Az elégedetlenség a boldogtalanság egyik oka!
Mindenki keresi a nagy szerelmet, és olykor úgy tűnik, meg is találja. Aztán valami történik, és hirtelen véget ér. Furcsa az emberi természet és a boldogság egymáshoz való viszonya, nehezen találják meg a közös nevezőt.
– A boldogtalanság egyik oka az elégedetlenség – mondja egy barátom. Az emberek keresik a nagy szerelmet, az igazit, aztán mikor rájuk talál, úgy gondolják, hogy hát igen, ez nagyszerű, de ha ezt meg tudtam szerezni, akkor ennél jobbat is tudok.
Boldogan–boldogtalanul élnek tovább folyton a jobbat kutatva. Mert hiába jó az, ami van, sőt, messzebb megyek, hiába teszi boldoggá őket, valamiért azt gondolják, hogy fokozható a dolog. Az embernek könnyen megnő az önbizalma egy jó kapcsolattól, ahol megbecsülik és szeretik. Rögtön azt hiszi, hogy ezt ő csinálja egyedül, hogy ez csak úgy, önmagáért jár neki méghozzá alsó hangon! Rögtön megállapítja, hogy ennél sokkal jobbat érdemel, és a másik örüljön, hogy egyáltalán vele van.
– Szóval elkezdi keresni a szebbet, jobbat, és jókora önbizalommal a zsebében, amit otthonról hoz, nagy valószínűséggel meg is találja. Amit aztán követhet az annál is jobb, ha talál, és legtöbbször boldogtalanság a történet vége. Mert ilyenkor az ember nem a boldogságot keresi, hanem önmaga nagyszerűségének bizonyítékát, aminek valljuk be, ez a módja meglehetősen gyermeteg és éretlen.
– Az emberek gyakran futnak bele abba a hibába, hogy azt hiszik: az, amire vágynak minden esetben megegyezik azzal, ami boldoggá teszi őket - mondom. Pedig ez a két dolog a legritkább esetben esik egybe.
A legtöbbször egymással szöges ellentétben állnak azok a dolgok, amelyekre vágyunk, és amelyektől tényleg boldogok vagyunk. Ezért amikor a vágyaink valóra válnak sokszor értetlenül állunk, és nem értjük, miért nem érezzük azt a nagy boldogságot. Megkaptuk, amire annyira vágytunk és mégsem vagyunk boldogok. Hol a hiba?
– Hiba nincs sehol, csupán nem tartottunk önvizsgálatot, és nem beszélgettünk el magunkkal őszintén. Nem tisztáztuk magunkban, hogy hiába szerezzük meg vidéken álmaink kastélyát, ha egyszer a nagyváros hangzavarában érezzük jól magunkat, nem fog minket boldoggá tenni a vidék csendje. A példa meglehetősen szélsőséges, de azt hiszem, érthetővé teszi, hogy a boldogsághoz önismeretre is szükség van. Ahhoz, hogy a megfelelő úton induljunk el a boldogság irányába mindenképp!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez