Gyerekként mindenki nárcisztikus
Gyerekként mindenki nárcisztikus, jelentette ki Dr. Máté Gábor. De miért olyan nehéz magunkat rávenni arra, hogy ráeszméljünk, a nárcisztikus is traumákkal küzdő személy és pont olyan, mint mi?
olvass továbbGyerekként mindenki nárcisztikus, jelentette ki Dr. Máté Gábor. De miért olyan nehéz magunkat rávenni arra, hogy ráeszméljünk, a nárcisztikus is traumákkal küzdő személy és pont olyan, mint mi?
olvass továbbSzinte futótűzként terjedt el egy 16 éves fiú tragikus története. 16 év, csupán ennyi jutott neki végül az élet nevű, kacskaringós útból. A napi szintű bullying, amellyel szembesülnie kellett, öngyilkosságra sarkallta, és az emberek többsége csak értetlenül néz, hogyan is történhetett mindez. Cikkek tömkelegei boncolgatják a miérteket, a lehetséges okokat, a szülői felelősséget, de feltűnt egy másik szegmens, amivel azt hiszem megint csak nem foglalkozunk eleget.
olvass továbbEgy fájdalmas szakítást követően gyakran olyan dolgok mennek végbe az emberi testben, amiket nem is gondolnánk. Ugyanis az érzelmi traumának igenis nyoma van és nem csak lelki szinten.
olvass továbbAnnak a személynek, akinek viszontagságos, nehéz gyermekkora volt, később is sok blokkal kell majd szembenéznie. Egy ilyen korai trauma ugyanis legtöbbször az önértékelésre és az önmagadba vetett hitedre lesz negatív hatással.
olvass továbbOrvos- Tóth Noémi 2018-ban írta meg az első könyvét, az Örökölt sors címmel. Fő érdeklődési területei a transzgenerációs átadások, a korai kötődés felnőtt párkapcsolatokra gyakorolt hatásai és a traumák élethosszig tartó befolyása. Csomó kérdésre kerestem a választ, mikor szembe jött velem ez a könyv. Ha kíváncsi vagy arra, mennyire befolyásol, hogy milyen neműnek akartak téged, hogy vártak-e rád, hogy mit jelent a testvérsorrend, akkor ez a könyv neked szól. Rávilágított a tényre-hogy minden csak akkor mutathat javulást, ha dolgozunk vele, ha beleereszkedünk a legsötétebb titkokba is. Elhoztam pár kedvenc sorom a könyvből, jó szórakozást hozzá.
olvass továbbA kényszeres kontroll, másnéven irányításmánia mögött mindig félelem lakozik. Ezen félelem gyökere szerteágazó lehet. Ide sorolhatóak különféle gyermekkori traumáink, félelmünk az elhagyatottságtól a jelenben, esetleges fájdalmas nehéz szituációk elől való menekülés.
olvass továbbEgy gyerekkori trauma. Egy rosszul sikerült első szerelem. Egy sérülés, ami után úgy döntöttél, hogy a legjobb lesz, ha bezárod a szívedet. Felhúzod azokat a bizonyos falakat, extrémebb esetben egy egész páncélt viselsz magadon. A lelked körül.
olvass továbbSzerencsére ma már egyre többet beszélünk a gyermekkori traumák hatásairól, arról, hogy bármennyire is szeretnénk, a múltunkat nem tudjuk kitörölni és attól még, hogy mi nem akarunk foglalkozni vele, az még nagyon is foglalkozik velünk.
olvass továbbMindannyian átmegyünk életünk során különböző traumatikus eseményeken. Melyek valóban fájdalmasak és időbe telik a feldolgozásuk. Azonban egyikünk traumáját sem lehet kevésbé komolyan venni. Hiszen mindenkinek a sajátja a legnehezebb. Érthető, hogy ezek miatt elakadásaink lesznek későbbi életünkben, ahogyan azt is világos, hogy traumáink bizonyos magatartásformákat eredményezhetnek, ugyanakkor sajnos, ha tetszik, ha nem, nem bújhatunk mindig a traumatikus élményeink mögé.
olvass továbbSokszor nehéz meghatározni azt, hogy valóban szerelemről vagy traumás kötődésről beszélünk egyes párkapcsolatok esetében. Például, ha folyton ugyanazokat az ördögi köröket futjátok, szakítotok, majd újra összejöttök, de a dolgok egy kicsit sem változnak, akkor érdemes elgondolkodni, hogy valóban a mély érzelmek tartanak-e titeket össze. Az is intő jel, ha képtelen vagy a másik nélkül normálisan funkcionálni.
