünk, és levegőnk marad, akkor tudunk igazán felszabadultan együtt mozogni. Ha túl erősen szorítasz, akkor az életterembe hatolsz, a privát zónámba csörtetsz, akkor felszabadult, örömteli lépéseimben akadályozol, egymás lábára taposunk majd, és suta, erőltetett, görcsös megfelelésbe csap át az egykori gyönyörű, egymást szabadon engedő, mégis egy ütemre mozduló, gyönyörű táncunk.
olvass tovább
