Az ember mindig gondol magáról valamit, hogy milyen a külseje, és a végén általában kiderül, hogy az tök nagy hülyeség. Kevés olyan ember van, aki tetőtől talpig tisztában van magával és vállalja mindennel együtt magát. A sármos nőnek ez is az egyik ismertetője. De hogy pontosan mit is takar ez a kifejezés? Nem én találtam ki, de kifejtem...

Nemrég valaki azt mondta nekem, hogy sármos vagyok. Én. Sármos. 30 éves fiatal nő létemre sokféle jelzővel találkoztam már, de ezt ezidáig még nem hallottam sehol. Meg is lepődtem, mert nem tudtam, hogy ez most jót jelent, vagy rosszat, esetleg mindkettőt egy kicsit egyszerre. Az illető azonban gyakorlatilag egyből megnyugtatott, hogy Jézus, csak félre ne értsem, ő ezt abszolút pozitívan érti. Kértem, hogy magyarázza el.

A sármos nő tehát mindenféleképpen egy határozott karakter, akinek a legfőbb szexepilje az egyénisége. Szép, de nem a klasszikus értelemben vett szépségre kell gondolni, hanem olyasvalakire, akit nem lehet elfelejteni, és nem lehet összetéveszteni senkivel. Erős kisugárzással rendelkezik, megáll a saját lábán, és legfőképpen tudja, mit akar. De nem férfias – ezt azért fontos hozzátenni.

Egész életemben arra vágytam, hogy angyalhajú, babaarcú lány legyek, hosszú fürtökkel, szelíd tekintettel. Tudjátok, az a tipikus klasszikus értelemben vett szépség. De nem lettem az. Egész életemben problémám is volt emiatt a külsőmmel, sosem éreztem magam brutál jócsajnak, és felállítottam magamban mindenféle buta sztereotípiát magamról: én vagyok a tökös csaj, a vamp, a domina, a femme fatale, a nő, akit nem vesznek feleségül, a végzet asszonya, a rossz kislány, a nagyszájú spiné. Mennyi baromságot képes az ember magáról gondolni, aztán a végén kiderül, hogy minden, amit képzelünk magunkról igen messze áll a valóságtól.

Persze túl vagyok én is sokmindenen. Például egy súlyos betegségen, ami épp a nőiségem tagadásából fakadt, önismeret-fejlesztő tréningeken, drámai hullámos belső utazáson, tehát épp elég dolgon, hogy ma tisztán tudjam, ki és milyen vagyok valójában. Azt kell, mondjam, talán ez az ismerősöm fogalmazta meg a legjobb jelzőt az én típusomra: a sármos nő. Igen, ilyen tényleg van. És bár számtalan alkalmam lett volna megnöveszteni a hajam, valamiért sosem tettem, tehát emiatt sem lehet a külső tényezőket okolni. Hozzáteszem, hogy a sármos nőnek nem feltétlenül és kötelezően rövid a haja minden esetben, csak az enyém mindig is ilyen volt történetesen. Kivéve, amikor a kemoterápiáktól kihullott, és összevásároltam magamnak mindenféle hosszúságú parókát. Mondjuk azt élveztem, de az életben nem leszek közelebb a hosszú hajhoz annál az esetnél.

Be kell vallanom, hogy ezt a kérdéskört boncolgatva ez volt a legszebb bók, amit valaha kaptam. És bárki lehet sármos nő, aki őszintén és büszkén felvállalja az igazi egyéniségét. Merthogy ennyi a titok.

A képen Ruby Rose látható, aki egy vérbeli sármos nő, nyíltan vállalja másságát, és még csak nem is ezért sorolható ebbe a kategóriába, hanem a különleges karaktere miatt.

• a sármos nő határozottság karakter nő női típus nőiség öntudat sárm szépség szexiség

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!