olvass továbbUgyanis legtöbben valamilyen gyermekkori vagy fiatalkori trauma hozadékaként sajnos nem rendelkezünk egészséges, sőt, akár csak kicsit is kielégítő önértékeléssel. Ezen azonban tudunk dolgozni, ami cseppet sem egyszerű, sőt, kifejezetten időigényes feladat, azonban a megnövekedett önbizalmunk és magabiztosságunk a társas kapcsolataink minőségén is javítani fog.
olvass továbbAz életünkben van két igazság, amit sokszor csak későn értünk meg. Az egyik, hogy néha nem is azok vagyunk, akinek sokáig gondoltuk magunkat. A másik pedig az, hogy ha egyszer elveszted azt, amit valódi boldogságnak hittél, az még nem azt jelenti, hogy a további életed boldogtalan lesznek. Sajnos az érzelmi traumák nyomot hagynak, olyan nyomokat, melyeket sosem felejtünk el...
olvass továbbVan egy könyv, Paolo Cognetti Nyolc hegy című műve. Létrejött egy olasz-belga-francia koprodukció 2022-ben, aminek az alapját ez a könyv adta, és aminek a filmes adaptáció címe is változatlan maradt: Nyolc hegy. A rendezést egy belga párosnak köszönhetjük, akik a való életben is egy párt alkotnak: Felix Van Groeningen és Charlotte Vandermeersch.
olvass továbbNéha elmélázom azon, hogy mennyire fájdalmas, hogy mi emberek valami elfojtott beletörődésben élünk. Természetesnek tartjuk a nehézségeket, a szenvedést, a leépülést, azt, hogy elhasználódva, megnyomorodva halunk meg.
olvass továbbA bánat és a magány szerintem olyan, mint a szürkehályog. Lassan történik az egész, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, és az ember észre sem veszi, hogy minden megváltozott. A különbség az, hogy a magánytól és a szomorúságtól nem lehet egy egynapos műtéttel megszabadulni. Sőt, soha többé nem lehet. De akkor mégis mit tehet az, akinek idejekorán kettétörik az élete? Képessé válhat arra, hogy együtt létezzen a traumáival? Van gyógyulás? Létezik újrakezdés?
olvass továbbÉletünk során olykor elviselhetetlen kihívásokkal kell szembenéznünk, és ez időnként meg is tör bennünket. Nem feltétlenül azért, mert ezek a nehézségek megoldhatatlanok lennének, hanem azért, mert a fájdalomra és a traumáinkra koncentrálunk, amelyeket ezek az élethelyzetek okoznak bennünk.
olvass továbbEgész életemben szorongással küzdöttem és éppen emiatt bizonyos helyzetekben jobban kezelem, mint másokat. Bonyolult múltam és gyermekkori traumám miatt sajnos különösen nehezen boldogulok a párkapcsolatokat illetően. Mindig nehéz kezelni a mentális egészségemet, de még nehezebbé válik, ha egy másik személy érzései és perspektívái is érintettek.
olvass továbbBármikor kibillenhetünk, ha a traumák árnyékában próbálunk létezni, bármennyire is jól funkcionáló életvitelt folytassunk. Az elfojtás egy bizonyos pontig működőképes szerep, valamelyest háttérbe tudjuk szorítani a múltat, ám erre építeni sosem kifizetődő – és előbb-utóbb hiba csúszik a rendszerbe.
olvass továbbA lelki fájdalmakból felállni és fejlődni, ez a traumatudatosság útja. A Lelki Egészség Világnapjára készülve a több éve működő Traumaambulancia Egyesület egy négyrészes interjúsorozattal hívja fel az emberek figyelmét saját jólétük, valamint az egyéni traumák tudatosításának és feldolgozásának a fontosságára.
olvass továbbMindannyian átmegyünk életünk során különböző traumatikus eseményeken. Melyek valóban fájdalmasak és időbe telik a feldolgozásuk. Azonban egyikünk traumáját sem lehet kevésbé komolyan venni. Hiszen mindenkinek a sajátja a legnehezebb. Érthető, hogy ezek miatt elakadásaink lesznek későbbi életünkben, ahogyan azt is világos, hogy traumáink bizonyos magatartásformákat eredményezhetnek, ugyanakkor sajnos, ha tetszik, ha nem, nem bújhatunk mindig a traumatikus élményeink mögé.
olvass tovább