Amikor már senkinek sem szeretnél megfelelni, csak önmagadnak

Amikor már senkinek sem szeretnél megfelelni, csakis önmagadnak, akkor jön el a teljes lelki békéd és összhangod saját magaddal és a külvilággal. Rájössz, hogy egész eddig a mások szerint elvárt életét élted és már belefáradtál.

Majd egyszer csak felébredsz és elkezded a saját életed élni! A saját elvárásaidnak szeretnél már kizárólag megfelelni és önmagadnak akarsz élni. Önmagadért pontosabban. Persze mindig lesz akinek tiszta szívedből meg szeretnél felelni, akiket szeretsz és viszont szeretnek, de ez mégsem olyan, mint mikor minden egyes embernek, azaz a külvilágnak.

Ez a kultúránk része volt sokáig, megfelelni a környezetünknek és csak a jót mutatni kifelé és minden elvárásnak megfelelni, különben valami rossz lesz a következmény. Az idők változnak és már a világ sem az, ami volt, így a mi életünk is változhat, ha akarjuk. Eljön az az idő, amikor ülsz a vízparton, vagy egy padon az erdőben és gondolkodás közben beléd nyilall egy érzés, hogy „én még nem is éltem úgy igazán! Mi ez az egész, aminek a közepén csak ülök?” Eddig csak másoknak akartál megfelelni, de az se sikerült, mert olyan embereket vonzottál be, akiknek soha semmi nem volt elég jó és olyanokat vártak el tőled, amik nem is teljesíthetőek, mert erődön felüliek! Ez egy ördögi kör, jobb ha tudod.

Amikor már senkinek sem szeretnél megfelelni, csak önmagadnak - KERESD A NŐT - Lélekhangok -

Photo by GettyImages

Ugyanis azok az emberek, akik látják egy megfelelési kényszerrel küzdő emberen, hogy neki megfelelési vágya van, egyből irreálisan magasra teszik a mércét. Hiszen a kifinomult receptoraikkal ezt messzitől kiszúrják és kapva kapnak az alkalmon. Ezt hívhatnánk vonzás törvényének is, de szimplán csak logika, hogy aki ezt sugározza kifelé az szembetűnik annak, aki ezt vadássza. Te pedig máris „kapóra jöttél”. Az életutad teljesen megváltozik, amikor rájössz, hogy csak önmagadnak akarsz már megfelelni. Ez persze nem azt jelenti, hogy átesel a ló túloldalára és csak magaddal törődsz, hanem csak annyit, hogy eltűnik a bűntudat az életedből, amikor nemet mondasz olyan dolgokra, amelyeket nem is szeretnél igazán megtenni. A határaink meghúzása az egyik legfontosabb lépés az önmagunkkal való békés együttéléshez. Tudni kell nemet mondani diplomatikusan, mégis határozottan olyan dolgokra amiket te nem szeretnél megtenni. Ez az első lépés a saját határaink meghúzása felé.

Azok az emberek, akik igazán szeretnek, hidd el meg fogják érteni ezt és abszolút hajlanak a kompromisszumokra, azaz tekintettel vannak rád és az igényeidre. Akik pedig nem, ők le fognak válni az életedről, amint nemet mondasz, aminek valljuk be hosszútávon nagyon is jótékony hatása lesz. Van egy mondás, amely tökéletesen igaz: „Nemet mondok és megmondom ki vagy!”. Bizonyos emberek, miután már nem úgy ugrálsz ahogyan ők fütyülnek, nem fogják tolerálni azt, hogy nemet mondasz. Akkor derül ki az emberekről, hogy ki mennyire igaz barát, hogy mikor nemet mondasz, hogyan reagálják azt le. Akinek nem fűződik hozzád érdeke, el fogja fogadni ezt és továbbra is melletted marad. Viszont aki csak érdekből volt melletted, azt nem fogja érdekelni a te érdeked és igényeid. Sőt. Abszolút fel lesznek háborodva, ha már nem szolgálod ki a szükségleteiket. Egy idő után észre fogod venni, hogy bár kevesebb ember vesz körül, de mégis sokkal pozitívabb lesz az életed és ezáltal javul az életminőséged, mert már csak magadnak akarsz megfelelni.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!