Miért félünk annyira boldognak lenni?

Csak ennyi? Nincsenek problémák? Az hogyan lehetséges? Semmi családi konfliktus, hitelfizetési képtelenség, de még egy nyamvadt betegség sincs? Hol élsz te, Disneylandben? A rossz hír összehoz. Olyan, mint a cigibarátság, a dohányos összetartás, arra a tíz percre, amíg elszívnak egy szálat, megmagyarázhatatlan szoros kötelék alakul ki azok között is, akik életükben azelőtt nem is látták egymást. A közös káros szenvedély világokat hoz össze néhány percre. A rosszhír-barátságok ugyanilyenek. Összejönnek a pletykafészkek, és a másokkal történt balszerencsét megrágják kissé, csócsálják, forgatják a szájukban. Sajnálkoznak, hümmögnek egy sort közösen, együtt érző szavakat ismételgetnek, aztán ahogyan az utolsó csikket a földbe tapossák, ugyanúgy elfogy a közös téma náluk is, nincs már, mi összetartson. Érdekes, a rossz hír sokkal gyorsabban terjed, mint a jó.

A sors nagy ünneprontó tud lenni. Mert valóban előfordul, hogy amikor minden életmozaik csodásan simul a helyére, akkor sajnos bebasz a szentkúti búcsú. Ez van, ez ellen nem tudsz mit tenni. Ezért amikor boldog vagy, tartsd vissza a lélegzeted, kerüld a fekete macskákat, ne sétálj át létra alatt, vagy legalább tedd keresztbe az ujjaidat. Komolyra fordítva, ne kockáztasd, hanem őrizd, vigyázz rá. A happychondria terjed, mint egy vírus, már csak kevesen vagyunk immúnisak rá. A boldogság szemfényvesztés, tündérpor, fugazzi, és terjed a nézet a generációról generációra, hogy a boldogság nem szül boldogságot, hanem csak inkább valami előhírnöke egy további szenvedés periódusnak. Nem csoda, hogy szépen megtanultuk a leckét: a boldogság olyan valami, amitől félni kell.

Te ne siettess semmit, mert akár elhiszed, akár nem, minden a legmegfelelőbb pillanatban érkezik el. Ne kényszerítsd magad sablonba, előfordul, hogy nem férsz bele, és kilógsz a sorból. Nincs nagykönyv, nincs életkódex, ami használati útmutatót adhatna, mely életszakaszban milyen eseménynek kell megtörténnie veled. Ne játszd botrányosan ezt az életet, mert a boldogság ingyen van, és nem valami érdemrend, nem kell azt kiérdemelni egyáltalán senkinek.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.