Szakkörök, különórák, tanfolyamok

A tanév elején az egyik dilemma, hová járjon az iskolás gyermek tanítás után. A választás sokszor azért nehéz, mert túl sokból lehet választani, de lehet azért is nehéz, mert alig van lehetőség.

Induljunk ki abból az ideális helyzetből, hogy az iskoláknak szervezni kell – és szerveznek is – ingyenes szakköröket. Amennyiben ilyen lehetőség van, ennek több jó oldala ismert. Túl az ingyenességen, illeszkedik az iskolai napirendhez, nincs kárára a tanulásnak; vagy épp korábban ér véget, és még van idő tanulni délután. Nem csak anyagi szempontok fontosak a választásnál. Figyelembe kell venni a gyerek szükségleteit, beállítottságát, képességeit. Ezek az elsődleges szempontok. A szülők ösztönösen jól választanak művészlelkű palántának művészeti szakkört, örökmozgóknak sportot. Azt is mérlegelni kell, hogy talán a legjobbat akkor tesszük, hogyha segítő tanárt fogadunk, aki korrepetál, fejleszt, így teszi könnyebbé a haladást. Talán az egyetlen hiba, amit sokan vétenek, hogy az időtényezőt nem veszik figyelembe. Egy hét öt munkanapból áll. Ez önmagában sem sok, akkor különösen kevésnek tűnik, ha széles érdeklődési körű gyermeknek keresünk elfoglaltságot. Más részről azt is figyelembe kell venni, hogy az alapfokú iskola 8 év, nem kell egy tanév alatt mindent behabzsolni. Az iskolások elsődleges feladata a tanulás. Abban kell jól teljesíteni, azt kell segíteni minden lehetséges eszközzel. Ráadásul nem szabad olyan hibába esni, hogy romló tanulmányi eredményt olyan megszorításokkal szankcionálunk, amik valójában elveszik tőle, amire szüksége van. Ha van kedvenc sportja, és szívesen jár sportkörre, egyesületbe, nem szerencsés megvonni „büntetésként”, mert a mozgás, a rendszeres tudatos sportolás nem csak fizikailag hat építően, de az idegrendszer működését is támogatja. Elképzelhető, hogy fontosabb egy külön tanár, mint egy tanfolyam, és az is lehetséges, hogy szívesen jár olyan szakkörre, ami épp részképességének gyengeségére hat fejlesztően. Súlyozni kell. Azok, akik zenét tanulnak és sportolnak is, nem ritka, hogy heti 6 napon elfoglaltak délután, tehát még a szombatot is feláldozzák.

Hogyan dönthetünk tehát jól? Figyelembe véve a gyermek szükségleteit és vágyait is, próbáljuk először a legszükségesebbeket megtartani csak, igyekezzünk 3-4 munkanapot foglalttá tenni, hogy legyen hét közben is egy kis fellélegzés. Ha ezt semmiképpen nem tudjuk megtenni, állítsunk össze a hetirend mellett egy napirendet, minden egyes napra, órára, percre lebontva a tevékenységeket, beleszámítva az utazást is. Ezt a táblázatot helyezzük el a tanuló asztal felett, hogy minden nap láthassa. Szorítsunk bele – lehetőleg naponta – legalább fél óra olyan szabadidőt, amikor lehet „csak úgy” lenni, bambulni, molyolni. A napirendet mindig, minden körülmények között be kell tartani, ezért nem árt, ha közösen készítjük el a gyerekkel. Segíteni fog strukturáltan látni a hetet, egy idő után pontosan fogja tudni, mire van ideje és mire nem lesz.

Mindannyian azért taníttatjuk még külön is gyermekünket, hogy többek, jobbak legyenek. Szerezzen ez a folyamat mindnyájunknak örömöt.

Gálfi Anikó - okleveles gyógypedagógus, pszichopedagógus

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!