A Négy nő nem mese, hanem egy folytatásos webregény. Olyan kapcsolatokról és viszonyokról szól, amik lehetnének bármelyikőnk kapcsolatai vagy viszonyai. A négy nő mesél és mi megismerünk életeket, fájdalmakat, örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. Egyszóval kegyetlen.

Ülök a dugóban. A visszapillantóban az arcomat bámulom. A szemeim alatt szarkalábak ülnek, a bőröm kissé fakó, régen érte nap, vagy szolárium. Be kéne feküdnöm a jótékony csövek alá, de nincs időm, rohanok ma is, meeting van tíztől.

Zolival volt tegnap egy csúnya vitánk. Meddig lehet még így élni egy házasságban? Félig benne lenni csak, hogy lehet? Megmondtam neki, hogy tudom. Üvöltöttem, kapálóztam, ordítottam az arcába, hogy tudok a kis kurvájáról. Ő mindvégig higgadt maradt teljesen. Olyan furcsa volt. Mintha nem számítana neki semmi már, nem érdeklik a gyerekek sem, én meg pláne nem. Azt mondta, válni akar. Milyen hülye voltam, amikor azt hittem, majd könyörögni fog térden állva, hogy megbánta és nem akarja elveszíteni a családját. Hát nem így történt. Minden máshogy alakult, mint ahogy én kigondoltam. Csak állt, és nézett, bámulta nyugodt arccal, hogy atomjaimra hullok előtte. Tűrte, hogy ordenáré módon beszéljek, nem érdekelte a sok szitokszó, amelyek elhagyták a számat. Sosem láttam még ennyire higgadtnak. Eszembe jutott a volt felesége, az a nő, aki előttem volt, akit miattam hagyott el. Eszembe jutott, mennyire boldog voltam és diadalittas azokban a hetekben, amikor vált. Elhittem, hogy én győztem, hogy megnyertem ezt a férfit, a főnyereményt, akit őszintén nem is szerettem sohasem. Nem lehet ilyen hamiskártyákkal játszani, mert a sors jön, és rendesen pofán üt, pont úgy, ahogy kell. Bamm, megérdemelted Nóra. – suttogom közömbösen a visszapillantóba a tükörképemnek.

Ezekben a percekben nem tudnak érdekelni a gyerekek sem. Elvittem őket anyámhoz, legyenek ott addig, amíg nem tisztázzuk a helyzetet. Én nem akarok elválni, de úgy tűnik, életemben először nem én döntök. Már nincs hatalmam e fölött a férfi fölött. Azt hittem, az én  férjem, de valójában sosem volt az enyém. Nem lehet birtokolni senkit. Mindenki egy külön világ, én is, ő is külön vagyunk, nem az enyém, sosem volt az, még akkor sem amikor elcsábítottam a feleségétől. Igazából a gyerekeim sem az enyémek. Nem tudom őket sem irányítani, kiesett a kezeim közül az életem, minden, amit a tulajdonomnak hittem egy pillanat alatt vált semmivé. Egyedül vagyok, mint ahogy mindenki egyedül van ezen a világon és erre az egyetemes magányosságra nincsen orvosság, hiába menekülök a meetingre most, hiába kefélek az új ügyvédünkkel, semmi nem segít. Az új mikrodermabráziós kezeléstől sem leszek szebb, ezt állapítom meg, mikor újra a szemeim alatt ülő szarkalábakat veszem szemügyre a visszapillantóban. Az agyam valahol máshol jár. És akkor egy nagy csattanás.

Valaki fekszik a kerekek alatt a gyalogosátkelőn.

Nóra

Az előző rész ITT, a teljes webregény pedig ITT olvasható.

• család házasság hűtlenség kapcsolatok megcsalás négy nő szentesi éva szerelem szerető válás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!