Tapintható képzelet

Lengyel Sándor először a zenét kapcsoltatja ki, amikor leülünk beszélgetni. Mintha a zenei szerkesztő nem találta volna el a hangulatot, ami neki annyira fontos, hogy mindig minden hang éppen ott és úgy szólaljon meg, ahogyan azt „univerzuma” megkívánja. A kérdésre, hogy miért nem élő zenészeket alkalmazott eddig show előadásain, azzal válaszol, hogy a zenészek egészen másképpen működnek, mint amire neki szüksége van. Ahhoz előbb nála kell tanuljanak valamit, amitől a lelkük szólal meg előbb és a kezük csak utána húz vonót, pendít hangot.

Lengyel Sándor először a zenét kapcsoltatja ki, amikor leülünk beszélgetni. Mintha a zenei szerkesztő nem találta volna el a hangulatot, ami neki annyira fontos, hogy mindig minden hang éppen ott és úgy szólaljon meg, ahogyan azt „univerzuma” megkívánja. A kérdésre, hogy miért nem élő zenészeket alkalmazott eddig show előadásain, azzal válaszol, hogy a zenészek egészen másképpen működnek, mint amire neki szüksége van. Ahhoz előbb nála kell tanuljanak valamit, amitől a lelkük szólal meg előbb és a kezük csak utána húz vonót, pendít hangot. Abban megegyezünk, hogy a profiknak egyszerűen nem lenne erre idejük és vágyuk, akik pedig a tehetségkutatókban szerepelnek, azoknak is a bejárt út lebeg szemük előtt, hiszen a like gyűjtés a siker kulcsa. Egy EOS előadás részeként szerepelni pedig egészen másféle dolog. Az egyik karriert főleg a szakma uralja, a másik viszont, vezetése alatt, az emberi oldal határait feszegeti. Lengyel Sándor fejlesztései természetes folyamatokat építve haladnak előre, ami lassabb munkának tűnhet eleinte, de a végeredmény felől, csupán pár hónapra visszatekintve is, sokkal gyorsabb és hatékonyabb.

Hogy miért nem egy megszokott interjút olvas a kedves olvasó? Nem lenne „illendő”. Az egészet egyben érdemes látni, és nem belemenni a részletekbe, mert abban, jelen sorok írója szerint is, elvesznénk. Mindent csak egyben, egységében érdemes megismerni, megérteni. Lengyel Sándor szerint semmi gond nincs a munka- vagy élettempóval, sem a közösségi háló töredezettségével, sem a virtualitással, sőt szerinte tanulhatunk belőlük, hiszen ők mutatják meg az egyik lehetséges jövőt. Miközben ezt mondja, tényleg úgy érezzük magunkat, mintha máris a jövőben járnánk. Uszoda, stúdió, táncterem, minden, ami a futurológiánkból eddig kimaradt, de legalább abban bizonyossá tesz: nem biztos, hogy a hollywoodi filmek csupán a fantázia szüleményei, megeshet, hogy valaki filmre írta az általa meglátott valóságot. A félelem és az erősen foghíjas tudás persze nagy erő, „tévedhetetlen” éllel kirakott vélemény. Az eddig íródott néhány bulvár cikk zavarosan félrebeszél, amikor az EOS-ról van szó, de minden bizonnyal érdekesebb humánpolitikai, vagy éppen ideológiai maszkot ráhúzni, ha a „szemébe” nem mertek belenézni. Pedig nincsen semmi ijesztő a dologban, az egész „csupán” játék, mégpedig Lengyel Sándor alkotta EOS Játék technológia és azon keresztüli okítás, számos hasznos találmánnyal, melyek sikeresen „vizsgáztak” nagyvállalati rendszerekben.

Izgalmas a felismerés, miszerint a gyermekek nem ismernek határokat, nekik egy gyertyatartó például jelenthet bármit. Hogy azután, mi idősebbek, már szinte semmihez se kezdjünk hozzá csupán a kíváncsiságtól hajtva, „csak játékból”, mert már nem játszunk, nem érünk rá, olyan határokat állítottunk magunk elé, amiket nemhogy átlépni nem merünk, de megközelíteni sem. Félelem. Leginkább magunktól. Hogy nem leszünk elég jók valamiben, mert nem tudunk biztosra menni. Az EOS segít elmosni a határokat az emberek között, hogy együtt többre legyenek képesek, egymástól valóban tanulhassanak, átkerüljön a megszerzett tudás. És nem utolsósorban, Lengyel Sándor nem gyűjti a pénzt, meri azonnal tudássá generálni, majd vissza, majd oda, majd vissza. Nem ül rajta. Mert hisz benne, hogy aminek működnie kell, az működni fog. A képzetlen és misztikumok iránt vagy ellen elkötelezett lapíróknak és laikusoknak még Zolotov akadémikus és professzor fia, a komplex természetes és automatizált rendszerek kutatásának úttörői, még ők is misztikus felhőben lebegnek, mert tényleg kényelmesebb így beszélni róluk, címkéket aggatva. Akkor biztonságban érzik az „egyszerű és kiszámítható” világukat. Pedig ez a világ láthatóan nem egyszerű és nem meghatározott.

