Miért nem érzel igazán?

Nagyon egyszerű a válasz. Azért mert nincs helye benned a mély érzéseknek. Azért, mert bár azt hiszed vannak valós érzelmeid, de ezek valójában nagyon ritkák, és arról ismered fel őket, hogy megrendítő és átalakító erejük van.

Ezért van az, hogy a hirtelen tragédiák jobban és gyorsabban alakítanak át, mert azt nem tudta előre kiismerni az elméd és nem készült fel arra az érzelemre tudat alatt, amit a helyzet kiváltott. Mivel egy ilyen esetben nincs a háttérben tanult érzelem, ezért valóban megrendít és sok mindent átalakít benned. És ezért van az is, hogy az emberek csak szélsőséges esetek hatására tudnak változni, mert nincs mihez viszonyítaniuk az érzelmet és mert nem szoktatták hozzá magukat.

Valójában olyan vagy mint egy jó nagy zsák, amibe folyamatosan pakolsz és folyamatosan pakolnak. Ingereket, amelyek érzelmeket váltanak ki, de egy idő után hozzászokik az elme és még több inger kell, hogy érezz valamit. Mivel tudattalanul is egyre erősebb ingereket keresünk, hogy bekapcsoljanak az érzelmeink, egy idő után szinte már semmi nem tud mély érzéseket kiváltani belőlünk.

Miért nem érzel igazán? - KERESD A NŐT - Lélekhangok - elfojtás, érzések, lélek,

Photo by Eri Miura / GettyImages

Folyamatosan nagyon erős ingerekhez szoktunk. Az ezekre adott érzelmi válaszaink alakítják ki az ízlésünket, ami aztán a személyiségünkké válik. Hihetetlen vegyi folyamatok irányítják azt, hogy mitől érezzük azt, hogy érzünk valamit és ezekhez a vegyi robbanásokhoz hozzászokik az elménk és a testünk és még többet követel belőlük. Például az intim kapcsolatoknál is ezért tör be az unalom az életünkbe. Nem elég a vegyi robbanás, amit a másik kivált, mert hozzászoktunk és ha nincs több, úgy érezzük nem történik semmi, nincs inger és továbbmegyünk, hogy egy újabb ember, helyzet ezt kiváltsa. Aztán ahhoz is hozzászokunk, és ez így megy, az idők végezetéig.

Lényegében kicsit sem romantikus ez a tétel, és azt is mutatja, hogy úgy vagyunk kialakítva, hogy nagyon azt akarjuk hinni, hogy urai vagyunk az életünknek, de valójában a vegyi folyamataink irányítanak minket és a tudattalanunkban elrejtett kis csomagjaink. Az igazi érzelmek ebből adódóan ott kezdődnek, amikor felismerjük a korlátozottságunkat és az automatizmusainkat, és elkezdjük tudatosan átalakítani. A tudattalanból lényegében nem lehet ezeket kitisztítani, de megtanulhatsz nem automatikusan érezni és választani. Ezeket a mintázatokat minden ellenkező hír ellenére sem lehet kitenni, kitisztítani, karma oldani, meg kivarázsolni. Ezeket megismerni lehet és új mintákkal átírni.

Ez okból van az, hogy pozitív gondolkodhatsz te napestig, nem fogsz tudni jólétet teremteni magadnak, ha esetleg több generációt átfogó mintád fut a szegénységgel kapcsolatban. Ezért van az, hogy újabb és újabb partnereket keresel, hogy végre valamit érezz.

Nem lehet semmissé tenni a mintáidat. Egy dolgot lehet, felismerni, hogy ez is én vagyok, eszerint érzek és cselekszem, majd hozni egy új döntést és a régi mintáid helyett, új és kiteljesítő mintákat építeni.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.