KERESD A NŐT / Férfi szemmel


Férfiszempont: Megosztottam az ágyam, de az érzéseim soha

Sajnos mindannyiunk életében vannak hullámvölgyek, amiket nehezen vészelünk át, ilyen a szakítás is, ha pont rosszkor ér minket, és nem tudjuk helyén kezelni a körülöttünk lévő dolgokat. Nem szabad hagyni, hogy valaki a mindenünket jelentse nekünk, mert ha elveszíted, nem marad semmid, és ott maradsz magadra céltalanul, üresen. Ennek következtében jönnek a rossz döntések, és a ragaszkodó, üres kapcsolatok.

olvass tovább

Férfiszempont: Nem vagyunk jók együtt?

Nehéz kérdés, és nem gondolom, hogy egy gyors válasszal el lehetne intézni ezt a kérdést, hiszen ahány ember, annyi probléma, ahány kapcsolat, annyi nehézség, de nyilván vannak egy kapcsolatnak alappillérei, melyek, ha nem állnak szikla szilárdan, könnyen összedől a boldogság vára.

olvass tovább

Férfiszempont: Úgy vagyok a barátokkal, mint a szexszel

Nos, én úgy vagyok a barátokkal, mint a szexszel, inkább a minőség, mint a mennyiség, de ezt embere válogatja. Egy barátság is lehet olyan, mint egy párkapcsolat, lehet hosszú ideig félreismerni valakit, vagy csak egy adott szituációban felismerni az ember igazi oldalát. Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon miért lehet, hogy egy több éves barátságnál ezerszer többet érhet egy akár egy éve sem tartó ismeretség?

olvass tovább

Könnyeim simogatnak

Sötét van, az eső szakad, nincs itt senki, az utca kihalt. Egyedül ülök a hideg kövön, haza mennék, de nincs hova. Nem akarok otthon sem lenni, nem akarok sehol sem lenni. Tartanék valamerre, de nem látom az utamat. Mitől volna jobb egy üres lakásban, ahol csak a magány vár rám, az a magány minek évek óta vagyok hű szolgája.

olvass tovább

Lélekrabló II: A gyermeklelkű férfi

Hallasz? Látsz? Érzel? Tudod, ki vagyok? Kérlek, mondd el! Mondd el, ki is vagyok én. Mesélj rólam! Mondd el, mit tegyek! Mondd el, mit csináljak! Vezess egy szebb világ kapuihoz! Add kezembe a kulcsot és fog közben a másik kezem! Engedj be, hogy lássam! Lássam magam!

olvass tovább

Apám nélkül

Sokszor elgondolkodom, mennyiben változott volna az életem, ha résztvevője lett volna valaki, akit apának szólíthatok. Egy férfi, akire felnézhetek, és nem csak elrettentő példák képzeletbeli szobrát állíthattam volna neki. Nagyon sokat köszönhetek a családomnak és édesanyámnak, akik a nehézségek ellenére embert faragtak belőlem, sokévnyi küzdelem és verejték árán, de vajon ezek a dolgok kiválthatják egy apa szerepét? Nem hiszem.

olvass tovább