Kulcsszó keresés /


A friss anyaságról vallott Horváth Éva

  • 2024. október 14.

Horváth Éva rengeteget készült az anyaságra és eleinte mindent könyvekből szeretett volna megtanulni, de aztán rájött, hogy a legtöbb dolog úgyis a gyakorlatban dől el. Szerencsésnek érzi magát, hogy a legcsodálatosabb időszakként élte meg a gyermekágyat, mert tudja, hogy ez nem mindenkinél alakul így. Ő még abból sem csinált problémát, hogy már a szülés után néhány héttel az elsőszülött kisfiával együtt menjen manikűröshöz és fodrászhoz, hiszen ettől érezte jól magát. Ha pedig az édesanya jól van, akkor lesz jól a baba is, véli Gitidiszné Gyetván Krisztina védőnő, akivel Éva az Anyakadémia vodcastjában beszélgetett a friss anyaság megéléséről.

olvass tovább

A szépség relatív - mindannyiunknak mást jelent és ez pontosan így van jól

  • 2024. október 06.

Gyermekként a világra előítélet nélkül tekintünk. Senkiben nem keressük a hibákat, senkit nem ítélünk el. Aztán ahogy felnövünk egyre több lesz bennünk az ítélkezés, és az elvárás is. Valami megváltozik. Egy társadalmi nyomás telepszik ránk, és beleesünk abba a hibába, hogy idealizálunk, vagy éppen leminősítünk dolgokat, embereket pusztán a külsőségek alapján.

olvass tovább

Idézetek egy csacsi, öreg medvebocstól

Sokunk gyermekkori nagy kedvencei voltak a mindig falánk Micimackó és barátai, mikor is egy rövidke időre mi is a Százholdas pagonyban kalandozhattunk velük együtt. A kedves kis mese hösei, egyszerű, olykor tréfás, de szívet melengető bölcsességeikkel tanítottak meg minket az élet nagy dolgaira, különösen a szeretetre és a barátságra.

olvass tovább

Lehetek valaha elég jó? - Tényleg nárcisztikus az anyám?

Minden anya szereti a gyermekét, minden anya a legjobbat akarja szíve legdrágább kincsének. Legalábbis elviekben így mennek a dolgok. Aztán a kevésbé szerencséseket egyszer csak arcul csapja a valóság. Merthogy nem minden szülő alkalmas a szerepére és saját sebzettségük okán, bizony rengeteg fájdalmat tudnak okozni az állítólagosan imádott csemetéiknek.

olvass tovább

Magunkra vagyunk hagyva

Magára hagyott társadalom. Magára hagyott egyén. Kevesen vannak akiket követni lehet. A Nő nem követi a Férfit, a Férfi a nőt, a gyermek a szülőket és a szülő a gyermeket. Az egyéni szenvedésünk annyira lefoglal minket, hogy kizárja azt a valóságot ahol nem csak mi, hanem mások is vannak. A vezetés képessége alapvetően a programozott reakcióink és épìtményeink lebontása után történik. Azok kik ezt meglépték képesek utat mutatni és feladatuk is.

olvass tovább

Krónikás: Nagyszüleim szívbe markoló története

A férjemnek legény kora óta lehetősége lett volna kiutazni német rokonaihoz munka kérdés kapcsán, ám a vízumot legény korában sosem kapta meg. Miután összeházasodtunk és megszületett első gyermekünk, újra lehetősége adódott. Vízumot csak neki adtak, nekem viszont nem. Az volt a terv, hogy elutazik egy hónapra dolgozni és meglátogatni a rokonait, ezután pedig hazatér. Így is történt, elutazott, és mi pedig tettük a dolgunk.

olvass tovább

Van amikor megéri önzőnek lenni kicsit

  • 2024. július 05.

Egész gyermekkorunkban azt hallgatjuk a szüleinktől, hogy nem szabad önzőnek lennünk és érdemes mások érdekeit a sajátunk elé helyezni. Ez rendben is van egy bizonyos pontok, de mint a legtöbb esetben, itt sem szabad túlzásokba esni. Vannak olyan helyzetek, amikor bizony saját magunkkal kell foglalkoznunk, és nem azzal, hogy másokkal jót tegyünk.

olvass tovább