Szentes Flóra Babett

Abban hiszek, hogy mindannyiunkban megtalálható ugyanaz. Rejlik bennünk valamiféle közös mélység, mely sokszor úgy tűnhet, érthetetlenül terül elénk csupán. Mégis azt gondolom, hogy minden érthetetlen könnyen értelmet nyerhet a megfelelő hívószavakra. Minden mozzanatommal azon vagyok, hogy megtaláljam ezeket a szavakat, s írásaimmal megszólíthassam olvasóimban azt, ami mindegyikünkben benne van. További tartalmakért látogass el a „Flóra Babett” néven futó Facebook oldalamra – várlak, s köszönet, amiért velem tartasz!





Miért neveljelek? Hogy végül mással légy boldog?

Miért jó az neked, hogy kijelented, te most senki mellett nem állapodnál meg, de azért velem belekezdesz? Akármit is teszek, jót, vagy éppen neked nem tetszőt, csak az alkalmat lesed, hogy az orrom alá dörgölhesd. Minden lépésem számon tartod, és ha csak egyszer is bizonytalanabbul emelem a lábam, arra hivatkozva intesz búcsút nekem.

olvass tovább

Sikertelenségem a táptalajom

Itt állok a sokadig félresikerült történet felett, bevallom, egy kicsit könnyes a szemem. Nyilvánvalóan nem megy könnyen, nem élem meg derűsen a sikertelenséget. Fárasztó ugyanahhoz a ponthoz érni a párkapcsolatokban, ahol arról döntesz, hogy a másik nélkül kell tovább menned. Megfogalmazod, hogy miért nem maradhat változatlanul a helyzet, hogy miért nem elég már ez neked: többre vágyik a lelked.

olvass tovább

A csapból is az elfogadás folyik

Nem nézel szívesen a tükörbe, nem fogod meg jó érzéssel a combodat, nem szereted az arcodat, a mosolyodat. Képtelen vagy látni a gyönyörűségedet, az őszinte, meztelen valódat. Nem tölt el jó érzéssel a fizikai megnyilvánulásod – nem fogadod el, de nem is akarsz változtatni azon, amin lehetőséged van – csak szimplán a gyűlöletet választod magaddal kapcsolatban.

olvass tovább

A jóhoz, és a rosszhoz is ragaszkodunk

Amikor felfedezzük, hogy valami tökéletesen funkcionál az életünkben, megfelelő szerepet tölt be és jó értéket képvisel, akkor magától értetődő a hozzá való ragaszkodás. Vegyük például a jó szokásokat, az éltető szabályokat, a biztonságot adó határokat. Azzal, hogy az életünkben vannak, előre visznek, gazdagítanak, és a bőség útján vezetnek minket.

olvass tovább

Adós párkapcsolatban megöljük a szerelmünket

Aki sokat kapott, adósként már nem tudja magát egyenrangú félként, társként megélni a kapcsolatban – ugyanis többek között erre lenne szükség ahhoz, hogy egészségesen működhessen két különálló ember között egy kapcsolat. Hogy a kettejük között lévő finom, mégis rettenetesen érzékeny mérleg, ha csak időről időre is, de mindig helyre billenjen, egyensúlyban legyen.

olvass tovább

Soha életemben nem bocsátom meg!

Ezt egyszerűen képtelen vagyok megemészteni, feldolgozni, majd elengedni és elfelejteni. Főleg te nem kapod meg ezt tőlem – nem lesz olyan pont az életemben, amikor békét lelek, és a szemedbe nézve azt mondom, hogy figyelj, igazából mindegy: már értem, másképpen és máshonnan nézem, többé már nem a részem. Elengedtem, és szeretném, hogy többé téged se emésszen, költözzön közénk végre béke. Na, ez az, amit te nem érdemelsz meg.

olvass tovább

Aki nem tudja, az nem is taníthatja?

Néha már-már szürreálisan sokat számít, ha valaki ténylegesen letesz valamit az asztalra, ha szemmel látható, esetleg még kézzel is fogható a sikere, elért eredménye. Érthető, hogy alapvetően ehhez kötjük az elismerést, az alázatot, és a hajlandóságot a tőlük való tanulásra. Mert bizonyította az a valaki, hogy nem csak vizet prédikál, hogy valójában van mögöttes tartalma, meg van a miértje, és ténylegesen bízhatunk benne. Hogy lehet tőle tanulni, sőt érdemes, hiszen minden szava értékes és értelmes.

olvass tovább