Mikor mondunk nemet? Mikor érezzük magunkban azt, hogy ez most már túl sok nekünk is? És hányszor szorítjuk háttérbe a saját szükségleteinket azért, hogy másoknak megfeleljünk, ahelyett, hogy egyszerűen azt mondanánk: nem?

Sokszor hajlamosak vagyunk mindenben egyetérteni másokkal, még akkor is, ha az időnként nem elfogadható számunkra. Ritkán mondunk nemet, ha kérnek tőlünk valamit. Érdekes ellentét ez, hogy gyakran nehezünkre esik nemet mondani még egy olyan dologra is, ami teljesen távol áll tőlünk vagy akár az értékrendünktől. De miről is szól ez az egész?

Nem másról, mint a saját én-határainkról. A saját belső korlátjainkról. Ha sosem tanulunk meg nemet mondani azzal csak azt eredményezzük, hogy minden emberért, aki az életünkben van van megteszünk plusz egy lépést. Ilyenkor pedig mi is történik valójában? Az, hogy azzal a plusz egy lépéssel, amit feléjük teszünk, szépen lassan eltávolodunk saját magunktól. 

Legtöbbször persze azért tesszük ezt, mert azt gondoljuk így majd jobban szeretnek vagy fogadnak el bennünket, de ez csupán egy illúzió. Éppen csak, hogy ezzel még kiszolgáltatottabbá válunk és be kell látni azt is, hogy azok az emberek, akik nem tudják elfogadni, hogy időnként bizonyos dolgokra valóban nemet fogunk mondani, a legkevésbé sem tisztelik a határainkat. 

Nem attól leszel rossz ember mások szemében, ha képes vagy kiszabni a saját határaidat. Nem is attól, ha nem hódolsz be mindenki akaratának. Sőt éppen ellenkezőleg, ezzel csak a tiszteletet fogod kivívni a megfelelő emberekből. Azzal, hogy képesek vagyunk kiállni önmagunkért, nem azt jelenti, hogy énközpontúak lennénk, és ezt mindenkinek tudnia is kell.  Az önmagunkért való kiállás öngondoskodás, nem önközpontú viselkedés, és ezt mindenkinek tudnia kell. Ha valamire nemet szeretnél mondani, akkor nagyon valószínű, hogy azt is kell tenned. 

Mindenkinek joga van szabadon kifejeznie önmagát. Bárki bármit mond, soha ne hátrálj meg azzal kapcsolatban, hogy kiállj magadért.

• énhatárok önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!