Tapintható képzelet

  • 2014. július 25.

Lengyel Sándor először a zenét kapcsoltatja ki, amikor leülünk beszélgetni. Mintha a zenei szerkesztő nem találta volna el a hangulatot, ami neki annyira fontos, hogy mindig minden hang éppen ott és úgy szólaljon meg, ahogyan azt „univerzuma” megkívánja. A kérdésre, hogy miért nem élő zenészeket alkalmazott eddig show előadásain, azzal válaszol, hogy a zenészek egészen másképpen működnek, mint amire neki szüksége van. Ahhoz előbb nála kell tanuljanak valamit, amitől a lelkük szólal meg előbb és a kezük csak utána húz vonót, pendít hangot.

olvass tovább