Amikor 27-en voltak együtt egy luxus szinten kiépített, 1500 nm-es pincében cégeik első ugrásszerű felívelésekor, Lengyel Sándor és barátja Gattyán György, már akkor a következő lépéseken és újabb 200 emberen gondolkodott, azután ezren, mert érdemes mindig előrébb látni. Az ember tényleg nem gondol bele kívülről, hogy mit jelent a gondolat

sebességével haladni, és amikor hatványozottan működik az egész,
akkor tényleg nincs idő elveszni a részletekben, ahogy tovább mesél alig kétévtizedes múltjukról. Tapasztalom, hogy a fantázia világok igenis léteznek, éppen most pottyantam bele. Az előtérében semmi különös nincs, legfeljebb az, hogy a város tetején vagyunk, ahonnan pár lépésre találjuk azt a nézőpontot, ahol a pesti oldal megmutatja a maga egységét, és ahol minden egyes ismerős ház csak egy kis részlet a tájképben. Azonban amikor odalépek a Földgömböt szimbolizáló, kerek felületű biliárdhoz, Lengyel Sándor megvalósult jövővíziójához, már azt gondolom, persze a játék tárgyi megerősítése sem szokatlan ott, ahol a high-tech éppen annyira természetes, mint a dolgok forgandóságáról szóló mostani beszélgetésünk. Egyik ötletből jön a másik, egyik hozzáteszi a sajátját a másikéhoz, és azonnal létrejön a legfrissebb tudás, amitől minden és mindenki megváltozik. Persze csak akkor, ha múltbeli tudását pihenni hagyja valamelyik sarokban.

Az EOS INSTITUTE kulcsa a rendszer és a rendszerekből létrehozott hálózat. Legyen az Luxemburg vagy éppen Los Angeles, ahol a törésvonalak mellett a hatalmas energiák is felelősek lehetnek a földmozgásokért. Teljesen mindegy, hiszen egészében működik, és elveszni a részletekben a lehető legnagyobb lassulást okozná, és ennél a tempónál nemhogy a megállás, de a fék sem lehet megengedett - magyarázza. A falon kivetítők, a berendezés, a DJ pult, a tágas és fényben úszó étterem éppen azt támasztja alá, hogy lényegében már a huszonkettedikben járunk, és mindez nem tűnhet mesének. Hiszen amikor kézzel tapinthatóvá válik a képzeletünk, akkor abban a pillanatban megkönnyebbülünk, megértjük az EOS egy parányi részletét: az élet mint tánc, a változás mint mozgás, megérthető és megtanulható, és ha a zenei analógiáját vesszük, ugyanezt kapjuk eredményül, érezzük benne a harmóniát és tudásra teszünk szert. Igaz, itt máris hús-vér emberek gyakorolják ezt, járnak az EOS SCHOOL valamelyik „osztályába”, ami itt bonyolultsági fokozatot jelent és vizsgáznak, újabb diplomákat szereznek. Miközben a világítás, a berendezés, és az aura lehetne a világ bármelyik nagy színházának bármelyik termében, itt Szemináriumok, bennük táncos show műsorok és Studio Tour látható, amik egyszerre tanítják és szórakoztatják a közönséget.

Lengyel Sándor a kérdésre, miszerint létezik-e olyan logika, hogy születésünk előtt mi magunk teszünk dolgokat, amolyan rendezőként, csak felnőttként mindezt elfelejtjük, a már fent említett gondolattal válaszol a gyermekek játszi könnyedségéről, az utakról, amelyeken bátran járnak, mert csak így lehet oda jutni. A változás, a fejlődés valódi okáról, törvényeiről és fontosságáról beszél. Amikor nem csak úgy vagyunk a világban, hanem amikor van merszünk is eggyé válni vele. Elmosva a határainkat. A világ kezdeteire utaló a nagy medencében a víz, finom érzésekkel és érintésekkel itatja át a testet és a lelket. Belemerülve könnyebbé válnak a túlterhelő napok. Igaz ebben a tér-időben nem huszonnégy órában számol az ember, hanem valami egészen más időben.

A sejtelmesség megmarad, amikor visszatérek a valóságba egy egészen másféle realitásból. Arra gondolok vissza, hogy pár kilométerre, a város szintje felett, létezik valami egészen más élet és szellem. A kapuk éppen csak kinyíltak, az EOS SCHOOL mostantól látogatható. A valósághatáraim elmosódtak, amikor bepillantást kaptam, és Lengyel Sándor engedett játszani. És ha egyszer majd élő zenészekkel realtime-ban reagálnak hangok a történésekre, minden bizonnyal újabb jelentés-, és teremtésréteget kaphat a szövet, amelyben a gondolatok összekapcsolódnak, és az anyagi értékek tudássá alakulnak, majd vissza, majd megint... Tudást vesznek és jövőt csinálnak belőle, a széf folyton ki van ürítve, hiszen ez a fej ötletekben és sikerekben sem szenved hiányt.

Bokros László
Fotó: Siető Gábor

• Eos eos institute interjú Lengyel Sándor

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!