Férfiszempont: Nem vagyunk jók együtt?

Nehéz kérdés, és nem gondolom, hogy egy gyors válasszal el lehetne intézni ezt a kérdést, hiszen ahány ember, annyi probléma, ahány kapcsolat, annyi nehézség, de nyilván vannak egy kapcsolatnak alappillérei, melyek, ha nem állnak szikla szilárdan, könnyen összedől a boldogság vára.

Úgy gondolom, manapság egy kapcsolat gyilkosa az lehet, hogy nem vagyunk tisztában sem önmagunkkal, sem a másik féllel, mikor fejest ugrunk ebbe a medencébe seperc alatt, amiben lehetséges, hogy csak bokáig ér a víz. Ahelyett hogy együtt töltenénk meg boldogságunk vizével, elvárásaink vödrével merjük ki utolsó esélyeink cseppjeit.

Amikor azt látjuk, hogy körülöttünk mindenki boldog, kiegyensúlyozott, problémák nélkül mosollyal az arcán éli mindennapjait, hajlamosak vagyunk bepánikolni, és reményekkel telve kapkodni minden kéz felé, amely egy kicsit is segítően nyúl felénk. Így leszel kapcsolatban valakivel, akit nem is ismersz, és itt kezdődnek a problémák. Amint a kezdeti zsongás és a pillangók eltűnnek a találkozókról, derültégből villámként csap belénk a felismerés, és a józanító igazság. Túlságosan megkedvelni valakit, aki mégsem felel meg az elvárásainknak. Aki más értékrendet képvisel, más szabályok szerint él, más életvitelhez van szokva, amit nem tudunk elfogadni. Az érzéseink, szemben a gondolatainkkal. Vagy a kapcsolat erősebb karaktere dönt, vagy megvárjuk, míg betelik az a bizonyos pohár, és nyakon nem öntjük vele a másikat.

Megpróbálhatjuk ilyesfajta ellenszenvünket besöpörni a szőnyeg alá, de egy idő után annyi problémát söprünk be alá, hogy már átesünk rajta. És ismételten ott állunk, hogy valamelyik félnek változnia kéne, hiszen a dolgoknak ez a menete, nem működhet sokáig. Valakinek pedig a jellemét megváltoztatni nem csak nehéz, de szinte lehetetlen, és milyen jogon jönnénk mi ahhoz, hogy valakinek az eddigi formában leélt életét gyökeresen megváltoztassuk, csak mert nem illik bele a mi elképzelt képünkbe. Kettő opciónk marad, vagy megpróbálni megváltoztatni a másikat, vagy megváltoztatni a gondolkodásunk, és elfogadni. Ez az, ami manapság hiányzik belőlünk, az elfogadás. Ez az a dolog, amit becsülök a régebbi generációban, nyilván mondhatjuk, hogy más világ volt, nem volt még ennyi tere és lehetősége ismerkedni az embereknek, de úgy gondolom, akkor még jelentettek valamit az olyan dolgok, mint a megbecsülés, a hűség, a család, és hogy régi közhelyekkel éljek, ha valami elromlott, azt megjavították, nem eldobták... de ha nem is javították meg, elfogadták úgy, ahogy van.

Ha problémák is voltak két ember között, és nem is voltak egy állásponton semmiben, egy dologban vitathatatlanul egyet értettek, szeretik egymást és összetartoznak, amit senki és semmi nem változtathatott meg, és tudták azt, hogy mindent félretéve, van valaki otthon, aki várja őket, és akire mindenben számíthatnak, és ugyanígy, fordítva is. Ez mind döntés, és hozzáállás kérdése volt. Olyan alapelveket vesztettek el az emberek, amik nem csak egy kapcsolatban, de bármilyen baráti, munkahelyi viszonyban alap dolgok voltak, és ma már egy világgal harcolunk a párunk ellen, és nem pedig vele, a világ ellen.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!