Kell-e időzíteni az utód érkezését?
Bár tudjuk, hogy mostanában kitolódott az első gyermek vállalásának időpontja, azért a sorsnak is nagy szerep jut a fogantatás időpontjának kiválasztásában.
Egyre több nő dönt úgy, hogy nem a húszas éveiben, hanem csak harminc-, sőt, akár negyvenéves kora után szüli meg az első gyermekét. Ennek a döntésnek előnye és hátránya egyaránt van.
„Késői” szülés
Igaz ugyan, hogy a „késői” szülés több kockázattal jár, viszont egy középkorú kismama nagyobb élettapasztalattal, anyagi biztonsággal és sokszor nagyobb felelősségtudattal is rendelkezik. A harmincas vagy netalán a negyvenes éveikben járó kismamák legádázabb ellensége az, hogy ebben a korban a petesejt öregedése már megkezdődött. Sokan az ilyen terhességeket még ma is felelőtlen döntésnek, kockázatos dolognak gondolják, pedig szakszerű terhesgondozás mellett nincs ellenjavallata. Azt viszont figyelembe kell venni, hogy ebben a korban vállalt terhességeknél, a magzatoknál a kromoszómák számbeli rendellenessége gyakoribb. Mivel az ilyen magzatokat rendszerint a terhesség alatt vetéléssel „kiszűri” a szervezet, ezért gyakoribb, hogy a kismamák elveszítik a magzatot. (Az orvosok egyébként a 35 éven felüli terheseknek felajánlják a méhen belüli kromoszóma vizsgálatot, amivel 98 százalékos pontossággal ki tudják szűrni a rendellenességet.) Az idősebb kismamáknál a várandóság alatt a magas vérnyomás, az érrendszeri problémák és a veseszövődmény kockázata is gyakoribb, a terhes nők pedig fáradékonyabbak. Felmérésekből egyébként kiderült, hogy az elmúlt húsz évben megháromszorozódott a 40 felett szülő nők száma. Míg 2010-ben majdnem 27 ezer baba született 40 feletti anyától, addig 1989-ben még csak 9336.
„Korai” szülés
Mint mindennek, így a „korai” szülésnek is vannak pártolói: szerintük az első babát fiatalon kell a világra hozni. Ők azok, akik minden fórumon elmondják, hogy a 20-35 év közötti életkorban a legbiztonságosabb gyermeket vállalni. A 35 évesek 30 százalékának ugyanis már egy évnél is tovább tart teherbe esni, míg a 25 évesek körében ez mindössze 5 százalék. A Királyi Szülész-nőgyógyász Szakkollégium ez év eleji tanulmánya leírja, hogy 1968-ban 23 év volt az átlagos életkor gyermekvállaláskor, ma pedig 29,3 év. Sok orvos hangsúlyozza, hogy míg a férfiaknál hetvennaponta új ondó termelődik, addig egy nőnek egész élete során nagyjából 400 ezer petesejtje van, és ezzel kell „gazdálkodnia”. A fiatal anyaság egyik legnagyobb hátránya az, hogy gyakran előfordul, hogy a húszas évei kezdetén a nő még nem elég erős lelkileg. Az anyasággal járó terhelést sokan nem bírják. A válási arány kétszeres a tíz évvel idősebbekéhez képest.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez